2019. november 9., 20:34

"Türelemmel, szeretettel nevelünk" - új vezető került a Párkányi Speciális Alapiskola élére

Az új igazgatónak, Turek Zsuzsának csak a posztja újdonság, hiszen 32 éve dolgozik az iskolában. Az intézményben zajló munkáról és az aktuális kihívásokról kérdeztük.

párkányi spec ai
Fotó: Bokor Klára

Több mint három évtized köti ehhez az intézményhez. Hogyan lehet újra és újra lelkierőt meríteni a munkához?

A legfőbb motiváció a szeretet. A hozzánk járó gyermekek éhesek a szeretetre, és sokszorosan viszonozzák azt. Nem csinálnak problémát olyan dolgokból, amilyenekből egy egészséges ember csinál. A jelennek élnek, nem terveznek. A mindennapokban találják meg, aminek örülni tudnak, vidámak, és ezáltal mi is azok vagyunk.

Kik járnak ide?

Jelenleg 68 gyermek jár hozzánk, akik közül tizenegyen individuális oktatásban részesülnek. Három szlovák és hét magyar csoporttal működünk, utóbbiból egy autista osztály. A hozzánk járó gyermekek mentálisan sérültek, amihez esetenként testi fogyaték is társul. Ők nem találják meg a helyüket a hagyományos iskola keretei közt. Az integráció felkapott dolog manapság, ám csak olyan gyereket lehet integrálni, akinek tanulási nehézségei vannak. A mentális sérülés más típusú tanítást és fejlesztést igényel. Ezek a tanulók lassabban tanulnak és gyorsabban felejtenek, ezért fontos a tananyag csökkentése és gyakori ismétlése. Átlagban nyolc gyermek van egy osztályban, és mindenki a saját tempójában halad. A pedagógus nemcsak a táblánál magyaráz, hanem egyenként is dolgozik a gyerekekkel. Csendes, nyugodt, kitartó munka folyik. Nálunk is évfolyamok vannak, az elsőtől a tizedikig, három kategóriába osztva (a sérülés súlyossága szerint A, B, C). Az A csoportba járók szinte kivétel nélkül tovább tanulnak: kőműves, szobafestő, lakatos, hegesztő, ápoló, szakács, cukrász lesz belőlük. Nálunk a munkára nevelés a fő tantárgy, heti 4-6 órában. A gyerekek megtanulnak dolgozni, és nem unják meg könnyen. A sikerélmény fontos számukra, és ha jól megy nekik valami, akkor kitartóak benne. Munkáikat kiállításokon is bemutatjuk. A tananyag a minisztérium által előírt, sokuk esetében ez individuális fejlesztésben zajlik.

Sokan nem itt kezdenek, hanem az alapiskolák valamelyikében.

Igen, de a tapasztalat mondatja velem, hogy minél hamarabb kerül hozzánk az, aki ide való, annál jobb neki. Az alapiskolában kudarcok sorozatát élik meg, a többi gyermek ügyesebb, mint ők, s ez a helyzet gyakran pszichés zavarokhoz, magatartási gondokhoz vezet. Jellemzően inkább később kerülnek ide a tanulók, így a lelki megterhelés mellett időt is vesztenek, hiszen az alatt az idő alatt a nekik járó fejlesztéssel már jobb eredményeik lennének. Ha ide kerülnek, önmagukhoz mérjük őket, nem a többiekhez. Mindenkitől azt várjuk el, amire képes. Nem csoda, hogy a végzett diákjaink is visszajárnak, meglátogatnak bennünket, bemutatják a gyermekeiket. Családként működünk, olyannyira, hogy néha otthon is felkeresnek, és segítséget kérnek.

Milyen út vezet ide az alapiskolából?

Az alapiskolában a tanító már az első hetekben észreveszi, hogy a gyermek nem a többiek tempójában halad. Ezután pszichológiai vizsgálatot javasol a szülőnek, akinek ezt jogában áll elutasítani. Ebben az esetben nincs mit tenni, legfeljebb évet ismétel. A szülő sokszor az egyik tannyelvű iskolából átteszi a gyermekét a másikba, ilyenkor az előírások szerint három évig nem lehet megbuktatni. Így kerülik ki, hogy hozzánk kerüljön a gyermekük, húzzák az időt, sajnos a gyermek kárára. A legnagyobb jóindulattal arra kérjük a szülőket, hogy ne arra figyeljenek, mit mondanak a szomszédok vagy a rokonok, hanem a gyermek érdekeit tartsák szem előtt. Sosem mondjuk olyan gyerekre, hogy ide való, akinél ez nem így van. A gyermek szempontja az első. Bátorítanánk a szülőket, hogy adjanak esélyt az intézménynek, jöjjenek be, üljenek be az órára, tapasztalják meg, milyen munka folyik a falak között. Örömmel adunk tanácsot abban is, hogy a szülő hogyan tudja fejleszteni, tanítani otthon is a gyermekét.

A járásban ez az egyetlen speciális alapiskola. Bejárók is vannak?

Az iskolának a megye a fenntartója, és az egész régiót szolgálja. A gyermekek egyedül járnak, vagy az idősebb testvérükkel, a falusi gyermekeink autóbusszal járnak be. Érdekes megfigyelés, hogy a falusi szülők könnyebben adják hozzánk a gyermeküket, mint a városiak. Három napközis csoportunk is működik, ők a délutáni buszig maradnak.

A súlyosan sérült gyermekek fejlesztésére van lehetőség?

Mozgásában korlátozott és teljesen fekvő gyermekünk is van: nem lehet felmenteni az iskolai kötelezettség alól, minimum heti egyszer két órára be kell hozni. Ha beteg a gyermek, az orvos ezt igazolja. Pedagógiai asszisztensek, gyógyterápiás fejlesztések várják itt őket az erre kialakított tantermünkben.

Van elég munkaerő?

Rendkívül képzett csapattal működünk, hét kollégánknak megvan a kettes atesztációja. Pár év múlva több kollégánk nyugdíjba megy, tehát a leendő gyógypedagógusok az iskolánkban is el tudnak majd helyezkedni. Nagyon kevés a logopédus és a klinikai szakpszichológus, aki diagnosztizálni is tud. Ráadásul nálunk szlovák és magyar nyelvet is bíró szakemberekre van szükség.

Milyen nagyobb változások zajlottak a közelmúltban?

Szeptemberre befejeződtek az iskolai étkezde bővítésének munkálatai, mert 68 gyermeket és 27 kollégát kell kiszolgálnia. Az iskola épülete megfelelő, de bővítésre szorul. A Smurfit Kappa jelezte, hogy ebben a partnerünk lenne. Olcsó és gyors megoldást jelentenének az épületelemként használható konténerek: több konténerből egy kisebb tornatermet, vagy napközis osztályt alakítanánk ki.

Gondolta volna, hogy így alakul majd a tanári pályája?

Amikor egyetemre jártam, azt hittem, hogy gimnáziumban fogok matematikát tanítani. Az anyasági szabadság után azonban az addigi állásom megszűnt. Egy szabad pedagógusi hely volt Párkányban, az akkori speciális iskolában. Eleinte nehéz volt, nem volt sikerélményem. Amit az egyik nap megtanítottam, másnapra már nem tudták, amikor újra megtanultuk, jött a hétvége, és hétfőn kezdhettük elölről. Sokat tanultam a türelemről. Közben óraadóként tanítottam középiskolában is, örültem a másfajta tapasztalatnak, de ha a kettő közül választanom kellene, biztosan a speciális iskolát választanám újra.   

Megjelent a Magyar7 2019/45. számában.  

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.