Negyvenéves a Macskafogó
„Nyomd meg a gombot, Dick!” – ennek a mondatnak a hallatán valószínűleg mindenki előtt azonnal felsejlik a világ legaranyosabb, egyben legügyetlenebb vámpíregere. Legalábbis a korosztályomhoz tartozók lelki szemei előtt minden bizonnyal. Ez az a film, amit képtelenség megunni, és szinte hihetetlen, hogy idén már negyvenéves. Ternovszky Béla rendező és Nepp József forgatókönyvíró 1986-ban bemutatott Macskafogójához hasonló alkotás nem sok van a magyar filmtörténetben.
A korabeli kritikák egy része fanyalogva fogadta „nyugatias” stílusa miatt, ráadásul a kultúrpolitika és a szakma se nagyon tudta hová tenni az alkotást: nem értették, hogyan működhet egyszerre gyerekmeseként és felnőtteknek szóló, kapitalista zsánereket parodizáló filmként. A nézők rajongása végül megtörte a kritikusok kezdeti idegenkedését. Azóta két generáció is felnövekedett már rajta, és a népszerűsége a mai napig töretlen.
Népszerűsége máig töretlen
A Macskafogó nemcsak egy sikeres animációs film, hanem a magyar popkultúra egyik fontos alapköve. Zseniális poénjai beépültek a mindennapi nyelvhasználatunkba, magával ragadó karakterei pedig generációk imádott ikonjaivá váltak. Az egerek és macskák világában játszódó minden korosztály számára egyaránt szórakoztató alkotás tökéletesen egyesíti magában a kaland-, a gengszter- és a kémfilmek legszebb hagyományait, utánozhatatlan humorával egyúttal kacagtatóan parodizálja is ezeket a zsánereket.
A Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Pozsony és a Bibiana Nemzetközi Gyermekművészeti Központ a Macskafogó 40 című kiállítással tisztelgett a kultikus film évfordulója előtt, amelyen a résztvevők közelebbről is megtekinthették a film eredeti fázisrajzait. A kiállítás a Pozsonyi Animációs Biennálé 2026 kisérőkiállításaként a Képremény Kulturális Egyesület jóvoltából valósult meg.
„Ma nem csupán egy kiállítást nyitunk meg, hanem időutazásra indulunk az X bolygóra, arra a helyre, ahol pontosan 40 évvel ezelőtt, 1986-ban örökre megváltozott a magyar mozgókép és a popkultúra történelme” – fogalmazott köszöntőjében Venyercsan Pál, a Liszt Intézet Pozsony igazgatója. Hozzátette, ez a csodás világ kel most életre itt a falakon a Képremény Kulturális Egyesületnek köszönhetően, akik elhozták Pozsonyba ezeket a ritka kincseket, az eredeti fázisrajzokat és a gyártási kulisszatitkokat.
A kiállítást Kertész Sándor, grafikus művésztanár, a Képremény Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg. „A Pannónia Filmstúdió legendás alkotóműhelyében megszületett rajzfilm, a Macskafogó nem csupán a magyar animációtörténet egyik legnagyobb bástyája, hanem generációk közös nyelve, örökérvényű hivatkozási alap és a magyar humor egyik legfényesebb drágaköve” – mondta.
Hozzátette, az évforduló tiszteletére összeállított kiállítás visszarepít bennünket abba a korba, amikor a rajzfilmes varázslat még nem bitekből és pixelekből, hanem papírból, celluloidból, tussal meghúzott vonalakból és kézzel kevert festékekből építkezett.
Ma, amikor a digitális technológia és a mesterséges intelligencia korát éljük, szinte felfoghatatlan az a hatalmas, alázatos kézműves munka, ami a Macskafogó mögött áll.
Ez a film még a klasszikus, hagyományos 2D-s fázisrajzolással készült a Pannónia Filmstúdióban – abban az intézményben, amely a maga korában a világ öt legjelentősebb animációs műhelyének egyike volt. A figurákat először papíron kellett megrajzolni, majd átlátszó celluloidlapokra (az úgynevezett cellekre) átmásolni, a hátoldalukon kézzel kifesteni, végül hátterek elé helyezve egyenként lefényképezni.
Egy-egy karakter finom mozdulata, egy szemöldökrándítás vagy a legendás robbanások mögött rajzolók százainak többhavi megfeszített munkája állt” – fogalmazott.
Tiszteletadás a klasszikus animációs mesterség előtt
Amint azt Kertész Sándor elmondta, akkoriban anyagot gyűjtött a képregénytörténeti kutatásaihoz, ezért bejárt a Pannónia Filmstúdióba is, amely rendkívül inspiráló hatással volt rá. „Látni azt a rengeteg falitáblára kitűzött figuratervet, a megfestett háttereket, látni a celleket kihúzó, kifestő, fehér kesztyűs alkotókat, számomra egy életre szóló élmény volt” – mondta, hozzáfűzve, a Pannónia a múlt század 80-as éveiben igazi alkotói oázis volt.
A rajzasztalok felett parázs viták, harsány nevetések és végtelen ötletelések zajlottak. A művészek nemcsak együtt dolgoztak, hanem együtt is éltek: megosztották egymással a poénokat, csiszolták a párbeszédeket, és egymást inspirálva feszegették a műfaj határait”
– mondta.
Nepp József zseniális forgatókönyve olyan táptalajra talált ebben a közösségben, ahol a humor nem kötelesség, hanem életforma volt. A stúdióban jelen lévő szabadságvágy és játékosság az, ami átüt a film minden egyes kockáján, fogalmazott.
Ez a felhőtlen, jókedvű légkör adta meg azt a sziporkázó energiát, ami a mai napig elragadja a nézőt, akár egymás után századszor is”
– tette hozzá. A máig idézett jelenetek nemcsak a kiváló szinkronszínészek – Sinkó László, Benedek Miklós, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Béres Ilona és még annyian mások – zsenialitását dicsérik, hanem azokat a rajzolókat is, akik minden egyes arckifejezést, mozdulatot és hangsúlyt milliméteres pontossággal illesztettek a hanghoz.
„Ez a kiállítás nem pusztán nosztalgikus időutazás a 80-as évekbe. Ez a tárlat tiszteletadás a klasszikus animációs mesterség, a rajzművészet és a kollektív alkotói kreativitás előtt.
Arra emlékeztet bennünket, hogy az igazi művészet mögött mindig ott van az emberi kéz nyoma, a szív, a türelem és a lélek.
A Macskafogó nem azért vált halhatatlanná, mert kiszolgálta a kor divatját, hanem mert a benne dolgozó alkotók teljes szívüket és humorukat belefektették minden egyes celluloidlapba” – mondta még el a kiállítást megnyitó Kertész Sándor.
A kiállításon a film eredeti fázisrajzain kívül a kiállított paneleken sok kulisszatitkot is megtudhatnak az érdeklődők. Például azt, hogy Deák Tamás zeneszerzőnek, karmesternek és trombitásnak köszönhetjük mindazt, ami az elmúlt évtizedekben a fülünkben csengett a „Miu Miújságtól” egészen a 4 Gengszterig.
Deák Tamás nem egyszerűen megkomponálta a Macskafogó filmzenéjét, hanem személyesen játszotta el a legemlékezetesebb részeket, így Lusta Dick legendás szólóját sem holmi intermouse dublőr, hanem maga a zeneszerző trombitálta szalagra a rajzfilm kedvéért. Vagy azt, hogy Nick Grabowski fiatalos outfitjét, Lusta Dick megereszkedett pocakját, Mr. Teufel slim fit öltönyeit és az összes sötét macskabűnözőt, akik felbukkantak a rajzfilm jeleneteiben Maros Zoltán figuratervező dolgozta ki.
De az sem általánosan ismert a rajzfilmről, hogy a 4 gengszter patkány dalbetétje, amelynek eredetijét a The Manhattan Transfer énekelte „Four Brothers” címmel, ami szintén feldolgozás, Jimmy Giuffre négy szaxofonra írta eredetileg, adta Nepp Józsefnek a film alapötletét.
A kiállítás október 31-éig tekinthető meg a Liszt Intézetben.
A kiállításmegnyitót követően egy rendkívül izgalmas beszélgetésre került sor, amelyen a kiállítás alkotói: Csákovics Lajos – rajzfilmrendező, aki nemcsak a Macskafogó 2 forgatókönyv rajzolásáért és figuratervezéséért felelt, hanem Ternovszky Béla mellett a film animációs rendezője is volt és Kertész Sándor Korcsmáros Pál-díjas képregény kutató, grafikus, újságíró, a Képremény Kulturális Egyesület elnöke kalauzolták el a résztvevőket a kulisszák mögé. A beszélgetés során szó esett a Macskafogó popkulturális hatásairól, utóéletéről és művészeti értékeiről, valamint arról is, mi a különbség a mai és a klasszikus animációgyártás között.
A beszélgetőtársak kitértek egyebek mellett arra is, hogy az animációt, a képregényeket régebben sokan tévesen csak gyerekeknek szóló szórakoztatásnak tekintették, mára a világ elismerte, hogy egy olyan egyetemes médiumról van szó, amely magában foglalja a képzőművészetet, a filmművészetet, a zenét, a pszichológiát és a csúcstechnológiát is. És persze szó esett az animáció jövőjéről is, arról, hogy a mesterséges intelligencia alapjaiban formálhatja át az animáció jövőjét, a technológia ugyanis radikálisan csökkenti a gyártási időt és a költségeket, és a monoton részfeladatok automatizálásával új távlatokat nyílhatnak az alkotói szabadság előtt. A beszélgetést Gyenes Gábor grafikusművész vezette.
