Régi és modern kézművességek tábora Bényben
Voltam már sok kézműves táborban, de ilyen alkotásba belefeledkezett gyerkőcöket még nem láttam. Mindenki azt a mesterséget űzhette, amelyik neki tetszett, ám olyan is akadt, aki mindet kipróbálta.
"Én legjobban a kosárfonást szeretem, mert sági nagypapám télen pont ilyeneket fon. Én is Ságon lakom, csak apukám lakott itt Bényben amikor kicsi volt. Most itt nyaralok a nagyiéknál" - mesélte Csákváry Bence. Terka néni közbeszólt, talán ő az egyetlen, aki minden kézművességet kipróbált. Hányadikos vagy?- kérdeztem meglepődve. Óvodás - húzta ki magát a kisfiú.
A lányok karkötőket készítettek, maguknak, anyukájuknak, barátnőiknek, mások tojást faragtak, Dezső bácsi felügyelete mellett, többen papírkosarat fontak, papírvirág csokrokat alkottak, de a legkedveltebb foglalkozás Gabika tanító néni asztalánál volt, ahol termésekből készültek a képek.
Koczka Katalin a kézműves ház vezetője elmondta, 11 éve működik a tábor - két év kihagyással - amikor az épület felújítási munkálatai folytak. Később a Bethlen Gábor Alap támogatásával sikerült kibővíteni a hátsó részt, hogy rossz idő esetén is tudjon itt folyni az élet.
"31 gyerekkel és 15 oktatóval nyitott a tábor. Jöttek nem csak helyiek, de Párkányból, Oroszkáról, Kéméndről, Csatáról, de még Budapestről is. Helyi oktatóink itt vannak a gyerekekkel az egész hét folyamán, de több olyan mester is van, aki csak egy vagy fél napra jött közénk. Kedden érkezett Pásztóról a drótos mester, harmadnap a bőrdíszműves, Kőhídgyarmatról a korongozók, tegnap pedig a batikolók" - sorolta a kézműves ház vezetője. Elmondta még, szerdán Búcson nézték meg a Babamúzeumot, ahol a gyerekek rácsodálkozhattak arra, hogy a sok gyönyörű népviselet kézzel van megvarrva, de elmentek Dunamocsra is ahol Szegi Ilona gombképeiben gyönyörködhettek. "Volt olyan kislány, aki rögtön le is akarta nyisszantani a gombokat a szvetteréről, hogy hasonló érdekes képeket csinálhasson" - mesélte nevetve Katalin.
A gyerekek a Katalintól szőni is tanultak, aki eközben elmesélte nekik, hogy a szövés szervesen hozzátartozik a ház szelleméhez, hiszen a Polcsák Lujza néni, aki azelőtt itt lakott, ismert bényi fonóasszony volt. Mikor a házat megvették, még Lujza néni szövőszéke is a szobában volt, de a munkások, akik a helyet takarították, nem látták meg benne az értéket, felaprították és kolbászt sütögettek a tüzénél.
A hét kiállítással ért véget, melyen a szülők és nagyszülők is részt vettek, s bizony az alkotásokat látva volt okuk a büszkeségre.
