Ne csak nézzék, lássák is!
Foci és rajz. Gyermekkorában ez volt a két szenvedélye. Édesapja a foci felé terelgette, édesanyja inkább a rajzot és a festést támogatta. Fazekas Krisztián úgy döntött: a focit csak bizonyos korig művelheti, míg a festészet egy életen át elkísérheti.
Sokáig ő volt a Ticce nevű bodrogközi képzőművészeti társaság legfiatalabb tagja. 12 évesen együtt dolgozott a felnőttekkel. Saját bevallása szerint ez az évi egy-két hét felért egy egész évi rajziskolai tanulmánnyal.
Tizennégy évesen —bár a rajztanára ebben nem támogatta—úgy döntött, alkalmazott képzőművészetet szeretne tanulni. Egyedül készült fel a felvételi vizsgára, ahol a második legjobb eredményt érte el. Főleg reklámgrafikát tanult. Hét éven át egy kassai szabadidőközpontban tanított, majd idővel arra jött rá, hogy nincs ideje alkotni, ezért idén hazatért a Bodrogközbe. Most egy grafikus cégnél dolgozik.
Valószínűleg nem innen megy majd nyugdíjba, de egyelőre élvezi a vidéki nyugalmat, azt, hogy van lehetősége magát festői kihívások elé állítani. Legszívesebben az olaj és grafity-spray a festőeszköze. Úgy érzi, most így tudja leginkább kifejezni önmagát. Persze a festői technikák változásai egy-egy életszakasszal is kapcsolatba hozhatóak.
Legfőbb kritikusa édesanyja, akivel szinte egy napon születtek, s akiben ugyancsak benne van a művészi véna. Nagyon értik egymást, szinte olvassák egymás gondolatait.
Krisztián ugyan nem jegyzi önálló kiállításainak számát, de nagyságrendileg 15 és 20 között mozog. Legmesszebb Osztraván látták alkotásit. Pillanatnyilag mintegy 85-87 kép díszíti lakásukat, ebből van 30-40 olyan darab, amelyektől soha sem szeretne megválni.
Szereti viszont, ha nemcsak nézik, hanem látják is képeit, amelyek két fő témája a szenvedély és a szenvedés. Nem az a fontos, hogy szépnek tartsák, hanem az, hogy mondanivalót közvetítsen! Idén sikerült egy egészen újszerű képet megalkotni a Nagy háború címmel meghirdetett képzőművészeti versenyre, amelynek apropója az volt, hogy 100 éve ért véget az első világháború. A három kategóriában zajló verseny minden kategóriáját a Ticce színeiben induló versenyző nyerte meg. Krisztián a felnőttek kategóriájában - egy kisvárdai művésszel együtt--megosztott első helyet szerzett. Erről az alkotásáról kérdezem:
"Mielőtt a vászon elé ültem, mintegy három héten át készültem a témára. Fotókat nézegettem, olvasgattam a világháborúról. Azután egyszer megpillantottam egy leomló falat emberekkel, ez a pillanat indított el egy folyamatot bennem. Nem volt semmilyen vázlat előttem, csak a puszta vászon, és 4 órás munka után megszületett egy lövészárok emberekkel ill. a háttér. Másnap ismét hozzáültem, és koncepciót váltottam: a kép központi motívuma egy robbanás lett, és végre helyére kerültek az emberek is. A változás végre kiegyensúlyozta a képet. Tehát a díjnyertes kép egy tragikus pillanatot ábrázol a csatatéren, egy lövészárok mélyén. Nem volt könnyű szülés, de elégedett voltam a végeredménnyel. A téma számomra - hála Istennek - nem életszerű, hiszen ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik nem ismeri a háború borzalmait, de többen jelezték felém, hogy őseik emlékeit ismerve alkotásom megérintette őket. Úgy érzem, valamit kiszakítottam magamból, ugyanakkor nyertem is általa. Kár, hogy felnőttek részére nálunk nincsenek ilyen jellegű megmérettetések! Ez a pályázat is Kisvárda-Tuzsér-Királyhelmec összefogásából született. Egyébként idén a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületénél is pályáztam édesanyámmal, amelynek tétje egy antológiába történő bekerülés volt. Bár az eredményt már nyilvánosságra hozták, mely szerint mind a 4 akvarellem nyert (édesanyám 2-3 verssel pályázott), az eredményhirdetésre csak 2019 áprilisában kerül sor Székesfehétvárott."
