cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2023. április 10., 12:02

Régmúlt húsvétok Várhosszúréten

A 93 éves Bözsi néni visszaemlékezése által idézzük fel, milyen volt a kereszténység legnagyobb ünnepe a huszadik század harmincas éveiben Várhosszúréten.

 

Régmúlt húsvétok
Kevés korabeli húsvéti fénykép maradt fenn. Ez 1941-ben készült Jabloncán
Fotó: Rigó Béla gyűjteményéből

Korintus Lászlóné Nagy Erzsébet, Bözsi néni 1930-ban született Várhosszúréten, és ott él a mai napig.

Azt mondja, gyerekkorában a faluban nem voltak olyan hangsúlyos szokások, mint például a Zoboralján, de azért természetesen készültek a húsvétra. Takarítottak, sütöttek, főztek. A sokfelé szokásos tojásfestés náluk, legalábbis még akkoriban, nem volt jellemző, ők a családban nem festettek, és arra sem emlékszik, hogy mások csinálták volna. Persze az ünnepi asztalról itt sem hiányzott a tojás.

 Akkoriban az egész falu katolikus volt. Böjtöltünk még szombaton is. Délben még nem lehetett húst enni, csak este, amikor megszólalt a harangszó. Levest ettünk meg kalácsot. Megfőztük a sonkát, annak a levét be kellett habarni tejföllel, s akkor tojás volt bele engedve. Ez volt a leves szombaton.

Meg akkor sütöttük a kalácsot, Mama akkor dagasztott be. Mi hárman, lányok segítettünk, a nővérem már férjnél volt akkor. Voltak apró kalácsok, meg voltak nagy, laposak, cifra tepsiben, ezeket aztán össze kellett vagdalni. Túróval, lekvárral, káposztával, krumplival, ilyesmikkel töltve. Egy nagy kenyérsütő tekenő volt, abba volt a kalács beleszórva.

Régmúlt húsvétok
Bözsi néni
Fotó:  Fábián Gergely

 

Este templomba mentek, nagyszombati misére.

– Húsvéti énekeket énekeltük, imádkoztunk, litánia volt mondva. Ezzel volt vége nálunk akkoriban, mert pap nem jött Hosszúrétre, mert neki három másik helyre kellett mennie.

Vasárnapi szentmise

Húsvét vasárnapjának délelőttjén ismét templomba mentek, ünnepi szentmisére. Akkor az egész falu ott volt, mondja Bözsi néni. A lányok az oltár előtt álltak, a kicsik legelöl, mögöttük az idősebbek, attól függően, ki milyen osztályba járt. A fiúk fent voltak a kóruson, a legkisebbek pedig a felnőttekkel a padokban.

 – Akkor mindenki ment a templomba. Az emberek énekeltek, teli torokból, ahogy tudtak. Ma már ki nem nyissa senki a száját, nem tudnak, nem akarnak, szégyenkeznek egymástól – jegyzi meg.

Felidézi, az ünnep családi körben telt, ettek, ittak, szórakoztak. Vasárnap délután látogatóba mentek, felkeresték a rokonokat. Aznap az asztalra húsleves került csigatésztával, töltött káposzta, tyúkhús, kalács. 

Öntözködés

Húsvéthétfőn a locsolásé volt a főszerep, ahogy a környéken mondják, öntözködni mentek, délelőtt a fiúk és a legények, délután a férfiak.

Eljöttek minket megönteni, húsvét másnapján. Gyöttek danolva, óbégatva, több csoportban. Vót az udvaron kút, abból húzták a vizet. A nővéremet belefektették a vályúba, úgy öntözték rá a vizet. Én elszaladtam tőlük, ki a kertnek. Nem értek utól, nem tudtak megfogni.

Akit megfogtak, öntözték rá a vizet, rocskástól (vödröstől, a szerk.megj.). Csuromvizes vót. Alighogy az egyik csapat elment, már gyött a másik csapat, danolva. A jány alig hogy átőtözött, már megint csupa víz vót, leöntözték. Mindég. Ilyen igen-igen nagy öntözködések vótak régen. Én akkor a legfiatalabb vótam a családba, én elszakadtam előlök, de a többieket megfogták, leöntözték. 

Régmúlt húsvétok
Szép volt a húsvét valaha...
Fotó:  Fábián Gergely

Ezután persze vendégül látták az öntözködőket.

Ott laktunk, arra, Rozsnyó fele. Oda később értek, addigra már nagy vót a jókedv. Persze, mi is megkínáltuk őket. Nem azt mondom, hogy oly nagy gazdák vótunk, de vót minden, mint egy gazdaságban faluhelyen. Egy egész sonkát megfőztünk. Akkor aztán felszeleteltük, rá egy hosszú nagy tálra, tojást főztek hozzá mamaék. Leültették az öntözőket, hogy egyenek. Kenyeret meg uborkát, meg tudom is én mit tettek az asztalra. Akkor, az 1930-as években  nem vót olyan nagy traktálás, mint most. Más már a világ, egész más.

Ebben igazat kell adnunk Bözsi néninek. Tényleg nagyon megváltozott a világ, és úgy tűnik, egyre gyorsabban változik. A régi hagyományaink feledésbe merültek vagy jócskán megváltoztak, átalakultak. De, úgy látszik, ez se újdonság. 

– Sok minden elveszett. Emlegettek a szüleink is valamiket, de akkor, fiatalon az ember figyelmen kívül hagyta. Meg már nem is jut minden az eszébe az embernek. Rég vót, igaz se vót, azt mondják.

 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.