Negyvenhárom éve könyvek között
Méhes Ilona 1977 óta dolgozik a dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár katalogizációs részlegén, amely a könyvtár egyik legizgalmasabb és legfontosabb része. Mint mondja, nehéz elszakadni a munkájától és nyugdíjba vonulni, mert negyvenhárom évig legjobb tudása szerint, becsülettel teljesítette ezt a munkakört. Olykor számára is rögös volt az út, de mindig visszatalált kedvenc könyveihez.
Miért szeretett volna könyvtárban dolgozni?
Annak idején diákként gyakran látogattam a könyvtárat és megtetszett az ott dolgozó könytárosok munkája, a polcok között honoló csend, nyugalom. Persze akkor még nem sejtettem, hogy milyen munkafolyamat előzi meg azt, amíg a könyv eljut az olvasóhoz. Ott volt bennem a kíváncsiság, mit is rejt egy-egy leemelt könyv tartalma, ami aztán végigvezetett ezen az utamon, hiszen hosszú évekig lapoztam, bújtam és dolgoztam fel tartalmilag is a könyveket, hogy azok a lehető legjobb helyre kerüljenek. Ezután magától adódott, hogy Pozsonyban könyvtár szakon végeztem.
Mennyire volt nehéz az elhelyezkedés a kezdeti időszakban?
Szerencsére nem kellett sokat kutatnom és messzire mennem. Azt is sikerült kiharcolnom, hogy ne kelljen elhagynom a dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtárat, akkor még nem a jelenlegi épületében dolgoztunk, hanem a Fő utcán. Az akkori igazgató pedig azonnal a katalogizációs szekcióba osztott be, ahol nyugdíjazásomig végeztem a munkám becsülettel. Tulajdonképpen 43 éven keresztül – a szülési szabadsággal együttvéve – ugyanazon a poszton, majdnem ugyanazon a széken (amit azért időközben cseréltek) dolgoztam.
Ön végezte a legfontosabb feladatot a könyvtárban: a könyvek beszerzését. Milyen folyamatokon esik át a könyv, ameddig kikerül a polcra, az olvasók elé?
A legelső lépcsőfok a böngészés, a keresés. Az olvasói igény az első, főképp ennek szeretnénk kedvezni. Az olvasók pedig javaslatokat is benyújthatnak, igény szerint, mit szeretnének viszontlátni a könyvtár polcain. A feldolgozási részleg (akvizíció) megkapja ezeket a kívánságokat, onnantól kezdődik a beszerzési folyamat. A kollégák is tudják, milyen témakör alapján válogatnak az olvasók, így eszerint is tudok keresni. Van magyarországi és szlovákiai kapcsolatunk is könyvrendelés céljából, de pályázni is szoktunk a könyvekre, valamint támogatások is érkeznek. A következő folyamat pedig az úgynevezett könyvátvétel. Előbb a számla szerinti ellenőrzése a rendelésnek, majd pedig a kötetek felárazása és a könyvek feldolgozása jön.
A szakkönyveket téma szerint soroljuk be, egy nemzetközi táblázat segítségével. Ha már minden egyes folyamaton átesett a kötet, utána végül kikerül a polcra. Minden könyv rendelkezik gyarapodási számmal, amely a rendszerben is megjelenik, ezt mindneki láthatja. Sajnos nem minden esetben volt meg az anyagi keret egy-egy kötet, vagy kötetek megrendeléséhez, de úgy érzem, hogy könyvtárunk nagyon jól felszerelt, mint szépirodalom, mint pedig szakirodalom terén is. A pozsonyi akadémia, a helyi könyves üzletek kínálata és az elektronikus könyvesüzletek nyújtanak lehetőséget a kötetek beszerzésére. A könyv helyes besorolása téma szerint, valamint a katalogizálása sokat segít úgy a könyvtáros kolléganőknek, mint az olvasóknak.
Össze tudná hasonlítani a régebbi időszakot a maival? Miben volt más?
Régen teljesen más volt, mint most. Akkor még a katalóguscédulákon való könyvfeldolgozást preferálták, a legfontosabb adatokat írógépen írtuk rá, nem úgy, mint a mai számítógépes világban. A robotronon való adatfeldolgozás már kicsit előrehaladottabb technikai adottságokkal rendelkezett, ám a jelenlegi programhoz képest egyáltalán nem volt igényes. A mai világ rengeteg információt képes feldolgozni gyorsan és hatékonyan, és nekünk is több adatot kell bevinnünk a most használt könyvtáros rendszerbe, mint régebben. Természetesen, szabályzat alpján működik, tehát oda kell figyelni, hogy milyen információt adunk meg.
Voltak nehézségek, amelyekkel meg kellett küzdenie munkája során?
Rázós időszakok szerintem mindenkinek az életében vannak, függetlenül attól, milyen munkát végez. Számomra is megvoltak életem nehezebb időszakai, volt, amikor magamra maradtam, és egyedül kellett megbirkóznom helyzetekkel, mert ebben a munkakörben egyedül dolgoztam. Nem volt kitől segítséget kérnem, vagy megtanulnom a dolgokat, ezért továbbképzésekre jártam, s emelett segédanyagokat használtam. Az új rendszernél pedig az ember néha teljesen elvesztette a fejét a fölösleges információrengeteg miatt.
Milyen érzésekkel gondol vissza a negyvenhárom évre?
Szerettem ezt a munkát és nem tartom véletlennek, hogy végül is a hivatásommá vált. Remek kollektívában dolgozhattam, mindent köszönök a kollé-gáknak.
Őszintén megvallom, egyáltalán nem az anyagi vetülete motivált a munkának, hanem a könyvek iránti szeretet és a munkám iránti elhivatottság. Nagyon nehéz elszakadnom ettől a közegtől, ezért is húztam rá még egy-két évet a nyugdíj időmből, de beláttam, hogy eljött az ideje a búcsúnak. Az utódomat sikeresen betanítottam, és nagyon bízom a képességeiben, a feladathoz való rátermettségében. Az életem legnagyobb részét munkahelyemen töltöttem, a hátralévőt szeretném minél többet a családommal, imádott unokáimmal tölteni.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/32. számában)
