Országos Népművészeti Fesztivál – Építkező hagyomány, megújuló kultúra

A zselízi fesztivál évtizedek óta a felvidéki magyarság egyik legfontosabb kulturális bástyája. Bár a szocializmus időszakában jött létre, túlélte a rendszerváltást és a piacgazdaság kihívásait is.

Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke, aki lévaiként már gyermekkorában is rendszeres látogatója volt a rendezvénynek, kiemelte: a fesztivál a különböző történelmi viszontagságok ellenére képes volt évről évre megújulni, így egy élő kultúrát hordozó élő fesztiválként működik a mai napig. Hozzátette, a közelmúltban megrendezett 50. Duna Menti Tavasz és a 20. Kodály Napok is azt bizonyítják, hogy a felvidéki magyarságnak továbbra is komoly igénye van az ilyen jellegű minőségi rendezvényekre.

A jubileumok és az emlékezés jegyében telt a pénteki nap is, ahol a népzenekutató, zenepedagógus Ág Tibor emléke előtt tisztelegve a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő kiemelt aranysávos győztesei léptek fel. Ezt követően a fennállásának 30. évfordulóját ünneplő helyi Kincső Néptáncegyüttes mutatta be jubileumi műsorát. Az estét a Magyar Banda koncertje zárta.

A fesztivál hat évtizedes történetét a park melletti Magyar Házban berendezett A víz szalad, a kő marad, a kő marad című kiállítás foglalta össze, míg az Esterházy-kastélyban az Anyám lánya 2.0 új testben elnevezésű tárlatot tekinthették meg a látogatók. Ez utóbbi három művész munkásságát mutatta be az anya és lánya kontextus köré fűzve. Jelen voltak Bodó Purger Zsuzsa textilművész selyemfestései, valamint Ferenczi Tóth Mónika üvegékszer-készítő és Kiss Limpár Éva sujtásékszer-készítő alkotásai.

Az idei év egyik különlegessége az ifjúsági és felnőtt néptáncegyüttesek közös gálaműsora volt, melynek rendezésével először bízták meg Csicsmann-Tomory Kingát és Csicsmann Dánielt. Elmondták, hogy ekkora létszámú csoporttal ilyen rövid idő alatt még sosem dolgoztak.

– mesélte Kinga.

Dániel hozzátette, hogy a serdülőktől a felnőttekig tartó korosztályt felvonultató, rendkívül színes csoport összehangolása komoly, de hálás feladat volt, hiszen a hazai közönségből áradó őszinte szeretet és az ismerős arcok látványa teljesen feledtette a fizikai fáradtságot.

A fesztiválon a legfiatalabbak is megmutathatták tehetségüket. A gyermek néptáncegyüttesek Itt vagyok, ragyogok címmel adtak műsort. Annak rendezője, Dóczé Mónika hangsúlyozta, hogy a néptáncnak köszönhetően ezek a gyerekek egy kiváló, támogató közösségben vannak, ahol megalapozhatják nemzeti identitásukat és a közösségi lét megélését. „Vegyük őket észre, itt vannak, ragyognak” – hívta fel a figyelmet a gyermekcsoportok fontosságára.

A Fitos Dezső Társulat Örömtánc és Jövőnk a hagyomány című műsoraikba engedett betekintést. A néptánc elsöprő erejével mutatták meg a Kárpát-medence kulturális sokszínűségét és kimeríthetetlen folklórkincsét. Színpadra lépett Nagy Csomor András és zenekara is.

A színpadi produkciók mellett a fesztivál egyéb kulturális és kulináris élményeket is tartogatott. A Palóc Piactéren a kézműves mesterek kirakodóvására várta a közönséget. Jámbor Mónika gondoskodott arról, hogy a tárgyi népművészet is méltó hangsúlyt kapjon. Teret kapott a fazekasság, a kalaposmesterség és a méhészet is. Az érdeklődők különböző stílusú egyedi kalárisokhoz, fülbevalókhoz és gyöngy kiegészítőkhöz juthattak.

Ismét megnyílt az Ízek utcája, az ételkínálatért felelős szekció; idén egy igazi falusi disznótoros bemutatót tartottak. Amint azt Danczi József, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának titkára a fesztivál podcast műsorában elmondta, hetedik alkalommal vettek részt a rendezvényen. A szervezők döntése alapján ezúttal egy hattagú szímői csapat érkezett, amelynek lelkes tagjai egy 230 kilós malacot dolgoztak fel a látogatók előtt. A kulináris utazás során sült vér, pecsenye, hurka, kolbász, disznótoros káposzta, pogácsa, valamint háromféle kalács, palacsinta és gofri is az asztalra került. A borokról a 2019-ben alapított garamsallói Vinariam Garamsalló polgári társulás gondoskodott.

Az idei Országos Népművészeti Fesztivál gazdag színpadi és kulináris kínálatával ismét bebizonyította, hogy a felvidéki magyarság körében a hagyományőrzés nem csupán a múlt ápolását, hanem egy aktív, generációkon átívelő közösség megélését jelenti. A zselízi parkban megvalósult esemény így méltó módon mutatta meg, hogyan képes a kulturális örökség a legfiatalabbaktól a felnőttekig mindenkit összekötni és folyamatosan megújulni.