Rajonganak a néptáncért és a népzenéért: a nagykéri Mórinca próbáján jártunk
Gyerekzsivajtól hangos a nagykéri kis kultúrház. Péntekenként mindhárom néptánccsoportnak – az apróknak, a kicsiknek és a nagyoknak is próbájuk van Hutura Beáta és Molnár Bálint tánctanárok irányításával. Érdekes bepillantani a „kulisszák mögé”, megtapasztalni a próbák hangulatát, látni a táncok és énekes produkciók születését.
A három néptáncegyüttest a helyi Csemadok elnöke, Száraz László és felesége fogja össze. Erzsike szervezi a csoport próbáit, fellépéseit, egyeztet az együttesek vezetőivel, a művészeti vezetőkkel, pályázatokat ír.
Szabó Szilvia tanító nénivel, aki az aprókat és a kicsiket irányítja, elmondják, a Mórinca néptáncegyüttes 23 éve működik, csakúgy, mint az ugyanezt a nevet viselő citerások.
A falu területén található poros földterületről kapták a nevüket, ahol a régi öregek valamikor mulattak, szórakoztak.
Mesélik, nehéz volt felkutatni a község régi viseletét, mivel a vasút megépülte után a falu gyorsan polgáriasodott, és a helyiek már az 1800-as évek végén el is hagyták a népviseletet. Csupán egy 1930 körül készült fotográfia maradt fent, melyen egy fiatalasszony hosszú fekete bársonyszoknyát és selyem blúzt visel. Ezt meg is varrattata Nagykér község a Mórinca 20. évfordulója alkalmából tartott gálaestre, és bár nehéz és kényelmetlen, pár nevesebb alkalomra még felöltik. Megemlítik, az együttes kerek évfordulóin mindig összehozzák a régi tagokat is egy-egy fellépés erejéig.
– magyarázza Szabó Szilvia tanító néni és hozzáteszi, a különböző fellépésekre, meghívásokra a kicsik csoportját a legkönnyebb összehozni, de őnáluk meg nem elég bő a repertoár.
Az idén meghatározó élménye volt a nagy Mórincásoknak, hogy eljutottak a Kárpát-medence legnagyobb fesztiváljára. A 21. alkalommal megrendezésre került kolozsvári Szent István-napi Néptánctalálkozón vehettek részt, ahová 8 ország 21 néptánccsoportja kapott meghívást. A hatnapos turné alatt nemcsak Kolozsvárott, de a környékbeli településeken is szerepeltek gyönyörű népviseletben, magyarbődi és zoboralji táncokkal.
A művészeti vezetők Hutura Bea és Molnár Bálint négy éve Budapestről járnak Nagykérre péntekenként, a táncosok és a szervezők megelégedésére. Mindketten hosszú éveket töltöttek el táncegyüttesekben, Bálint emellett népzenész is.
Bea magyarázza, a művészeti vezetőnek az a feladata, hogy megtervezze az egész évet - mikorra kell elkészüljön egy-egy koreográfia, milyen ruhában legyenek a táncosok, be kell szerezni a ruhákhoz az anyagokat és levarratni. Az idén egy pályázatnak köszönhetően sikerült lányos csizmákat, moldva ingeket, magyarbődi kötényeket, kendőket és rékliket (díszes kasmíring) beszerezniük.
„Minden évben betanulunk egy vagy több koreográfiát, közben nem szabad megfeledkezni a régi táncokról sem, készülni kell a fellépésekre, közben haladni kell az új anyaggal" – sorolja a tánctanárnő, aki maga is felvidéki, Garamszentgyörgyről származik. Kifejti, hogy fellépések mellett az is fontos, hogy a tánc tanulása élményt adjon, és a gyerekek és fiatalok megtapasztalják a közösség élményét.
– emelte ki a tánctanár.
Három fiatallal Száraz Rékával, Szabó Alexandrával és Csámpai Annamáriával, aki Nyitracsehiről jár le a próbákra, arról beszélgetünk, mi tartja őket az együttesben. Elmondják, 7-8 éves koruktól táncolnak, mindig is jó volt itt a társaság, főleg magyar fiatalok járnak ide. A suli utáni táncpróba mindhármuk számára kikapcsolódás, amikor kizárják a külső világot. Amellett, hogy rajonganak a néptáncért, népzenéért, szeretnek együtt fellépni, utazni, közös vidám élményeket gyűjteni.
