Nem csak egy papot veszítenek el az érsekújvári magyarok, Cirill atya több annál
Érsekújvárban szélviharként söpört végig múlt héten a hír, hogy a Szentendréről hetente magyar híveihez ingázó ferences pap és gimnáziumi tanár május végén kénytelen elhagyni a várost. A szlovák ferences rendtartomány ugyanis visszavonta Kovalcsik Zoltán Cirill atya érsekújvári lelkipásztori megbízását, amit szomorúan az atya személyesen közölt a ferences templom magyar közösségének honlapján.
Amit tehát nem tudott sem a covidjárvány, sem az atya egészségében bekövetkezett változás elérni, azt Masseo Patrik Golha rendfőnök egy tollvonással elintézett. A járvány ideje alatt Cirill atya ugyanis online formában Szentendréről tartotta a kapcsolatot az érsekújvári magyar hívőkkel, onnan közvetítette miséit.
A hívők önkéntes formában segítséget nyújtottak neki. Egy 25 főből álló csapat felváltva jár érte személygépkocsival pénteken vagy szombaton Szentendrére, és utaztatja vissza vasárnap Érsekújvárból. Cirill atya lelki ereje összefogásra buzdította az érsekújvári magyarokat!
A város közéletében is komoly szerepet tölt be, melyet Pro Urbe és polgármesteri díjjal is elismertek. Türelemmel és kitartással építette huszonkét éven át a magyar közösséget Érsekújvárban, identitásőrző küldetése pótolhatatlan a városban. Cirill atya arról nevezetes, hogy szinte minden ferences templomot látogató érsekújvári magyar hívőjét név szerint ismer, a gyerekeket is, akikkel külön foglalkozik a miséken, és többször előfordul, hogy megszólítva valamelyiküket, bevonja őket az istentiszteletbe. Egy négy évvel ezelőtt vele készített beszélgetésben megkérdeztük tőle, hogyan érzi magát az érsekújvári magyar hívők között, mert ők nagyon ragaszkodnak Cirill atyához. Itthon érzem magam Érsekújvárban, egészen – hangzott a válasz.
Most pedig el kell hagynia ezt az otthonát, felszólították, hogy május utolsó vasárnapján búcsúzzon el a hívőktől!
De az érsekújvári magyar hívők nem törődnek bele a megváltoztathatatlannak tűnő dologba. Kiállnak Cirill atya mellett! Aláírásgyűjtést szerveznek, levélben fordulnak a szlovák és magyar tartományfőnökhöz. 2019-ben mondta lapunknak Cirill atya egy vele készített interjúnkban, amikor szlovák nyelvtudására kérdeztünk rá: Most már jól megértem magam a szlovák testvéreimmel, megvan a közös hang a nyelvben és a gondolkodásban is. Hagynak dolgozni, mert látják, elég sokan járnak a magyar misékre.
Mi változhatott meg azóta, kérdeztük az atyát?
Ez megnyilvánult többek között abban, hogy az egészségi állapotomra hivatkoznak, de ez ma már nem lehet kifogás, teljes mértékben áthidalható. Elmondhatom, hogy a helyzethez képest jó állapotban vagyok, már nem használok sem járókeretet, sem botot. 18 órát tanítok Szentendrén a ferences gimnáziumban, rendfőnök vagyok ott, és a hétvégeken pedig egyelőre még járok Érsekújvárba. Egész embert igénylő vállalás ez, de bírom! Az ellehetetlenítési folyamat viszont idegesít, apró részletei között megemlíteném, hogy például kivették az adventi koszorúkészítést a kezemből, a nem vasárnapi misék időpontját kényük-kedvük szerint alakítják, nem tartják tiszteletben a hagyományainkat. Pár évvel ezelőtt sok kis ministránsunk volt, hiányozták a ruhák a kicsiknek, hiába kértem, kénytelen voltam saját költségen csináltatni 15 ruhát, amit aztán kisajátítottak maguknak. Hála Istennek, hogy most sok a szlovák ministráns, de amikor kértem a saját ruháinkból egyet-kettőt a mieinknek is, egészségi okokra, valamint arra hivatkozva, hogy már nevesítve vannak a ruhák, elutasítottak.
Idén a Jézus szíve körmeneten már csak szlovákul lehet énekelni, eddig közös volt az éneklés. A templomban van egy kis kápolna is, ahol húsvétkor zsolozsmákat szokás mondani, énekelni, eddig lehetett magyarul is, idén már tilos volt; hiába kérték a magyar hívek és én is. A nagyszombati szertartást már nem is tarthattam meg.
A ferences templomból eltűntek a magyar feliratok, minden csak szlovákul maradhatott, noha a magyar hívek éppúgy gazdagították adományaikkal a templomot. A magyar hívőket csak magyarul beszélőknek titulálják, nem pedig magyaroknak. Azt is megtiltották, hogy magyarul misézzek az idősek otthonában, valamint a betegek látogatását is az érsekújvári kórházban. Szokták volt mondogatni egykoron pestiesen, hogy innen már csak egy ugrás a Sugár, vagyis az eltávolításom. Miközben jóban vagyok a szlovák hívőkkel is, akik sajnálkoznak a történteken. A vasárnap esti magyar misén sokan eljönnek közülük a templomba, gyakran beszélgetünk. Ugyanolyan jók a kapcsolataim a reformátusokkal is, nem véletlen, hogy legutóbb, a vasárnapi misén megjelent az érsekújvári lelkészházaspár, valamint a presbitérium tagjai is. Bizonyára ebben közrejátszottak a történtek is.
Milyen volt a kiutasítás forgatókönyve?
Nem igaz, hogy a szlovák és magyar tartományfőnök megegyezett ebben, a szlovák tartományfőnök csupán levélben értesítette a magyart az elküldésemről. A helyi házfőnök egyoldalúan tájékoztatta a szlovák tartományfőnököt, aki meghallgatásom nélkül döntött az ügyemben. Kommunikáció nem volt! Engem pedig vasárnap délelőtt értesített szóban.
Egyéb kifogások?
Állítólag Érsekújvárban nem kapcsolódok be kellő mértékben a ferences közösség életébe. Van nekünk, magyaroknak is nagyon sok jó programunk, amelyeket ők nem látogatnak, ezért ne várják el tőlem, hogy megjelenjek az övékén. Vannak közös ebédeink, amelyeken viszont alkalmanként részt veszek. Hogy a magyar hívőknek mennyire terhelő az utaztatásom, azt ők tudnák megmondani, de nekem még senki sem panaszkodott, jókat beszélgetünk útközben.
Fellebbezés lehetősége?
A hívők élhetnek ezzel a lehetőséggel, Ferenc pápa szerint ők megtehetik, hogy elmondják a véleményüket akkor is, ha valami zavarja őket. Meg is teszik ezt petíció formájában, aztán majd a tartományfőnök eldönti, akár meg is változtathatja a korábbi döntését.
Amennyiben mégsem, fennáll a veszélye annak, hogy a jópásztor menesztésével szétszéled a nyáj?
Nagyon remélem, hogy nem így lesz!
