Pozsony ékköve: a Prímási palota

Miután a törökök elfoglalták Esztergomot, Pozsony és Nagyszombat lett az esztergomi érsek székhelye. Az esztergomi érseknek két rezidenciája volt Pozsonyban. Az ún. érseki nyári palota a mai Szabadság téren helyezkedett el, és egy hatalmas barokk park ölelte körül. A parkban ritka és nemes növények, szökőkutak, szobrok és pavilonok voltak. A palota később átépítéseken ment keresztül, ma a kormányhivatal székel benne.

Az érseki téli palota tulajdonképpen a mai Prímási palota, amely a városközpontban helyezkedik el. Egy régi püspöki ház helyére épült, amely már hosszú ideje az érsekség tulajdonában volt. Az objektum az évek során egy sor komoly és költséges átépítésen ment keresztül, de ennek ellenére sem felelt meg a kor követelményeinek és ízlésének. A 18. század végén ezért Batthyány József bíboros, hercegprímás elrendelte az épület lebontását, hogy a helyére egy új palota épülhessen.

Az új palota az osztrák származású Hefele Menyhért udvari építész tervei alapján készült 1778–1781 között. A hatalmas klasszicista épület a város egyik legnagyobb és legelegánsabb épülete lett. 1820-ig a magyar hercegprímások fontos székhelyeként működött, amelyet a Pozsonyban megforduló előkelő vendégek gyakran igénybe vettek. Említsük meg, hogy a reformkori országgyűlést a főrendek alkotta felsőtábla ennek az épületnek a Tükörtermében tartotta. Széchenyi István pedig ugyanitt ajánlotta fel birtokainak egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.

A Prímási palota épülete a magyar történelem számos eseményének helyszíne volt.

1805-ben az austerlitzi csata után itt írta alá a pozsonyi békét Napóleon és V. Ferdinánd. 1848. április 11-én ugyancsak itt, a Tükörteremben jelentette be az uralkodó a magyar törvények szentesítését az első felelős magyar minisztérium tagjainak. A szabadságharc folyamán a várost elfoglaló hadvezérek (Görgey Artúr, vagy a császári főparancsnokok) ebben az épületben rendezték be a főhadiszállásukat. A palota ugyanakkor történelmünk egyik legtragikusabb eseményének is tanúja volt: 1849 őszén Haynau táborszernagy itt írta alá a tizenhárom honvédtábornok halálos ítéletét.

Az épület ékes homlokzatának legszebb része a tetejét díszítő timpanon. Ezt egy csodás mozaik borítja, amely az osztrák festő, Franz Anton Maulbertsch alkotása, és egy mitológiai jelenetet elevenít meg. A freskó a 20. század elején már nagyon rossz állapotban volt, s a helyére 1956–58 között Zmeták Ernő egy színes kőmozaikot készített. A mozaik készítésekor figyelembe vette az eredeti alkotást, az alakok azonban nagyobbak lettek, hogy jobban kitöltsék a háromszög alakú teret.

Egy fontos elem azonban felcserélődött: a kép közepén található oltár felett eredetileg a magyar címer volt látható, ennek a helyére Pozsony város címere került.

A jelenet egyébként a tízparancsolat betartására hívja fel a figyelmet. Ugyancsak az épület tetején látható egy nagy méretű,  vasból öntött bíborosi kalap, Batthyány József érsek családi címerével.

A palotába egy előcsarnokon juthatunk be, ahonnan a díszlépcsőn keresztül a főtermekhez érünk. A bejárati csarnok falait magyar királyok hatalmas portréi díszítik, amelyek eredetileg a ma már nem létező régi városháza épületében voltak elhelyezve. Megtekinthető többek között III. Károly, Mária Terézia, II. József, vagy V. Ferdinánd portréja. Ugyancsak itt található a Prímási palota építtetőjének, Batthyány József esztergomi érseknek a portréja. A termekben több más 17–19. századi értékes olajfestmény is látható.

A palota legféltettebb kincse az értékes gobelinsorozat, amelyet pozsonyi falikárpitokként ismernek. A 17. században készült hat darab nagy méretű gobelin a görög mitológiából ismert Héró és Leandrosz tragikus szerelmét meséli el. A híres gobelinekre véletlenül bukkantak rá, miután a város 1903-ban megvásárolta a palotát a hercegprímástól, és hozzáláttak az épület felújításához, hogy városi hivatalokat, múzeumot és könyvtárat létesítsenek benne.

A gobelineket a napóleoni háborúk idején tapétákkal fedték be, hogy a hódítók ne rabolhassák el őket. Később azonban megfeledkeztek róluk, és csak az említett fejújítások során kerültek elő. A gobelineket eredetileg Batthyány József hercegprímás vásárolta Mazarin bíborostól, és a Mortlake-ben található királyi manufaktúrában készítették őket. A hercegprímás próbálta visszaperelni a rendkívül értékes gobelineket a várostól, ám sikertelenül.

A gobelineket a reprezentatív főemeleten található szalonokban tekinthetjük meg, amelyek a bennük domináló színek szerint zöld, barna, kék, vörös és arany szalonnak vannak elnevezve. A helyiségek falait az eredeti színeket és mintázatot megidéző selyemtapéták borítják. A termekben korabeli (18–19. századból származó) bútorokat láthatunk. Emellett megtekinthetők azok az eredeti cserépkályhák is, amelyeket feltehetőleg Hefele tervezett. Miután az egész épületben központi fűtést vezettek be, a kémények működését megszüntették, a cserépkályhák  azonban a régi idők emlékeit megidézve a szobák díszei maradtak.

A Tükörterem a palota legimpozánsabb része. Nevét a hatalmas francia metszett tükrökről kapta, amelyek vizuálisan is növelik a tágas termet, és a versailles-i királyi kastély tükörtermét idézik. Ma a városi tanács üléstermeként szolgál, de koncertek, kiállítások és más ünnepségek helyszíne is. A palota hátsó részén található a Szent László-kápolna, amelyet ugyancsak érdemes megtekinteni.         

Megjelent a Magyar7 2019/39. számában.