Pedagógus és lakodalmi „karmester”

A pedagógusi hivatás mellett hogyan fér meg a vőfélyként való tevékenykedés? Miként lehet összeegyeztetni azt, hogy hétvégén bohókás hangulatfelelős, hétközben pedig komoly tanító legyen?

Nagyon sok a közös nevező, hiszen mindkét szakmában emberekkel kell „bánni”: bizalmi kapcsolat kiépítése, a figyelem kivívása, irányítás, szereplés, szórakoztatás, szervezés, kommunikáció, humor, problémamegoldás, improvizáció, hagyományőrzés és még sorolhatnám. Ezek a fogalmak a tanítói és a vőfélyi munkában is alapvetőek; és hát pedagógusként se baj, ha néha bohókás az ember, ahogy vőfélyként is kell néha némi komolyság és szigor.

Mikor, milyen indíttatással kezdődött az ön esetében a vőfélykedés? Emlékszik a legelső alkalomra?

Természetesen emlékszem. Tizennégy évvel ezelőtt egy barátom lakodalmában voltam vendégként, ahol a fogadott vőfély Menyhárt Dodi volt. Akkor láttam, hogy ezt a szakmát szórakoztatóan, remek humorral, nagyszerű kiállással, szép, tiszta beszéddel is lehet csinálni; gyerekkori emlékeimben ugyanis nekem még a részeges Pista bácsi élt vőfélyként, aki érthetetlenül motyogott egész este, éjfélkor pedig már a hordón aludt. Mivel rendelkeztem némi előadói múlttal és a barátaim is biztattak, belevágtam. A következő év nyarán vállaltam el az első megbízatást egy magyar menyasszony és egy angol vőlegény lakodalmában.

Manapság egyre többet hallani vőfélyek helyett ceremóniamesterekről. Van még egyáltalán igény napjainkban a vőfély által nyújtott szolgáltatásokra?

A vőfély szerepe jobban kötődik a hagyományokhoz, mint a ceremóniamesteré. Feladatunk tulajdonképpen ugyanaz, a nagy nap levezénylése, csupán a forma más. A mi vidékünkön még jobban ragaszkodnak a vőfélyhez, vőfínyhez, dorozsbához, még ha modern lakodalmat terveznek is, s ez valahol a hagyományokhoz való ragaszkodás. Ugyanakkor nem tartom magam autentikus, a szó klasszikus értelmében vett hagyományőrzőnek.

Fotó:  Sense Studio

Nyilvánvalóan vannak unalmas vőfélyek, akiket már másnap elfelejt a násznép, de olyanok is, akik ellopják a show-t az ifjú pár elől, és kizárólag róluk szól minden. Ön törekszik az egyensúly megtartására?

Mindig elmondom a jegyespároknak, hogy nem bohóc vagyok, aki egyfolytában szerepel, röhögtetve a közönséget. Úgy gondolom, a vőfélynek az a feladata, hogy az irányítói, szervezői teendőket levegye az ifjú pár, illetve a család válláról, lehetővé téve, hogy nyugodtan kiélvezzék a nap minden pillanatát.

Ezeknek az alkalmaknak vannak olyan állandó pontjai, amelyekhez mindenképpen próbálja tartani magát? Mennyire célja, hogy újítsa a repertoárját?

A kikérésnek, a köszönőbeszédeknek, a vendégszórakoztatásnak megvan a maga sajátságos dramaturgiája. Ehhez igyekszem alkalmazkodni, úgy, hogy azért a gyeplőt végig én tartsam a kezemben. A pároknak szoktam is mondani, hogy a megbeszélt forgatókönyv nem szentírás, de majdnem az, ugyanis ez ad biztonságot mindenkinek. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy másodpercre pontosan tartjuk az időpontokat, bizonyos események sorrendjét, hiszen a lakodalomban sok minden történik, változik, s ezeket figyelembe kell venni. Arra van a vőfély, hogy a dolgokat összefogja. Ha az általam tapasztalt és látott új, érdekes dolgok színesebbé teszik a lakodalmat, akkor szívesen alkalmazom azokat. Szövegeimmel igyekszem frappáns, humoros, laza lenni, de mindenképpen igyekszem követni vidékünk hagyományait is. Ebben legnagyobb segítségemre egy nagysallói volt pedagógus és műkedvelő néprajzkutató, Horváth Imre bácsi Lakodalmi szokások Nagysallóban című kis gyűjteménye volt, amelyből sokat merítettem. Ami pedig a tréfás játékokat illeti, rengeteg van belőlük. Régóta ismertek és újonnan kitaláltak. Alkalmazásuknál mindig szem előtt tartom az ifjú pár igényeit, a násznép összetételét, beállítottságát, valamint hogy hozzá tudok-e ezzel tenni a hangulathoz.

Mennyire rugalmas a házasulandók ötleteit tekintve? Mi volt a legmeghökkentőbb dolog, amit kértek? Egy-két emlékezetes, felejthetetlen történetet meg tudna osztani olvasóinkkal?

A lakodalmaknak megvannak a kialakult szokásai, hagyományai, de természetesen mindig jönnek új ötletek. A nagy nap előtt néhány héttel mindig felkeresem az ifjú párt, hogy a legapróbb részletekig átvegyük, mi hogyan történjen. Mindig az ő elképzeléseik szerint alakítjuk a forgatókönyvet; én teljesen nyitott vagyok, ha kell, új dolgokat tanulok. Tehát a határ a csillagos ég, de azt mindig elmondom, hogy egy lakodalom nem 72 óra.

Volt olyan esetem, hogy egy vőlegény kijelentette, a tányértörésnél ő nem akar söpörni, én viccesen javasoltam az ipari porszívót, de neki megtetszett; aztán végül lebeszéltük róla. Egy alkalommal a tűz-víz próbát, ami azt hivatott eldönteni, hogy a házasságban ki fogja hordani a nadrágot, pálinka és víz helyett whiskeyvel és jegesteával szerették volna megoldani. Kihívás volt, de sikerült.

Az afféle nagy sztorik, amikor a menyasszony meglépett az oltár elől, vagy kalandba keveredett a sofőrrel, netán összeverekedett a násznép, hál istennek elkerültek. Viszont mélyen  az emlékezetembe vésődött, amikor egy gömöri lagziban az asszonyok elraboltak, majd a ruháimat és a csizmámat elárverezték a násznép között. Egy szál nadrágban és egy csipkés kötényben tértem vissza a lakodalomba, ahol visszakaptam a gúnyámat. Szóval a gömöri asszonyokkal vigyázni kell!

Kizárólag magyarul vállalja a vőfélykedést, vagy szlovák, netán más nyelven is?

Kezdetben csak magyar nyelven vőfélykedtem, de mivel a peremvidéken élek, egyre gyakrabban jöttek olyan kérések, hogy lehetne-e kétnyelvűen; vagy azért, mert vegyes házasságról volt szó, vagy mert a násznép soraiban sokan voltak szlovákok. Kiskorom óta jól beszélek szlovákul, s ennek köszönhetően nem gond egy kétnyelvű, magyar–szlovák lakodalom levezénylése sem, de volt már jó pár „tiszta” szlovák lakodalmam is. Persze, ahány ház, annyi szokás, tehát meg kellett ismernem a szlovák lakodalmi hagyományokat is.

Hamarosan akasztják a hóhért: egy nyár végi lakodalomban vőlegényként fog részt venni. Felmerül a kérdés: vőfély nélkül oldják meg, rábízzák magukat egy másik vőfélyre, vagy  egy személyben testesíti meg a vőlegényt és a vőfélyt?

Valóban, hamarosan magamnak kell kikérni a menyasszonyomat. Mivel egy nagyon népszerű dátumra sikerült összehozni a lakodalmat, s vőfély barátaim már foglaltak voltak, így „házon belül” fogjuk megoldani a dolgot. Egy biztos, én a vőlegény leszek!

Az írás megjelent a Magyar 7 hetilap 15. számában.