Örökség határok nélkül – Várhosszúréten
A Petőfi Kulturális Program keretében a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, azaz a Szentendrei Skanzen munkatársai érkeztek a Heves vármegyei Boldog település hagyományőrzői kíséretében Várhosszúrétre.
A helyi kulturális örökség megőrzéséről szóló kerekasztal-beszélgetés mellett volt kézműves-bemutató és kézműves-foglalkozás, valamint a rozsnyói Borostyán Néptánc- és Népzeneműhely, illetve a boldogi Újváry Ferenc Alapítvány hagyományőrző csoportja adott műsort viseletbemutatóval, tánctanítással és táncházzal egybekötve.
A program célja, hogy közelebb hozza egymáshoz az anyaországi és a határon túli magyar közösségeket, megismerjék egymás hagyományait és kultúráját, párbeszéd alakuljon ki közöttük, amely a jövőbeni együttműködés jó alapja lehet. Olyan helyszíneket választottak, ahol a helyi magyarság körében pezsgő kulturális élet zajlik, működnek hagyományőrző közösségek, kézművesek.
Prikler Szilvia Beatrix, a skanzen Népi Építészeti és Tájházi Központjának vezetője elmondta, hogy összesen tíz vajdasági, három erdélyi, három felvidéki és négy horvátországi magyar településre visznek programokat. Ezt hat körútra osztották fel, amelyekre mindig más tájház, illetve a szellemi kulturális örökséghez kapcsolódó közösség csatlakozik hozzájuk. Negyedik körútjuk keretében Várhosszúrétre és Nagyidára látogattak el.
– A kezdeményezés egyik célja, hogy a helyi közösségek a tájházakon, a népi épített örökségen és az ott őrzött tárgyakon keresztül jobban megismerjék saját tárgyi és szellemi kulturális örökségüket. Reméljük, hogy ezzel motivációt is adhatunk nekik ahhoz, hogy aktívabban foglalkozzanak vele. Szintén nagyon fontos a kapcsolatépítés, és eddig ebből a szempontból minden utunk sikeres volt – mondta Prikler Szilvia Beatrix.
A személyes találkozás varázsa
Tüske Tamás, a skanzen Szellemi Kulturális Örökség Központjának munkatársa hozzátette, nagyon fontosnak tartják, hogy a program részeként a szakmai párbeszéd is elinduljon.
– Az adott tájházak, egyesületek, társulatok és más, hagyományőrzéssel, örökségvédelemmel foglalkozó közösségek képviselői leülhetnek egymással beszélgetni, megismerhetik egymást, és akár közös terveket is szőhetnek. Sok olyan kérdés is előkerülhet, amelyről az elmúlt évtizedekben különböző okokból nem feltétlenül volt lehetőségük egyeztetni – mutatott rá.
Kiemelte, a 21. században hajlamosak vagyunk azt gondolni, az internetnek köszönhetően egyszerűvé vált a kapcsolattartás, mégis a személyes találkozások számítanak igazán.
Ezek indítják el a párbeszédet, a kézfogás, az egymás szemébe nézés teremti meg azt a biztos alapot, amelyre később építeni lehet. A kapcsolat akkor válik igazán valóságossá, amikor személyesen is találkozunk, megismerjük egymást, egymás munkáját és közösségét, látjuk a gyerekeket, akik ragyogó arccal vesznek részt a programokon. Meggyőződésem, hogy a 21. században is nagyon fontos, hogy személyesen kerüljünk kapcsolatba egymással"
– hangsúlyozta.
A boldogi cifrázott kalács
A boldogi hagyományőrzők nemcsak viseleteiket mutatták be, hanem hagyományuk egyik jellegzetes elemét, a lakodalmi szokásaikat is, ezen belül pedig a boldogi cifrázott kalácsot. Ez a menyasszony keresztanyjának ajándéka, amelyet a lakodalomba visz. Egy hordozóládára vagy fonott kosárra készített állványra épül, melynek rúdjait színes krepp-papírral tekerik be, tetejét papírrózsákkal díszítik, a négy sarokba olykor aranyozott almák kerülnek, amelyekbe gyertyát tesznek. Az állványra mézeskalácsok kerülnek, minden sorba más-más figura, huszárok, babák, kardok és szívek, az aljára pedig egy nagy, kemencében sütött mazsolás kalács, amelynek fonott a teteje.
Innen ered az elnevezése is, magyarázta Nagy György, a boldogi Ujváry Ferenc Alapítvány kuratóriumának elnöke, a hagyományőrző együttes vezetője és a helyi tájház gondnoka. Hozzátette, a cifrázott kalácsnak fontos szerepe van a boldogi lakodalmi hagyományokban.
Az esküvő után a menyasszonyt elviszik a vőlegény házához, de a rokonsága egy ideig még otthon marad. Amikor esteledni kezd, a rokonság ún. hérész menetben indul el a vőlegényes ház felé. A menet élén viszik a cifrázott kalácsot. A vőlegény házánál a család fogadja az érkező rokonságot, majd együtt vacsoráznak. Ezt követően, a mulatság közepén, éjfél táján következik a menyecsketánc, amelynek a végén a vőfély felszeleteli a cifrázott kalácsot, ezt az ifjú pár fogyasztja el, a mézeskalácsokból pedig a rokonság tagjai is kapnak egy-egy darabot, amelyet az esküvő emlékére eltesznek.
A gömöri kézműveseknél mindig zajlik az élet
Nagy György, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnöke hangsúlyozta, nagy örömmel működtek együtt a Szentendrei Skanzennel és a boldogi hagyományőrzőkkel.
Minden egyes megkeresés, akár a környékről, akár az anyaországból, nagy megtiszteltetés számunkra. Azt mutatja, hogy tudnak rólunk, számon tartanak bennünket. Egyúttal kihívás is számunkra, hiszen nem szabad alább adni, tisztességesen, méltón kell képviselni Gömört és Várhosszúrétet"
– mondta.
Hozzátette, a környékbeliek már megszokhatták, hogy a várhosszúréti kézműveseknél mindig történik valami. Nemrég tartották őszi fesztiváljukat kézműves piaccal, borkóstolóval és koncertekkel, de már a következő programokra készülnek, folyamatosan járnak kézműves-foglalkozásokat és bemutatókat tartani, de az ősz folyamán felnőttképzésekre is várják az érdeklődőket, akik a csuhézás és a kosárfonás titkaival ismerkedhetnek meg. Emellett már nagy erővel készülnek a jövő évre, a Gömöri Kézműves Vásár 20. évfolyamára, és zajlanak a nyári kézművestábor előkészületei, illetve tavasztól folytatódnak a kispiacok is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/44. számában.
