Nyugodjon békében, Oláh Tanár Úr!
Imre bácsi a közhiedelem szerint nehéznek tartott matematikát és fizikát sajátos humorral fűszerezett előadásmódjával tette közkedveltté és könnyebben érthetővé. Tanítványai számtalan sikert értek el a tantárgyi olimpiákon és más versenyeken. Belőlük nevelte fel a felvidéki matematika-fizika szakos tanárok nemzedékeit. A reál tudományok mellett nagy hangsúlyt helyezett diákjai magyarságtudatának, anyanyelv- és kultúra-szeretetének erősítésére is.
Példamutató módon március 15-én és október 6-án mindig ünneplőbe öltözve ment tanítani. Annyira szerette a magyar népdalokat és verseket, hogy az óráit gyakran egy-egy népdal eléneklésével kezdte.
A Tanár Úr búcsúztatására 2012.március 29-én, csütörtök délután három órakor kerül sor a komáromi református temető ravatalozójában. Hitvese kívánsága, hogy koszorúk helyett egy-egy szál virággal vegyünk búcsút a drága férjtől, pedagógustól. A koszorúmegváltásra szánt adományt pedig a temetőből való távozáskor a református ravatalozónál perselyben lehet elhelyezni. Az adományok a Szent Imre Kollégium, a Király Püspök Alapítvány és a Timóteus-ház javát szolgálják majd. Akitől évtizedeken át nagyon sokat kaptunk, az a földi létből való távozásakor is „adni szeretne“ másoknak...
Oláh Imre 1931. augusztus 10-én született iparoscsaládban, Komáromszentpéteren. Mivel a világháború után Csehszlovákiában bezárták a magyar iskolákat, Magyarországra ment, hogy az anyanyelvén tanulhasson. Szegeden és Makón járt kereskedelmi középiskolába. Miután 1950-től a Felvidéken is újra megnyílhattak a magyar iskolák, az elsők között a révkomáromi gimnázium, már itt fejezte be a tanulmányait. Ezt követően a Pozsonyi Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakán szerzett középiskolai tanári diplomát, és hosszú évtizedeken át a hivatásának élt. A szintén matematika-fizika szakos feleségével, Oláhné Domonkos Ilonával együtt nyugdíjaztatása után aktívan részt vállalt a gimnáziumi öregdiákok tevékenységéből.
Több elismerő oklevelet és köszönőlevelet kapott. 1974-ben a Szlovák Iskolaügyi Minisztériumtól a fizikai olimpia elindításának 15. évfordulóján, majd 1979-ben szintén a versenyek 20. évfordulója alkalmából, 1993-ban pedig a város polgármesterétől kapott polgármesteri díjat 39 éves pedagógiai munkája elismeréséül. 2011-ben Komárom város elismerésével, a Pro Urbe díjjal jutalmazták őt. Legbüszkébb azonban az 1998-ban Rozsnyón átvett Czabán Samu díjra volt, mivel – szerinte -- felvidéki magyar pedagógusként ettől nagyobb szakmai elismerésben nem részesülhetett volna. A Czabán-szobornál mondott beszédében hangsúlyozta: „Ti vagytok a világ világossága. Gyertyát pedig azért gyújtanak, hogy a gyertyatartóba tegyék, és világítson mindazoknak, akik a házban vannak. Így világítotok ti is, felvidéki magyar pedagógusok – nemcsak az ifjúság, hanem mindannyiunk javára, boldogulására, szellemi és erkölcsi növekedésére. Ez fennmaradásunk egyik biztos záloga...“.
