Nógrád géniusza – Csontváry Kosztka Tivadar
A fenti címmel nyílt kiállítás a losonci Nógrádi Múzeumban és Galériában. A tárlat a festő halálának 100. évfordulója kapcsán, a művész Nógrádhoz való viszonyára, a gácsi patikára és a padláson maradt képek sorsára fókuszál.
Csontváry a 19. és 20. század fordulójának nemcsak európai, hanem világviszonylatban is az egyik legeredetibb művészegyénisége, a modern magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alakja. Életében azonban sem a közönség, sem a szakma nem ismerte fel alkotói zsenialitását. A Kisszebenben született művész festői pályája viszonylag későn, 40 éves kora után kezdődött. Sajátos festői nyelvezetet alakított ki, ahol a legnagyobb jelentősége a fénynek és a „napút-színeknek” van. Magát a Napút festői közé sorolta.
1884-ben nyitotta meg Gácson a gyógyszertárát, ahol tíz évig működött gyógyszerészként. Tíz év után bérbe adta, és Budapesten nyitott műtermet, de Gácsra a továbbiakban is gyakran visszatért. A patika padlásán halmozta fel a nem kiállításra szánt műveit, köztük olyan ismert alkotásokat is, mint az Önarckép, a Tengerparti sétalovaglás, vagy A fohászkodó Üdvözítő. A padláson maradt festmények közül hatot állítottak ki Losoncon.
– Csontvárynak van egy sajátos színvilága – mondja Németh Bozó Andrea, a kiállítás kurátora. – Ez igen élénk és gyakran kontrasztos színekből összeálló színvilág, ami ennek ellenére összehangolt és harmonikus. Ez pedig a rendkívül finom árnyalatoknak is köszönhető, illetve hogy nagyon sokféle színárnyalatot használt egy-egy képén. A gácsi időszakban több képet is festett, köztük azokat, amelyek állatokat ábrázol-nak. Előképeik valószínűleg kitömött állatok voltak, amelyeket a valósághoz hűen igyekezett ábrázolni. Leginkább tanulmányokként értelmezhetők, amelyek azonban már magukon viselik a festő egyszerűsítő törekvéseit, valamint a rá olyannyira jellemző színvilág jegyeit. A szakemberek a Gémet is a többi, állatot ábrázoló korai festménye közé sorolják, amelyeket 1893 környékén alkotott. Monográfusa, Németh Lajos azonban későbbre, már az érett alkotói korszakára datálta, hiszen azon már az az intenzív színvilág jelenik meg, amely későbbi képein, például a Magányos cédruson bontakozik ki teljes pompájában. A Gém azonban a téma ábrázolását illetően is párhuzamba állítható az említett főművel: a madár alakja méltóságteljesen és magányosan áll egész lényével egy valóságon túli tájban, amelynek láthatára a végtelenbe nyúlik.
A gácsi kifőzde vezetőnőjéről, Prazsenkánéról két képet is festett. Az egyiken az asszony fohászkodás, a másikon éppen egy konyhai munka közben látható. Ezek a portrék már a müncheni tanulmányok hatására készülhettek. A galé-riában a Fohászkodó öregasszonyt (1894 körül) láthatja a közönség. Érdekes a Keresztre feszített Krisztus (1903–1904) című alkotásának a története.
– A nagy méretű, Passiót ábrázoló festményt a gácsi patika későbbi tulajdonosa, Székely Sándor vitte magával Kecskemétre, ahol nem tudni, kik és miért, de feldarabolták. Egyetlen meglévő darabja látható a kiállításon is, a keresztre feszített Krisztus alakjával. Még két további darabja csak fekete-fehér reprodukciókról ismert, az eredetiek elvesztek. A keresztre feszített Krisztus töredékét szimbolikus utalásként is értelmezhetjük, nemcsak Csontváry műveire, hanem a festő tragikus sorsára is, akinek emberfeletti erőfeszítéseit és munkáját egész életében nem értették és nem értékelték.
További két, a losonci kiállításon látható alkotás eredetiségét vitatja a szakma.
Csontváry 1919-ben elgyengülve és betegen hunyt el egy budapesti kórházban. Életműve, alkotásai a sors kegye folytán maradtak meg. Gerlóczy Gedeon mentette meg a művész budapesti hagyatékát. Festményei, ahogy gazdag írásos hagyatéka is pusztulásra volt ítélve a műterem takarításakor. Írásai között voltak személyes levelezései, iratok, önéletrajzi írások és filozofikus fejtegetések is. Ez az írásos hagyaték teszi lehetővé, hogy mélyebben megismerhessük e rendkívül művelt zseni gondolkodásmódját. A gácsi padláson maradt alkotásainak egy része losonci műgyűjtőkhöz került, a többit az épület tulajdonosai a ház udvarán égették el.
A kiállított művek a Nógrádi Múzeum és Galéria, a Szlovák Nemzeti Galéria, a miskolci Herman Ottó Múzeum, valamint a nagyszombati Antik Art Centrum gyűjteményéből kerültek ki, a patikából származó tárgyak magánygyűjtők tulajdonát képezik. Az eredeti festményeket további, a gácsi patika padlásáról származó képek reprodukcióival, illetve Csontváry nógrádi tartózkodását érintő dokumentumokkal és a dokumentumok másolataival egészítették ki. A tárlat november 30-ig látható.
Megjelent a Magyar7 2019/43.számában.
