Pünkösdhétfő Cigléden: a béke a szívünkbe költözött

Bokor Klára 2019. június 11., 12:23

Cigléd Kürt kedvelt búcsújáróhelye a Góré-hegy lábánál. Két búcsúja is van pünkösdkor és Kisasszonykor. Pünkösdvasárnap itt mutatott be szentmisét Maga Péter kürti lelkiatya, de pünkösdhétfőn is többen felkeresték.

Pünkösdhétfő délutánján a kürti asszonyokkal, Kanyicska Rózsi nénivel, Fazekas Mártával, Sebők Máriával és Végh Évával indultunk a kegyhelyre, amely úgy jó fél órányira található a falutól. Először az árnyas fák övezte forrásnál álltunk meg. Meleg volt, és a hűs forrásvíz nem csak a lelkünket, de a testünket is felüdítette.

A 81 éves Rózsi néni fiatalkori emlékeit idézte. Elmondta, régebben rengetegen zarándokoltak a kegyhelyre úgy pünkösdvasárnap, mint pünkösdhétfőn. A hétfő még a vasárnapnál is nagyobb ünnep volt.

„Mi Mária Lányok fehér ruhában, nyakunkban a kék szalagra fűzött csodás érmével a máriás lobogót vittük. A faluban lévő templom elől prosecióval jöttünk fel ide, a szőlőhegy oldalába. Jöttek lovaskocsikkal, később autóbuszokkal, biciklikkel a környékbeli településekről, de a gyalogos zarándoklat is megmaradt. Emlékszem, egyszer a szőgyéniek éjfélre értek csak ide Ciglédre, ahol Kisasszony napja előtt virrasztást tartottunk. Már messziről meghallottuk éneküket a holdfényes éjszakában” – sorolta Rózsi néni, s hozzátéve, még a hatvanas években is voltak körmenetek, de egy idő után elmaradtak..

Köztudott, hogy vízforrások, füzes berkek, a lakott településektől távol eső vidékeken alakították ki áldozati helyeiket a pogány magyarok. Danczi József plébános, aki elkötelezetten kutatta Cigléd történetét, feltételezi, hogy a keresztény szent helyet megelőzte itt a táltosok áldozati helye. Később kisebb település, pálos kolostor és remetetelep volt ezen a helyen.

Az itteni forrásról él a legenda, miszerint Deutsch a zsidó földbirtokos többször betemette trágyával, hogy a víz ne áztassa el rétjét, de mindhiába. A kristálytiszta víz mindig felbugyogott, sőt még a felesége is meggyógyult mikor ivott a forrás vizéből.

Fákkal és stációkkal szegélyezett széles úton megyünk a dombtetőn lévő nagykápolna felé. Az állomásokat a környék hívő népe építtette. Ezeket még a II. világháborúban a kápolnában állomásozó orosz katonák se bántották, ám a 90-es években a stációk színes-aranyozott domborművei vandálok áldozatául estek.    

A nagykápolna

A remeték munkájából egyedül a templom alapjai maradtak meg, amire ráépült a mai formájában ismert neoromán kápolna. A négy utolsó remete kürti volt, az ő holttestük a templomban van eltemetve - három test a kápolnában, a negyedik a küszöb alá. Máig megválaszolatlan, mire hívja fel a figyelmet a küszöb alá temetkezés szimbolikája. A templom körül további remeték nyugszanak és azok a kürtiek, akiket a törökök lekaszaboltak. Néha egy nagyobb eső ki is mossa a csontjaikat.

A kápolna oltárképe a Boldogságos Anya a kisded Jézussal. Csodálatos nyugalmat sugároz, ahogy Mária mindig az őt szemlélőre néz. Mivel kint nagy a forróság, ide ülünk be kísérőimmel és az időközben csatlakozottakkal Máriát kérni és dicsérni. 

A templomocskától kicsit távolabb, a Góré-hegy lábánál kereszt jelzi azt a helyet, ahol a remeték barlangjai voltak. A szájhagyomány szerint ugyanitt volt annak az alagútnak is a bejárata, ami elvezetett a Duna alatt az esztergomi várhoz, a szőgyéni templomhoz, a lévai várhoz és a kürti templomhoz.

Az imádkozás után az asszonyokkal beszélgetünk arról, hogy bár a kegyhelyhez számtalan rege kapcsolódik, történtek-e a közelmúltban csodás dolgok e megszentelt helyen.

Szinte mindannyian beszámoltak saját csodás ima meghallgatásukról. Márti elmondott egy történetet, amit ő és édesanyja hallottak egy fűri asszonytól. Úgy 1940 körül zarándokok imádkoztak a kegyhelyen és már hazafelé készülődtek. A fűri asszony is ott volt, akkor még gyerekként a nagymamájával. Ők is menni készültek és rászóltak az utolsó ott ülőre, a vallásos kürti cigány Márikára, nem megy-e velük. Azt mondta, még marad, mert itt ma csoda fog történni. Erre ők is maradtak, és saját szemükkel látták, ahogy virágcsokrok hullottak az égből december 8-án, melyeket ő a köténykéjébe gyűjtött. Ahogy ezekben gyönyörködtek, lassan véget ért a látomás, őket pedig igazi öröm és béke öntötte el.

Lassan mi is hazafelé készülődtünk e nyugalmas, madárcsicsergős, békés helyről, Boldogasszony anyánk közeléből. Mehettünk, mert a béke már szíveinkbe költözött.

Képgalériánk:

0 HOZZÁSZÓLÁS