Pillanatképek a kamocsai Gasztro Fesztiválról
Hétágra tűz a nap, kánikula. Legjobb ilyenkor a kondérok, sparheltek, katlanok mellett. Fortyogás, bugyogás, illatok, szagok, jókedv és zene. Minden adott egy fergeteges bulihoz a kamocsai Oaza Campben.
230 csapat indult a versenyen, 15 pedig csak szórakozásból főz, tudtuk meg Lukács Tibor főszervezőtől, aki megállás nélkül járta a terepet.
Hol máshol is kezdhettem volna a fesztiválnézőt, mint a Magyar7 sátrában, ahol két főzni tudó újságíró, Starovič Tibor és Matus Tibor tartotta a frontot, akikhez később főszerkesztőnk, Molnár Judit is csatlakozott. Palóclevest készítettek birkahúsból. Kevergetés közben a lapról beszélgettek az érdeklődőkkel, akik gyakran megálltak náluk egy kis eszmecserére, baráti beszélgetésre, nézegették az eddig megjelent lapszámokat.
Egy nagyon díszes udvarra lettem figyelmes, ahol fehér ingben és bő vászongatyában forgolódtak a szakácsok és hétféle húsételt készítettek. Bene Péter elmondta, a baráti társaság Kolonból érkezett, ahol még ha nehezen is, de tartja magát a magyarság. Őseink receptjei szerint készülnek az étkek mind a hét kondérban. Hogy mivel ízesítjük? Hát szeretettel felmenőink, a magyarság és a kóstolók iránt - mondta büszkén. A kiállított kupák, tányérok, elismerő oklevelek azt tükrözték, hogy ezt az ízesítést mások is értékelik.
Megálltam a peredi szecskőknél is. Ők a gulyás helyett a pálinkát kóstolgatták, amikor megjelentek sparheltjuknál az ítészek. Rögtön bele is kóstoltak az ételbe és elismerően veregették vállon a főszakácsot, a mai napon ez a legjobb, amit ízleltek. Nem tudom hogy fordult a beszéd a disznótorra, de a zsűri tagjai erről hosszas eszmecserét folytattak a perediekkel.
A csehországi Žlutaváról indiánok érkeztek. Nem tűntek túl harciasnak, a férfiak főztek, a nők az arcukat festették, a lányok a sátor előtt táncoltak. Hal és vegetariánus "placky" készült, mert mint elmondták, már őseik leölték az összes bölényt. Őket elnézve ezek az ételek is igen táplálóak lehetnek, de kell is egy kis súlyfelesleg, hiszen hideg lesz a tél a prérin.
Az alsóhegyiek is jókedvű társaság, szőlővel, lopótökkel, népviseletes babákkal díszítették környezetüket. Vadgulyást készítettek: vaddisznó, szarvas- és őzhúsból. Ezzel nem lehet melléfogni - vallják. Ők is, csakúgy mint a koloniak, küzdenek magyarokként való megmaradásukért. Ők se engedtek tovább megvendégelés nélkül, csakúgy, mint az előzőek.
Mindenkinek megakadt a szeme az ekecsiek boszorkánykonyháján, ahol még boszorkánytaxit is lehetett bérelni, felülni a csinos boszorkányok mögé és seprűvel a lábunk között elbaktatni a kívánt helyre. Itt találkoztam a csapat fő szakácsával, akit csak akkor vettem jobban szemügyre, amikor felsorolta, hogy mangalica-pofa gulyást, kovászos uborka paprikást és korszerű lecsót készít a csapatával. De hiszen ez Tatai Robi! A Séfek Séfe győztese! A bősi fiú meghívott a későbbi kóstolóra is. Bár a sok kondér között a kovászos uborka paprikást nem találtam, a mangalica-pofa gulyásból ettem (már amennyit a sok vendégelés után bírtam). Csak annyit mondhatok: Nyammmm...
Kóstoló körútjukon szólítottam meg Susánszky Erika séfet és Zamody Gábor vezető versenybírót, mik a tapasztalataik, milyen ételek készülnek. Elmondták, ők a vadételek bírái. Ebben a kategóriában egyre jobban azt látni, a versenyzők nem szabvány szerint főznek. Zamody Gábor elmesélte azt az esetet, hogy az egyik csoport látott itt a fesztiválon egy különleges mézet áruló embert. Rögtön vásároltak is tőle és módosították az eredeti receptet. Erika hozzáfűzte, ha az étel kinézetre nem felel meg - zsír úszik a tetején, a hús nincs megfőve vagy szét van főve, nem jó az állaga ezeket eleve kizárják, a többinél kóstolással megállapítják a fűszerezés mennyire passzol az ételhez, mert kóstolt ma már olyan kakaspörköltet, ahol a mexikói fűszerek elnyomták a hús eredeti ízét.
Nem kóstolod meg a kacsanyelv pörköltet? - kérdezte kolléganőm Lilla a Magyar7-től, aki az alsószeli Csipet Csapattal főzött. Mit? - fordult fel a gyomrom a gondolatra is, de ki nem hagytam volna ezt a különlegességet. Rögtön egy nagy merőkanállal akartak adni, de úgy láttam elég lesz a kanál, sőt a kiskanál is. "A pörkölt 250 kacsa nyelvéből készült zúzával. Van bennük egy kis csontocska, azokat a földre kell köpködni" - magyarázta Keszler úr az evési technikát. Hogy milyen volt a kacsanyelv nyers állapotban? Azt ne akard tudni! - vihorásztak a jókedvű és kreatív csapattagok.
Egy óra körül a versenyzők kóstolót vittek a nagysátor alá, ahol a 40 tagú neves zsűri szinte górcső alá vette az ételeket - kóstolta, forgatta, szimatolta. Némelyik felett több mint 10 percet is tanakodtak. Nyert vagy sem a versenyző, nem is volt lényeges, ami igazán fontos, a remek baráti hangulat, a jó zene és a csobbanás a Vág vizében.
