Palócok Rimaszombatban
Különleges kiállítás nyílt a rimaszombati Gömör–Kishonti Múzeumban az Idegenforgalmi Világnap programja részeként. A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeummal együttműködésben megvalósult Palócok. Pápai Károly fotói a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből című tárlat több mint száz év távlatából mutatja meg a Palócföld egykori lakóinak arcát, viseletét és világát.
A kiállításon mintegy száz, 1890-ben készült fényképből látható válogatás. Pápai Károly a Palócföldön végzett néprajzi és antropológiai kutatásai során készítette felvételeit. Az anyag különlegességét növeli, hogy a fényképeket a Gömör–Kishonti Múzeum gyűjteményének tárgyai egészítik ki, így a látogatók nemcsak a korabeli emberek arcát, hanem a népélet tárgyi világát is láthatják. A megnyitón Máté György, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársa és a kiállítás kurátora tartott előadást, a rendezvényt a Gömöri Virtus Néptáncegyüttes fellépése színesítette.
Pápai Károly 1861-ben született Pápán, és rövid, mindössze 32 évre szabott élete során rendkívül sokoldalú tudományos érdeklődésről tett tanúbizonyságot. Jogi tanulmányai után a bölcsészettudomány felé fordult, 1885-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Több nyelven beszélt, és kutatásai során Európa több országában, valamint Nyugat-Szibériában is megfordult. A palócokkal való foglalkozás ebbe a széles körű néprajzi és antropológiai érdeklődésbe illeszkedett.
1890-ben öt hetet töltött a Palócföldön. Ipolyságtól Szécsényen és a Karancs vidékén át a Medvesaljáig több települést felkeresett, köztük Újbástot, Ajnácskőt, Balogrussót, Sőreget, Pincet, Rimócot, Hollókőt és Lapujtőt. Kutatásai során nemcsak megfigyeléseket végzett, hanem fényképezőgéppel is dokumentálta a helyi lakosságot.
A fényképek többsége eredetileg antropológiai céllal készült. Pápai gyakran ugyanazokat az embereket szemből és profilból is lefényképezte, miközben test-, fej-, homlok-, orr- és szemméreteket is rögzített. A 13×18 centiméteres üvegnegatívokra dolgozó kutatónak a korabeli technikai körülmények között nem volt könnyű dolga: a fényképezőgépet és az üveglemezeket magával kellett vinnie, miközben a falvak lakói számára maga a fényképezés is különleges élmény lehetett.
A fennmaradt felvételek azonban ma már jóval többet jelentenek antropológiai dokumentációnál. A több mint 130 éves fényképeken keresztül egy letűnt világ részletei válnak láthatóvá. Az arcok, a ruházatok és a környezet olyan korszakról mesélnek, amelyről ma elsősorban írásos forrásokból, tárgyakból és ritkább esetben fényképekből alkothatunk képet.
Pápai munkája a 19. század egyre erősödő palóc-kutatásának része volt. A korszakban a tudomány és az irodalom egyaránt fokozott érdeklődést mutatott a Palócföld iránt, amelynek világát többek között Mikszáth Kálmán is ismertté tette. Pápai fényképei ehhez a kutatói örökséghez kapcsolódnak, és ma is fontos néprajzi és fotótörténeti forrásnak számítanak.
A kutató életét 1893-ban, mindössze 32 éves korában tüdőbetegség szakította félbe. Rövid pályája ellenére jelentős tudományos és fényképészeti hagyatékába nyerhetnek betekintést a rimaszombati kiállítás látogatói. Pápai Károly fényképei egyszerre tudományos dokumentumok és személyes pillanatok lenyomatai: arcokat, viseleteket és egy eltűnt életformát őriznek meg az utókor számára. A tárlat december 31-ig tekinthető meg a múzeumban.
Megjelent a Magyar7 2026/40. számában.
