Elöregedő magyarság, betelepülő szlovákok – Pozsony és a Szenci járás a népszámlálási adatok tükrében
Közel háromezerrel lettek kevesebben a pozsonyi magyarok 10 év alatt. 2011-ben még 14 119 volt a szlovák fővárosban élő, magukat magyarnak valló lakosok száma, ami 3,43 százalékot tett ki. Tíz év alatt ez a szám 11 297 főre csökkent, ennyi volt a magyart első nemzetiségként feltüntetők száma 2021-ben (2,3%). A magyart második nemzetiségként feltüntetők száma 2 656 volt.
Pozsony városrészei közül a legnagyobb arányban Pozsonypüspökiben élnek magyarok, számuk itt 1 927, ami a városrész összlakosságának 8,21 százalékát teszi ki. A tíz év alatt itt nagyjából 300 fővel lett kevesebb a magyar, 2011-ben ugyanis még a pozsonypüspöki lakosok 10,82 százalékát tették ki, a számuk akkor 2 231 volt. 2021-ben, azokkal együtt, akik második nemzetiségként a magyart jelölték meg (219) is csak 9,15% az arányuk.
Pék Zoltán, Pozsonypüspöki polgármestere szerint a magyarok számának csökkenése nem olyan nagy esetükben, ha figyelembe vesszük, hogy 10 év horizontjáról van szó, és hogy a városrész egy teljesen szlovák környezetben van.
– mondja a polgármester –, ez a csökkenés tulajdonképpen várható volt". „A régi faluban, a tulajdonképpeni magyarok által lakott részen az üresen maradt nagyobb portákat megvásárolják a befektetők, és sorházakat húznak fel rajta, ahova viszont már csak szlovákok települnek” – mondja a polgármester, aki szerint ez is hozzájárul a nemzetiségi arány megváltozásához. „Nem tudunk ezzel szembemenni, mert a területfejlesztési terv lehetővé teszi az ilyen beépítést, ami által aztán felhígul a lakosság” – mondta a polgármester.
"A fiatal generációra meg inkább a vegyes házasságok és a beolvadás a jellemzőbb. Ez egy természetes folyamat, amit megállítani nem lehet, csak esetleg lassítani. Én polgármesterként is gyakran hangsúlyozom, egyetlen mód van arra, hogy erősítsük a magyarságunkat: hogy magyarul beszéljünk.
– fűzte még hozzá a polgármester.
Érdekes adat, hogy ha a magyart első vagy második helyen feltüntetők számát összeadjuk, Pozsony néhány városrészében, pl. az Óvárosban, Ruzsinóban, Récsén vagy Horvátjárfalun számszerűleg megnövekedett valamennyivel a magyarok száma 2011-hez viszonyítva, arányukat tekintve azonban ez a némileg megemelkedett szám kevesebbet mutat a 2011-es adatokhoz viszonyítva.
A Szenci járás sem lehet maradéktalanul elégedett a népszámlálási adatokkal. A járásban 2011-ben még összesen 9 134-en vallották magukat magyarnak, ami az összlakosság 13,78%-át tette ki. A 2021-es népszámlálás során első helyen összesen 8 715-en vallották magukat magyarnak, ami 9,01%-ot jelent. Ez azt mutatja, hogy a magyarok számának néhány száz fős fogyása a Szenci járásban a százalékarányos csökkenést tekintve lényegesen szembetűnőbb. A járásban összesen 990-en jelölték meg 2. helyen a magyar nemzetiséget, ezzel együtt is csak 10,03%-ot tesznek ki a magyarok a járás összlakosságából. A Szenci járás legmagyarabb faluja Vők, ahol 60,48%-os a magyarok aránya, ez számszerűleg 251 magyart jelent.
Szencen 2011-ben összesen 2 467 lakos vallotta magát magyarnak, ez a város lakosságának 14,47%-át tette ki, a 2021-es népszámlálás során ez a szám a magát első helyen magyarnak vallókat számítva 2 287, ami 11,37%-os arányt jelent, de még ha bele is számítjuk a városban magukat 2. helyen magyarnak vallókat, akik 310-en voltak összesen, akkor is csak 12,91%-os az arány. Szenc tehát két egymást követő népszavazáson sem érte a 15 százalékos nyelvhasználati küszöböt.
A 2011-ben módosított törvény értelmében azonban, azokon a településeken élők, amelyek a kormányrendeletben megtalálhatóak, elveszítik a nyelvhasználati jogaikat, ha a 2011, 2021 és 2031-es népszámlálások során egyetlen esetben sem teljesítik a 15%-os küszöb feltételét. Szencnek már két strigulája van, s ha valami csoda folytán 2031-ben az ott élő magyarok aránya nem emelkedik 15% fölé, akkor nagy valószínűséggel az ott élők elveszítik a nyelvhasználati jogaikat.
Agárdy Gábor, a szenc.sk honlap üzemeltetője szerint Szencen a fogyás két dologgal magyarázható.
– mondta, hozzáfűzve, a másik dolog pedig az óriási ütemű bevándorlás. „A régi Téglagyár környékén például egy óriási területen, ahol korábban semmi sem volt, felépítettek egy lakóparkot több mint ezer családi házzal, ahova az utóbbi 5-8 évben mintegy 5-6 ezer ember települt, általában Kelet-Szlovákiából, akik először a jobb élet reményében a fővárosban telepszenek meg, majd néhány éven belül házat vesznek Szencen vagy a környéken.
„Én egyébként még ennél is rosszabb eredményt vártam, olyan 8 százalék körülit, ahhoz képest jobb lett az arányunk” – fűzte hozzá Agárdy. Jelenleg tehát úgy tűnik, elég kicsi, mondhatni szinte semmi az esély arra, hogy Szenc magyarsága 2031-ig visszatornázza magát a 15 százalék fölé. „A blogomban is leírtam, hogy 1991-ben a rendszerváltás után részt vettünk egy konferencián, amelyen Ján Čarnogurský nagyjából azt mondta, hogy 150 év múlva nem lesz Szlovákiában magyar-szlovák probléma, meg fog szűnni. És kifejtette, hogy a természetes asszimiláció, a népességfogyás, a vegyesházasságok és a mindenkori kormány demokratikus és »egészséges« nemzetiségi politikája ezt a problémát a jelzett időn belül meg fogja oldani. Mint mondta, Szlovákia ráér…” – fűzte hozzá Agárdy Gábor, aki szerint nagyon úgy tűnik, hogy ez a jóslat kezd beteljesedni.
A Szenci járásból Éberhard sem érte el a legújabb népszámlálás során a 15%-os küszöböt, bár, ha figyelembe vennék a második nemzetiségre vonatkozó adatot, akkor a falu talán kikerülhetne a veszélyeztettek köréből.
549 magyarnak vallott lakosával ugyanis 14,90 százalékos itt a magyarok aránya. Az aránycsökkenéshez hozzájárulhat a nagy számú szlovák betelepedő, valamint az is, hogy a lakosok mintegy 6,5 százaléka nem vallotta be a nemzetiségét.