Olvadó magyarság Pozsony árnyékában
Réte a Szenci járásban, a járási székhelytől mindössze négy kilométernyire fekvő település. Írott forrásban először 1256-ban említik Rethe néven, IV. Béla egyik oklevelében. Az egykor csaknem színtiszta magyar falut mára nagyrészt szlovákok lakják. Az utolsó népszámlálási adatok alapján Réte lakosságának már csak 37 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek.
Az utóbbi években a magyarság fogyásáért elsődlegesen az asszimiláció okolható. Másodsorban a főváros közelsége, és a nagyrészt szlovák ajkú lakosok betelepülése a faluba, aminek hatására a szlovákok aránya nő, a magyaroké pedig csökken, mondja Metzner Zoltán, Réte polgármestere, aki kilencedik éve tölti be ezt a tisztséget.
Rétén egykor két magyar egyházi népiskola is működött (1813-tól református, 1878-tól katolikus), ezeket azonban az I. világháború után a csehszlovák kormány megszüntette. A magyar oktatás a községben 1931-től éledt újra, ekkor a volt református iskola épületében ismét megnyílt a magyar iskola. 1935-től pedig megalakult az első rétei szlovák iskola is.
Metzner Zoltán elmondta, hogy pár éve kénytelen voltak a magyar iskolát átköltöztetni a szlovák iskola épületébe. A tanulók létszáma ugyanis az utolsó tíz évben jelentősen csökkent, így a község már nem volt képes gazdaságilag fenntartani az épületet. A magyar iskolának jelenleg mindössze nyolc tanulója van, a négy évfolyam egyetlen összevont osztályban tanul. Sajnos az idei beiratkozás sem kecsegtet semmi jóval, mondja a polgármester, mivel csak egyetlen kiselsőse lesz a magyar iskolának. Jelenleg a rétei óvodát 43 gyermek látogatja, ebből azonban csak 3-4 magyar nemzetiségű, holott sok esetben magyar szülők gyermekeiről van szó. Egyre több rétei magyar szülő választja a szlovák iskolát, mint állítják, a gyermek jobb érvényesülése és az államnyelv tökéletes elsajátítása kedvéért. Ezért nagyon borúlátók a helyi magyar iskola jövőjével kapcsolatban. Metzner Zoltán ugyanakkor egykori iskolaigazgatóként is állítja, hogy amíg az az 5-6 gyermek igényelni fogja a helyi magyar nyelvű oktatást, addig kigazdálkodják és megtartják az iskolájukat.
Az asszimiláció mellett Réte nyelvváltásának oka, mint említettük, a szlovák beköltözés. Ez köztudottan szinte az összes Pozsonyhoz közel fekvő községre jellemző. Metzner Zoltán szerint azonban Réte magyarságának fogyását nem is annyira a betelepülés, mint az itteni magyarság önfeladása okozza. A rétei magyarok mentalitása drámai módon megváltozott. Míg néhány éve megszólták, aki magyarként szlovák iskolába adta a gyermekét, ma ez teljesen természetes lett, és nem ritka, hogy magyar családban szlovákul beszélnek a gyerekekkel és az unokákkal. Rétén már a magyar konyhanyelv is mind erőteljesebben háttérbe szorul.
Magyar óvoda sosem volt a faluban, mert a magyar szülők nem igenyelték. A község magyar és szlovák lakosaira a békés együttélés jellemző. A polgármester szerint sosem voltak a faluban nemzetiségi jellegű konfliktusok. A községben minden kétnyelvű (hirdetések, faluújság, honlap, rendezvények), és ezzel soha senkinek nem volt problémája.
A drámai fejleménynek történelmi előzményei is vannak. Metzner Zoltántól megtudjuk, hogy a csehszlovák–magyar lakosságcsere értelmében sok dél-magyarországi szlovákot telepítettek Rétére. A csehszlovák kormány döntése tudatos volt: távozniuk kellett az értelmiségieknek és a földtulajdonos gazdáknak. Rétén is a magyar intelligencia, a felsőbb rétegekből származó jómódú, iskolázott és általában református magyar családok estek áldozatul a lakosságcserének. Ezeket a magyarokat főleg Nyíregyházára és környékére telepítették ki. Helyükre szegény szlovák evangélikus családok érkeztek, akik megkapták a kitelepített magyar családok házait, ingóságait és az ehhez tartozó hatalmas szántóföldeket. Ez rendkívüli érvágás volt a falu magyarsága számára. Rétéről mintegy 60 családot telepítettek ki (több mint 200 embert). Ezt követően kezdődött el a magyarság rohamos fogyása: míg 1940-ben 97,1% volt a magyarok aránya, 1970-ben már csak 57,7%. Ezzel szemben a 2,1% szlovákból lett 42,1%.
A magyarság fogyásának második hulláma a kilencvenes években következett be. Ekkor nyílnak meg az új lakótelepek, ami mára Pozsony környékén óriási méreteket öltött. Ennek hatására rengetek szlovák család érkezett ide Szlovákia minden részéről. Metzner Zoltán elmondja, habár igyekeznek fékezni és kordában tartani ezt a fajta építkezést, sajnos teljesen megállítani nem lehet. Átlagosan 50-60 lakossal növekszik a falu lélekszáma évente, akik 98 százalékban szlovák nemzetiségűek. Az öregedő és kihaló eredeti magyar lakosság pedig egyre fogy.
A községben több középület felújítására is sor került az utóbbi években. Ilyen a magyar iskolának is helyt adó szlovák alapiskola épülete, amelyet felújítottak és kibővítettek. A rétei óvoda kibővítésével 15 óvodással növelték az intézmény kapacitását. Megvalósult a kultúrház és a községi hivatal épületének a felújítása is. A helyi utak javítása és a járdaépítések mellett fontos megemlíteni az iskolaudvar felújítását, a gyermekpark kiépítését, avagy a község szakrális emlékeinek felújítását, ami sikeres pályázatok révén valósulhatott meg.
Metzner Zoltán tervei között szerepel a középületek felújításának befejezése, a hiányzó községi utak és járdák kiépítése, a közvilágítás felújítása, új buszmeg-állók létesítése, a szennyvízhálózat kiépítése és zöldövezetek létesítése a faluban.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/21. számában.
