Pozsony: Az elveszett város elveszett zsinagógája
Ma már csak régi fotók idézik azt az impozáns neológ zsinagógát, amely egykor a Szent Márton-dóm előtt állt Pozsonyban. A Pozsonyi Zsidó Hitközség szervezésében megvalósult kültéri kiállítás során nem csak e neves műemlék történelmével ismerkedhetünk meg, de a modern technológia segítségével virtuálisan is megtekinthetjük milyen volt Pozsony híres negyede az Osztrák-Magyar Monarchia idején.
Pozsonyban fél évszázada még három zsinagóga állt. A legnagyobb a Hal téri neológ zsinagóga volt, amelyet 1893-ban építettek. Az impozáns épületet 1969-ben rombolták le a Szlovák Nemzeti Felkelés hídjának építése miatt. Az említett építkezések a történelmi Váralja egy részének pusztulását hozták.
A Pozsonyi Zsidó Hitközség szervezésében megrendezett kültéri kiállításra két okból került sor: egyrészt 125 éve épült a neológ zsinagóga Pozsonyban, másrészt éppen kerek 50 éve történt, hogy barbár módon lerombolták azt.
A Hal tér egyik ékessége volt
A neológ zsinagóga épülete egykor Pozsony neves és kiemelt műemlékei közé tartozott. Mivel a Szent Márton-dóm közvetlen közelében helyezkedett el, így az egykori koronázó város domináns hitközösségeinek békés és harmonikus együttélését és megférését szimbolizálta.
A Hal tér északi sarkán álló zsinagóga mór- illetve orientális stílusban épült. A színes téglákból megalkotott épület igazán festői hatást keltett a késő-barokk és klasszicista stílusú Zsidó negyed és a Vödric panorámájában.
A pozsonyi neológ zsinagógát 1893-ban Feigler Sándor pozsonyi építőmester építette, Milch Dénes műépítész tervei alapján. Az enteriőr díszítését Falkenstein Adolf készítette. A vasműves munkákat a Marton Lajos és Fia nevezetű vállalat végezte, amely akkoriban a legismertebb műlakatos cég volt Pozsonyban.
A zsinagóga az előírások szerint kelet felé tájolódott. Az imaház férfiak számára kialakított főtermébe mintegy 300 személy fért el. A nők a felső emeleten foglaltak helyet, ahova 200 személy férhetett el.
A pozsonyi neológ zsinagóga különlegessége abban is rejlett, hogy az istentisztelet fényének emelése céljából egy orgona is helyet kapott benne, amely hangszer leginkább a keresztény templomokra volt jellemző. Ez a konzervatív zsidók körében elég nagy felháborodást váltott ki akkoriban.
1942-től, a zsidóellenes törvények hatására, a pozsonyi neológ zsinagóga a Hal téren megszűnt imaház lenni. A Szlovák Állam ide hozatta a deportált személyek elkobzott vagyonából származó értékes művészeti kéziratokat és könyveket. A zsinagóga többi részét raktárként használták.
Ugyanebben az évben készült el az első építészeti tanulmány az új, „modern város” megépítésével kapcsolatban, amely már tartalmazta a történelmi Váralja és a neológ zsinagóga lebontását Pozsonyban.
Szomorú, hogy szinte semmilyen fénykép nem maradt fenn, amelyen látható lenne a pozsonyi zsinagóga enteriőrje, annak eredeti díszítései, falfestményei. Egyedül az épület 1969-es lerombolását „megörökítő” felvételek szolgának némi adatokkal. Ezeken láthatók a főterem falainak egyes részei.
A zsinagóga lerombolása
A neológ zsinagóga 1954-től a városi műemlékvédelmi terület részét képezte, 1963-ban pedig felkerült a műemlékvédelmet élvező objektumok listájára. Lebontására ennek ellenére is sor került.
A hatvanas évek végén építészeti pályázatot hirdettek a Duna és a vár közti terület elrendezésére. A projekt nyertese, Kamil Gross építészmérnök egy lakótelepet tervezett a Váraljára. Egyben a Duna mielőbbi áthidalását akarta megvalósítani. Ennek esett áldozatul a Váralja területe (pontosabban a Zuckermandel, a Vödric és a Zsidó negyed).
A pozsonyi zsidó közösség, a műemlékvédők és a nyilvánosság is hevesen tiltakozott a történelmi épületek megsemmisítése miatt, de Kamil Gross ezt nem tartotta elfogadható érvnek. Véleménye szerint a régi pozsonyi utcák régi házaikkal már elvesztették eredeti funkciójukat, ezért újakat kell helyettük építeni. Így a Szlovák Nemzeti Felkelés hídjának (egykor Új híd) megépítése során Pozsony történelmi Óvárosának egy jelentős része pusztult el.
A Sznf-hidat ünnepélyes keretek között 1972. augusztus 26-án avatták fel, mégpedig a szlovák nemzeti felkelés 28. évfordulója alkalmából. Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt titkára akkori beszédében kiemelte az új híd, mint a szocialista építészet szimbólumát a városban. Husák szerint a híd ugyanakkor - az 1968-as prágai tavasz eseményei után - a kommunista politikai irány jogosultságát hivatott bizonyítani .
A híd, amely egy nem megfelelő helyen lett felépítve, mély sebet ejtett a város történelmi arculatán. Sokan a mai napig Pozsony egyik „sötét pontjának” tekintik.
Tegyen egy virtuális sétát az elveszett zsinagógában!
A Pozsonyi Zsidó Hitközség szervezte kültéri kiállítás keretében az érdeklődők virtuális látogatást tehetnek a pozsonyi neológ zsinagógában. Megnézhetik, milyen is volt a pozsonyi Hal tér és a Vödric negyede a Sznf-híd megépítése előtt.
A panorámaképek az 1890-1925 közötti állapotokat mutatják. A virtuális séta során a kijelölt helyekre való kattintással további információkhoz jutunk az épület történelméről, és a pozsonyi zsidó közösség legnevesebb személyeiről.
Külön érdekességnek számítanak azok a korabeli rövid dokumentumfilmek, amelyek a zsinagóga lebontását (1969), avagy a királyi pár látogatását (1918) örökítik meg Pozsonyban. A vizualizáció egyik legcsodásabb része a zsinagóga enteriőrjéről készült rekonstrukciós felvételek. A vizuális rekonstrukció ITT tekinthető meg.
IV. Károly és Zita királyné látogatása Pozsonyban
A kiállításon találkozhatunk azzal a kivételes fényképfelvétellel is, amely IV. Károly és felesége, Zita királyné látogatását örökíti meg Pozsonyban 1918. július 16-án, miközben Funk Sámuel főrabbi megáldja őket a pozsonyi Hal téren.
A királyi pár látogatása az egykori koronázóvárosban az első világháború vége felé a hazafiság egyfajta szimbolikus megjelenítése volt. A várost ekkor csodásan díszbe öltöztették, és minden utcában nemzeti lobogót tűztek ki. Amikor a királyi pár a városon keresztülvonult, minden oldalról magyarul köszöntötték őket „Isten hozta!” és „Éljen!” felkiáltásokkal.
A királyi pár látogatásának emlékét a pozsonyi zsidó hitközség emléktábla formájában szerette volna megörökíteni, amelyet a zsinagóga falára terveztek elhelyezni. Ám néhány hónappal később az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, így erre soha nem került sor.
