Nemzeti ünnepünk a Felvidéken - HÍRFOLYAM
Felvidék számos településén tartottak megemlékezéseket az 1848. március 15-i forradalom és szabadságharc évfordulóján. Olvasóink számára egy cikkben foglaljuk össze a különböző helyszíneken tartott ünnepségekről szóló tudósításokat.
A Vásárúti Kulturális Központ adott otthont annak az eseménynek a mai napon, amelyet nemzeti ünnepünk tiszteletére rendezett a csallóközi község.
Elsőként Kálmán Sarolta, a kultúrház vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd a nyárasdi Sarló citerazenekar és a Vásárúti Dalárda közös összeállítását láthattuk, hallhattuk, mely során nóták és katonadalok hangzottak el.
Török Gergely polgármester ünnepi beszédének kezdetén azt fejtegette, hogy mit is jelent számunkra ez az ünnep? Az idősebb generáció ezt érzi, tudja, mert ők még éltek olyan időkben, amikor az ember valóban megtapasztalhatta, milyen az, amikor egy rendszer korlátoz, amikor az egyént vagy a közösséget megfosztják valamitől, fogalmazott a polgármester.
„Én ezt nem éltem át. Talán éppen ezért próbálom megérteni, mit jelent számunkra ma a szabadság, mit jelent számunkra a magyarság. Mióta olyan képviselők, polgármesterek vesznek körül, akik általában idősebbek tőlem, és akiknek fontos a magyarságuk, többet gondolkozom ezen, és többször érzek valami megfogalmazhatatlan belső érzést, kötődést valamihez. Mikor valamelyik testvértelepülésen vagyunk, Magyarországon vagy Erdélyben, mikor úgy érzed, hogy a világ végén vagy, mégis megszólalnak melletted magyarul, akkor elgondolkodsz, honnan jöttél és érzel valami kapcsolódást az anyaföldhöz”, hangsúlyozta Török Gergely, akinek véleménye szerint itt a Csallóközben, Felvidéken szerencsések vagyunk, mert nincs ellenségünk, nem élünk komoly elnyomásban, és ugyan nem minden tökéletes, mégis olykor talán mi magunk vagyunk saját magunknak a legnagyobb ellenségei.
- szögezte le a polgármester.
Tóth Mónika, az alapiskola magyar–történelem szakos tanára a Szózat kezdő soraiból indította gondolatait:
„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.”
Mint mondta, kevés olyan vers van a magyar irodalomban, amely ennyire beleépült nemzeti tudatunkba, mint a Szózat, a magyar nép második himnusza.
„Amikor ezek a sorok felhangzanak, különös csend támad a szívünkben. Nemcsak egy verset hallunk, hanem egy üzenetet. Egy üzenetet a hazáról, egy üzenetet a hűségről, egy üzenetet a közösségről. (…) Talán Vörösmarty Mihály sem gondolta, hogy alig telik el egy évtized, és ezek a gondolatok próféciává válnak. Vannak olyan napok, amik túllépnek a történelemkönyveken. Vannak olyan napok, amik évről évre újjászületnek. Ilyen nap március 15-e is. (…)
És ilyenkor feltehetjük a kérdést vajon mit tett a mi vidékünk? Hol volt Csallóköz? Hol voltak a vásárútiak? A történelemkönyvek nem írnak a kis falvakról, pedig a nagy pillanatok, a csaták, a harcok nem csak a fővárosban zajlottak. Az itt élő emberek is megérezték, a szabadság iránti vágy bennük is él. Minden évben elmondom, mert fontosnak tartom, hogy él egy legenda, mely szerint Kossuth Lajos, mikor Pozsonyba indult az országgyűlésre, megállt Vásárúton, és beszédet mondott. És három nemzedék – apák, fiúk, nagyapák – együtt mentek a zászló alatt. A három generáció egy zászló alatt többet mond minden tankönyvnél. A szabadságharc elbukott, de a szabadság eszméje máig tart. Mert amit egyszer egy nemzet a szívébe zár, azt nem lehet kitörölni. És mi itt, a Felvidéken különösen értjük és érezzük ezt. Őseink 1848-ban a csatatéren harcoltak, ma a jelenben nekünk más a feladatunk. Ma nem fegyverrel kell harcolnunk a szabadságunkért, hanem a mindennapok csendes hűségével. Mert a megmaradás, mint tudjuk, az apró dolgokban rejlik. A legszebb magyar szóban: abban, ahogy kimondjuk, édesanyám. Egy versben, amit pici gyerekként megtanultunk, s továbbadunk gyerekeinknek. És egy döntésben, hogy gyermekeinket magyar alapiskolába íratjuk, mert amíg él a magyar szó, amíg magyar közösség él itt Vásárúton, és működik a magyar alapiskola, amíg március 15-e nem csupán emlék, hanem egy élő örökség”, húzta alá Tóth Mónika.
Az eseményen közreműködtek a helyi József Attila Alapiskola tanulói. A tánccsoport tagjait Bognár Bíró Erika, az irodalmi színpad szereplőit Zsoldos Erika és Tóth Mónika, az énekkarosokat pedig Alföldi Anita készítette fel. Az esemény záróakkordjaként a helyi Kossuth-emlékműnél Török Gergely polgármester és a község intézményeinek és szervezetének képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit a Vásárúti Dalárda '48-as forradalmi dalaira által kísérve.
Éberhardon Petőcz György emlékművénél emlékeztek meg a magyar szabadságharc és forradalom 178. évfordulójáról a Csemadok helyi alapszervezetének és Szenci Területi Választmányának szervezésében. A megemlékezés a Szózattal kezdődött, majd Iró Erzsébet mondta el Petőfi Sándor Feltámadott a tenger című versét. Ezt követően Hornyák István, a Csemadok helyi szervezetének tagja köszöntötte a résztvevőket.
„Az ember ösztönösen vágyik a szabadságra, s bár a múltban nagyon sokáig kénytelen volt elnyomásban élni, amikor a béklyó lazulni kezdett, elemi erővel tört fel belőle a szabadságvágy, és elsodort mindent, ami addig gátolta a lelke szárnyalását. Ha ezt egy közösség, egy nemzet élte meg, az egyének sokaságának lelkéből áradó szabadságvágy képes volt az elnyomást megszüntetni, a zsarnokságot eltörölni, a világrendet megváltoztatni vagy rendszert váltani” – mondta köszöntőjében Hornyák István.
Hozzátette, így volt ez 1848-ban Magyarországon is, amely a Habsburg-birodalom részeként az idegen uralom terhét nyögte. Akadtak, azonban, akik ebbe nem tudtak beletörődni, és 1848 márciusában tevékeny formálóivá váltak a történelemnek.
„A Párizsban, Palermóban, Bécsben fellobbanó forradalmi lángot elhozták Pestre, és március 15-én ez oly magasra csapott, hogy bár mintegy másfél év múltán az elbukott szabadságharccal együtt ténylegesen kihunyt, de a magyarok lelkében a mai napig ott lobog. Ezt a tüzet őrizzük mi is, amikor eljövünk minden évben egy olyan embernek az emlékművéhez, aki a legnagyobb áldozatot hozta meg a nemzetéért és a szabadságért” – fogalmazott Hornyák István Petőcz Györgyre, Pozsony vármegye másodalispánjára utalva, aki Éberhard szülötte volt, s egyike azoknak, akik az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vértanúi lettek. A megemlékezés ünnepi szónoka Görföl Jenő, a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke volt, aki szerint a szabadságharc nagyjait mindenki ismeri, ám vannak szűkebb hazánknak, a Felső-Csallóköznek is olyan jelesei, akik a reformkorban és később a szabadságharcban is helytálltak.
Ezek közé tartozik az éberhardi születésű Petőcz György, a pozsonyi tizenhármak egyike, akinek a sírhelyét nem ismerjük. Azt tudni csak, hogy kivégzése után a pozsonyi katonai temetőben helyezték örök nyugalomra – jeltelen sírba, fűzte hozzá Görföl.
„Pozsony vármegye sohasem volt forradalmi szellemű, de ha az alkotmány és a szabadság veszedelembe került, bár földrajzi fekvésénél fogva kényes helyzete volt, mindenkor a magyarság ügyével tartott – olvashatjuk a pozsonyi vértanúkról írt könyvben –, így volt ez a Rákóczi szabadságharc idejében, és így esett, hogy a vármegye 1848/49-ben sem tagadta meg régi jó hírnevét.” Ennek a megyének lett 1843-ban főjegyzője, majd 1848-ban másodalispánja az iskoláit Pozsonyban végző Petőcz György, aki – mint életrajzírói vagy inkább a reá visszaemlékezők írják – maga sem volt soha forradalmár.
„Törvénytisztelő, az alkotmányt szentnek tartó egyénként cselekedett és emiatt halt meg” – mondta az ünnepi szónok. Hozzátette, az ő életéből is láthatjuk, hősnek nem születik, hőssé válik az ember. „Minden kornak, minden embernek nem adatik meg, hogy látványosan szolgálja hazáját. Azért azt azonban ne gondoljuk, hogy napjainkban nincs szükség és alkalom a helytállásra. Bizony szükség van a sok kicsi kiállásra, amelyek idővel nagynak bizonyulhatnak” – fogalmazott az ünnepi szónok, hozzátéve, gondoljunk csak bele, nemzeti ünnepeinken hány ember visz virágot, tesz koszorút az életüket áldozók emlékművére, és ünnepli a kiállást, aki a megmaradásunkért – még csak anyanyelvéért, iskolájáért sem képes tenni vagy egy kis többletet vállalni
. „Pedig a mának ezekre a hősökre, az ilyen kiállásokra volna szüksége. Megmaradásunk, jövőnk érdekében” – zárta ünnepi beszédét Görföl Jenő. A megemlékezés, amelyet Magyarország pozsonyi nagykövetsége nevében jelenlétével megtisztelt Kénerné Bodroghalmi Fruzsina, Neszméri Tünde Pozsony megyei képviselő, Kállai Ottó, a Csemadok féli alapszervezetének elnöke, Valacsai Edit, Éberhard község polgármestere és a mártír Petőcz Károly leszármazottjai, a koszorúk és virágok emlékműnél való elhelyezésével, majd a himnusz eléneklésével ért véget.
Nyitra megye alelnöke, Csenger Tibor a zselízi ünnepi műsor keretei között emlékezett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeire. Mint mondta, 1848 után minden megváltozott: „Elődeink elindultak egy olyan úton, amely végül a magyar ügy erkölcsi és történelmi sikeréhez vezetett. E siker jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy közel két évszázad távlatából is összegyűlünk, emlékezünk, ünneplünk és erőt merítünk belőle.
” Hangsúlyozta, hogy az otthonunk, a szülőföldünk és a nemzetünk helytállást, erőfeszítést, következtetéseket és felelős magatartást kér tőlünk: „Feladatokat is rak a vállunkra, ha elfogadjuk, ha nem. Olyan feladatokat, amelyeket úgy kell hordoznunk és megoldanunk, hogy tiszta lelkiismerettel nézhessünk a tükörbe, ne csak március 15-én, hanem az év minden egyes napján. Ezért kell ma erőt merítenünk az 1848-asok példájából, abból az elszántságból, amellyel a hazáért, a közösségért, az embertársaikért tudatosan vállalták a kockázatot.” Az alispán kiemelte, hogy számára a forradalmárok, a szabadságharcosok három dolgot üzennek: az összefogást, az összetartást és az önmagunkba vetett hitet: „Higgyék el, a felvidéki magyarság számára ez ad valódi életerőt, bizakodást és jövőképet.
Ha hiszünk magunkban, a nemzetünkben és a közösségünk erejében, akkor képesek vagyunk nagy dolgokra, arra is, hogy létszámunk csökkenése ellenére is megkerülhetetlenek maradjunk Szlovákiában, Nyitra megyében és a Garam mentén, Zselízen is.
” Amint azt aláhúzta, a történelem során nemcsak megmaradtunk, hanem a nehézségek meg is edzettek bennünket. „1848 után is megtanultunk hátrányból előnyt kovácsolni. A kisebbségi létet nemcsak elszenvedtük, hanem sokszor lehetőséggé formáltuk. A két nyelv ismeretével két ország között lettünk kapocs és híd úgy a gazdaságban és a kultúrában, mint az emberi kapcsolatokban.
Éppen ezért érthetetlen számomra, amikor valaki ezeréves kultúránkat félretéve megfosztja gyerekeit a magyar nyelv és kultúra ismeretétől, a magyar iskoláztatástól. Ezáltal megtagadva a gyerekektől a kapocs és a híd szerepét. Ezzel nemcsak múltat vesznek el tőlük, hanem a jövőt is” – magyarázta, majd így folytatta: „A több nyelv, a több kultúra ismerete nem teher, hanem erőforrás. Szélesebb látókört, nagyobb mozgásteret és több lehetőséget ad, s olyan gondolkodásmódot, amelyre ma nagyobb szükség van, mint valaha. A mi dolgunk tehát hűnek maradni 1848 elvéhez, helytállni a mindennapokban. Miközben a világ nagyhatalmai játsszák saját játszmáikat, miközben globális kihívások sorai zúdulnak ránk, nekünk lokálpatriótaként kell gondolkodnunk. Hűnek maradnunk magunkhoz, hitünkhöz, nemzetünkhöz, gyökereinkhez, nyelvünkhöz!”
Nádszegen közös megemlékezéssel és ünnepi, nemzeti műsorral tisztelegtek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 178. évfordulója előtt.
Ünnepi beszédében Kacz Éva polgármester úgy emlékezett, míg 1848. március 15-én esős, barátságtalan időben indult el a pesti forradalom, addig ma békés, napsütéses körülmények között emlékezhetünk azokra, akik bátorságukkal és áldozatvállalásukkal formálták a magyar történelem sorsfordító eseményeit. A polgármester hangsúlyozta, hogy a szabadságharc nem csak a nagy történelmi alakok, hanem az egyszerű emberek küzdelme is volt, akik a jobbágyi terhek megszűnésében, az igazságosabb társadalomban és a saját földjükön való szabad élet lehetőségében látták a változás reményét.
Beszédében kitért arra is, hogy a szabadság gondolata ma is aktuális. A mai fiatalok számára a saját út megválasztásának szabadsága, a hitükhöz, nyelvükhöz és közösségükhöz való hűség jelenti ugyanazt az értéket, amelyért egykor a honvédek harcoltak.
A polgármester a jelen kor kihívásaira is utalt, felidézve, hogy a világ több pontján ma is háborúk dúlnak, ezért fontos, hogy megbecsüljük a békét. A béke nem magától értetődő állapot, hanem olyan érték, amelyért minden nemzedéknek tennie kell. Az ünnepi megemlékezés végén arra biztatta a jelenlévőket, hogy őrizzék meg a márciusi hősök örökségét, és maradjanak méltók azokhoz, akik egykor a szabadságért indultak harcba. "A „szabadság” ma a választás szabadságát jelenti: a hol tanuljak, miben higgyek, hogyan éljek kérdésekre keresik a fiatalok a választ" - hangzott el.
A Csemadok Füleki Alapszervezete március 15-én rendezte meg ünnepi műsorát, mellyel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelegtek. Az ünnepi program a füleki római katolikus templomban kezdődött, ahol a hősök emlékére tartottak ünnepi szentmisét, melyet Dr. Orosz Lóránt atya, Mátraverebély- Szentkút Nemzeti Kegyhely igazgatója és Efrém atya, füleki pap celebrált. A misét követően Agócs Sándor tárogatójátéka csalogatta az emlékezőket a Hősök terére, itt folytatódott a műsor. Közreműködött a Pro Kultúra Füleki Férfikar és Schnelczer Arany Nikoletta, akik énekükkel tették meghittebbé a megemlékezést.
Szvorák Zsuzsanna, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd Csúsz Péter, megyei megbízott és Agócs Attila megyei képviselő mondtak ünnepi beszédet. Az esemény vendégei voltak a Barátfüle polgári társulás tagjai Magyarországról, akik több mint két évtizede, minden évben Füleken ünnepelnek. „Itt mindig valami különlegeset kapunk a helyiektől. Azt, hogy ami nekünk otthon természetes, az itt egyáltalán nem az. És, hogy a magyarságért minden nap küzdeni kell, őrizni kell a hagyományainkat, megtartani, nem felejteni. És hogy ez egy nagy kincs, amire vigyázni kell. És ezt itt tanuljuk minden alkalommal, amikor Füleken járunk” – nyilatkozta Csapó Zsuzsanna, a Barátfüle polgári társulás elnöke. A Hősök terén az intézmények és a civil szervezetek képviselői megkoszorúzták az 1848-as emlékművet, majd közösen elénekelték a magyar Himnuszt.
Galántán is megemlékeztek március idusáról
Galántán az öreg temetőben a Csemadok szervezésében Sebestyény László honvéd sírjánál tartották meg a városi megemlékezést. Mézes Rudolf, a Csemadok nyugati regionális alelnöke hangsúlyozta, a kulturális szervezet és a Magyar Szövetség együttműködésének fontosságát. A rendezvény ünnepi szónoka Szomolai Andrea, a Ma7 munkatársa volt, a kulturális műsorról Czinege László zenész gondoskodott. A megemlékezésen jelen volt több megyei és városi képviselő, a Magyar Szövetség nevében a párt járási elnöke, Zupko Tamás koszorúzott.
A csallóközi Bakán tartott megemlékezés szónoka volt Berényi József, Nagyszombat megye első alelnöke. A politikus az ünnepi délutánon Nemeskajalon is emlékezik a hősökre. Portálunknak elmondta, az 1848-1849-es megemlékezéseken részt venni, és emlékezni erre a napra erkölcsi kötelesség.
A 12 pontból több követelést is aktuálisnak lát még ma is. A törvény előtti egyenlőség tekintetében felhívta a figyelmet arra, ha csak a Kuciak-gyilkosságban zajló sikertelen nyomozási folyamatot nézzük, és azt, hogyan élveznek előnyt a társadalom gazdag rétegei – akkor elmondható, Szlovákiában ma is érvényes lehetne ez a követelés.
A közös teherviseléssel kapcsolatban méltán kívánhatja a nép, ne rójjon kegyetlen terheket a kormány a kisvállalkozókra és a szerényebb jövedelemmel rendelkezőkre, ne legyen senki kivételezett az adók alól. Berényi szerint a nemzetközi konfliktusok túlfeszítettsége sem tesz jót a népléleknek. „Nekünk, felvidéki magyaroknak merítenünk kell a márciusi ifjak bátorságából. A kollektív bűnösség elvét el kell marasztalni, nekünk is kötelességünk bátornak lenni” – hangsúlyozta Berényi József.
Pozsonyvezekényen tartották a Mátyusföld egyik első március 15-i megemlékezését. Az ünnepségen a résztvevők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegtek.
A rendezvény szónoka Hobot Énekes Erika, a helyi Csemadok elnöke volt. Az emlékezés koszorúját a falu nevében Zupko Tamás polgármester és Brezovszky Péter képviselő közösen helyezték el az emlékműnél, míg a Magyar Szövetség galántai járási elnöksége nevében Kacz Éva, Nádszeg polgármestere koszorúzott.
<"Pozsonyvezekényen" data-embed-button="media_browser" data-entity-embed-display="view_mode:media.embedded" data-entity-type="media" data-entity-uuid="51bb0d33-2fed-491f-b5b4-345a3d832fc6" data-langcode="hu">
Zupko Tamás, a Magyar Szövetség galántai járási elnöke a megemlékezés után úgy nyilatkozott portálunknak, a mátyusföldi régióban szinte minden magyarok lakta településen szerveznek megemlékezést. A galántai járásban mintegy 25 rendezvényt tartanak, a vágsellyei járásban pedig további 10–12 eseményre kerül sor a hétvége folyamán.
Hangsúlyozta, hogy a közösségi emlékezések fontos szerepet töltenek be a felvidéki magyarság identitásának megőrzésében. Mint fogalmazott, az 1848-as hősök példája ma is erőt adhat a közösségnek, különösen a mai bizonytalan, kihívásokkal teli időszakban.
"Egyenes gerincet adnak fiataljainknak és közösségünknek az ilyen közösen megélt események" - emelte ki Zupko.
