Nagysallói séta – Időutazás múltból a jelenbe
Ritkán akad az ember kezébe olyan helytörténeti munka, amelyet nem a hűvös, száraz adatsorok vagy az archívumokból kimásolt évszámok jellemeznek, hanem a közvetlen személyes kötődés és a természetes mesélőkedv. Kicsindi Enikő és Mária Podhorská Wendlová kétnyelvű kötete, amely a Nyitra Megyei Önkormányzat támogatásával, a nagysallói FOLK-ART polgári társulás gondozásában látott napvilágot, pontosan ilyen munka.
Egy kifejezetten alapos, mégis közvetlen tónusú kötetről van szó, amely egyszerre vállalkozik a helyi emlékezet feltárására, a falu mai arcának rögzítésére és a közösség épített, valamint szellemi örökségének átmentésére.
A kiadvány kiindulópontja és alapgondolata szimbolikus erejű. Közel harminc esztendővel ezelőtt jelent meg Horváth Imre azonos című írása, amely annak idején arra vállalkozott, hogy képet adjon a település akkori állapotáról és történelmi gyökereiről.
Az eltelt három évtized alatt azonban hatalmasat fordult a világ. Ami harminc évvel ezelőtt még a mindennapok megélt valósága és a legközelebbi jelen volt, az mára a falu történelemkönyvének részévé, lassanként megkopó emlékévé vált. A szerzőpáros erre az időbeli eltolódásra és kihívásra válaszolva hívja újabb, ünnepi sétára az olvasókat.
A könyv célja nem kevesebb, mint újra végigjárni a harminc esztendővel ezelőtt leírt helyszíneket, egymás mellé tenni az akkori és a mostani állapotokat, s ezáltal megmutatni mindazt a változást, amely az elmúlt három évtizedben a település életében lezajlott – mind történelmi, mind emberi léptékkel.
Három falu, egy közös sors
Nagysalló semmiképpen sem tekinthető egy átlagos felvidéki településnek. A történelem folyamán a mára már teljesen egybeépült három egykori falu – Nagysalló, Kissalló és Hölvény – sorsa szorosan és elválaszthatatlanul összeforrt. Nagysalló a régióban egykor kiemelkedő jelentőségű mezővárosnak számított. Híres vásárai, gazdasági mozgástere és élénk közösségi élete miatt a környék meghatározó központja volt, ahol a vidék és a város világa természetes módon találkozott és hatott egymásra. A falu utcái azonban nemcsak a vásárok zajától, az iparosok kopácsolásától meg a mindennapi munkától vagy a családi ünnepektől voltak hangosak, hanem a magyar történelem sorsfordító pillanatainak is közvetlen tanúivá váltak.
1849. április 19-én itt zajlott a tavaszi hadjárat egyik legjelentősebb összecsapása, a dicsőséges nagysallói csata. A magyar honvédsereg itt aratott stratégiai fontosságú győzelmet a császári csapatok felett. A kötet rendkívül jó érzékkel mutatja be, hogy ez a dicsőség miként nem vált pusztán történelmi emlékké, hanem hogyan él tovább mind a mai napig a helyi emlékezetben, az épületeken és az utcaképben, mementóul szolgálva, hogy a legnehezebb időkben is volt tartása a helyieknek.
A vasútállomástól a temetői kopjafákig
A könyv belső szerkezete pontosan követi a címben jelzett térbeli sétát. Sáró irányából érkezve, a vasútállomástól indulva, majd az Érsekújvár felé vezető főút vonalán haladva vezeti végig az olvasót a falu legfontosabb pontjain. Ez a földrajzi logikára épülő vezetés meglepően élővé teszi az olvasmányt, hiszen az ember szinte látja maga előtt a falu térszerkezetét.
A vasútállomás a település 19. századi gazdasági felemelkedésének és modernizációjának legfőbb szimbóluma. Az 1887-ben átadott Léva–Csata vasútvonal kapcsolta be Nagysallót a korabeli Magyarország vasúti és gazdasági vérkeringésébe. A szerzők a legapróbb részletekig felidézik a 19. század végi tárgyalásokat, a helyi elöljárók és az egyházi vezetők áldozatos közbenjárását, bemutatják a Magyar Államvasutak archívumából előkerült eredeti tervrajzokat, valamint az állomás 1972-es modernizációját és annak mai, megcsendesedett állapotát.
A séta során természetesen érintjük a helyi temetőket is, amelyeket a közösség emlékezetének legfőbb őrzőiként mutat be a kötet. Megismerkedhetünk a 19. századi, oszlopos, emberalakot formázó református fejfák történetével, amelyeket Novák László Ferenc örökített meg 1972-es monográfiájában. Ugyancsak külön fejezetet kapott a süttői származású Wendl Sándor kőfaragómester munkássága, aki 1924-től kezdve évtizedeken át formálta a falu sírköveit és temetői arculatát.
A temetőkben tett séta természetesen a történelem nagy küzdelmeinek is emléket állít. Itt található a névtelen honvédek közös tömegsírja, amely fölé 1910-ben Vida János állíttatott emlékművet, az 1848–49-es csatát túlélt Bazsó János honvéd sírhelye, az első és a második világháború helyi áldozatainak emlékműve, a szerb hadifoglyok emlékhelye, valamint a neogótikus stílusú Svéda–Soóky kripta, amely egy tragikus sorsú fiatal huszártiszt emlékét őrzi.
Anekdoták, vaníliaillat és a falu nagyjai
A kiadvány leginkább szerethető és legélőbb részét a helyi anekdoták, a régi iparosműhelyek, a boltok és a nevezetes helyi személyiségek életének felelevenítése adja. Kifejezetten megragadó például a vasútállomás melletti elhagyatott házhoz fűződő kísértethistória a lepedőbe bújt, az éjszakai vonattal érkezőket rémisztgető falusi legényről, vagy a híres Komáromi cukrászcsalád emléke. Az ő műhelyükből évtizedeken át vaníliaillat áradt az utcára, s utolérhetetlen dobostortájuk ízére ma is vágyakozva emlékeznek az idősebb helybéliek. Ugyancsak megelevenedik a Lehner-féle vegyesbolt világa a fekete olajfestékes deszkapadlóval, a krumplicukorral és a lisztes-vizes zsiradékkal beragasztott tejjegyekkel.
A kötet lapjairól kirajzolódnak a falu egykori meghatározó, nagy formátumú alakjai is: Nagy János és id. Juhász Pál esperes-lelkészek, akik nemcsak hitéletükkel, hanem iskolaszervezői munkájukkal is formálták a vidék szellemiségét, Dudich Endre, „a szegények orvosa”, aki 45 éven át szolgált önzetlenül a faluban, fia, a híres zoológus, ifj. Dudich Endre, Varga József esperesplébános, aki a feljegyzések szerint megmentette Vaszary Kolos hercegprímás életét, amikor merényletet kíséreltek meg ellene, valamint Pozbai Mária, a költői vénával megáldott „Mari néni”, akinek rímes versikéi ma is ott díszítik a temető sírköveit.
Élő kapocs a múlt és a jelen között
A Nagysallói séta végső soron jóval több, mint egy szokványos helytörténeti kiadvány. Kotora Marián polgármester a kötet előszavában pontosan ragadta meg a munka lényegét, amikor úgy fogalmazott: „ez a könyv nem pusztán a múltról szól, hanem arról is mesél, hogyan él együtt a régi és az új, hogyan őrizzük elődeink emlékeit, miközben nap mint nap építjük a falu jövőjét”.
A gazdag képanyaggal, archív fotókkal, régi képeslapokkal, eredeti tervrajzokkal és családi dokumentumokkal illusztrált albumnak ez a legnagyobb értéke: úgy mutatja be Nagysalló múltját, hogy közben kedvet csinál a falu jelenbeli felfedezéséhez is.
Megjelent a Magyar7 2026/37. számában.
