2022. március 3., 08:00

Nagyék 11 menekültet fogadtak be

Feje tetejére állt a világ. Még meg sem szabadultunk a Covidtól, máris egy újabb, még annál is súlyosabb veszély fenyegeti Európát. 

menekültek a konyhában
Fotó: A szerző felvétele

Kitört az orosz-ukrán háború, térségünket elárasztják az ukrán menekültek, jövőnk pedig teljesen bizonytalanná  volt. Szlovákiában egyelőre béke van, sőt a szolidaritás sem veszett még ki az emberekből. Minél közelebb vagyunk a szlovák-ukrán határhoz, annál nagyobb elánnal zajlik a menekültek megsegítését szolgáló összefogás. Királyhelmecen egy házaspár 11 menekültet, közöttük 7 gyereket fogadott be üresen álló háromszobás szövetkezeti lakásába. Először Nagyékat kérdeztük arról, hogyan jutott eszükbe, hogy ismeretlen embereket befogadjanak, és mindennemű segítséget felajánljanak számukra?

Dezső: Van egy ismerősöm, aki már régebben áttelepült Ukrajnából. Egy ideig Királyhelmecen lakott, és hallva a háború kitöréséről, felhívtam, hogy megkérdezzem: nem szorulnak-e segítségre. Ő örömmel fogadta érdeklődésem,  és megköszönte felajánlásomat, s mert tágabb családját ő már befogadta, arra kért, segítsek ismerősei elhelyezésében. Néhány órán belül el is hozta őket városunkba. Összesen 11 embert, azaz két családot fogadtunk be.  

Edit: Fogadtatásuk nagyon pozitív volt, szinte mindenki, akit megszólítunk, igyekszik valamivel segíteni a rászorulókat. A várostól is nagyon sok segítség érkezett. Egy nagy táska élelmiszeren kívül hétköznapokon a magyar iskola konyháján ingyen ebédet kapnak. A Subsidium nevet viselő jótékonysági szervezet pedig ruhákat ajánlott fel számukra. Annak ellenére, hogy viszonylag sokan élnek egy lakásban, a gyerekek, akik közül a legkisebb még csak 2 éves, nagyon szépen eljátszanak egymással, a felnőttek pedig igyekeznek maguk körül rendet tartani. 

Kíváncsiak voltunk a Kijev kertvárosából  érkező menekültekre is, ezért  az egyik család két felnőtt tagját , az ügyvéd apát és a pszichológus mamát faggattuk az elmúlt hét történéseivel kapcsolatosan. Egyikük sem tősgyökeres kijevi, de mindketten ott tanultak, ott kaptak munkát, és a nagyobb lehetőségek okán a fővárostól 8 kilométerre fekvő településen teremtették meg otthonukat. Szívesen nézegetik /és nekünk is megmutatják / az 5 évvel ezelőtt épített emeletes családi házukat, annak belső berendezését, az újévi ünnepségeket, a hiányzó családtagokat. Minden kimondottan szép, modern, jó ízléssel berendezett. 

Sokatmondó gyerekrajzok
Fotó:  A szerző felvétele
Sokatmondó gyerekrajzok
Mivel a családfő édesanyja járásképtelen, most ő van az épületben leányával. A tragédia  február 24-én éjszaka vette kezdetét, amikor bombázásra ébredtek. Az egyik repülő egyenesen a házuk felett húzott el. Nagyon megijedtek. A gyerekek sírtak, a szülők pedig érezték, hogy cselekedniük kell. Első útjuk az élelmiszerboltba vezetett, ahol alaposan bevásároltak, majd még aznap két autóval elhagyták otthonukat.

Tudták: az orosz csapatok elsődleges célja a főváros elfoglalása lesz, ráadásul Csernobil is mindössze 120 km távolságra van tőlük. Csak azt hozták magukkal, ami rajtuk volt, illetve egy váltóruhát. Előbb Lengyelország felé vették az útjukat, ahol ismerőseik élnek, de ott 19 órányi várakozás után sem sikerült megtenniük a határig hiányzó  7 km-t. Ekkor úgy döntöttek: Magyarországra mennek, ám ott olyan határátkelőn kötöttek ki, ahol csak a gyalogosforgalom volt engedélyezve. Semmiképp sem szerettek volna lemondani egyetlen anyagi értéket képviselő autóikról, ezért végül Szlovákia mellett döntöttek,  és Királyhelmecen találtak befogadásra.  Összesen 48 órát töltöttek az autóikban, ráadásul a két sofőr ez alatt egy szemernyit sem alhatott.  Ma sem értik, a gyerekek hogyan bírták ki ezt a hosszú időt egy helyben ! Igaz, a négyéves kislány többször is elismételte:  ő inkább otthon szeretne maradni! 

Az ukránok békeszerető emberek, akik szabadságukért akár meghalni is képesek

—mondja  az apa. Bár 2014 óta háború dúl országukban, az utolsó pillanatig mindenki abban reménykedett, hogy offenzívára nem kell berendezkedniük. Az ukrán fiatalok egyértelműen a nyugati világhoz kívánnak tartozni, nem véletlen, hogy Volodimir Zelenszkijt a legutóbbi választások alkalmával a lakosság 73 százaléka támogatta  elnökké választásában.

Végül az iránt érdeklődtünk, hogyan látják a jövőjüket?                                                                          

 Nos, ezzel kapcsolatosan – könnybe lábadt szemmel –  csak annyit mondtak: minden nap egyre bonyolultabb a helyzet. Szívük szerint valamennyien visszatérnének otthonaikba,  a kérdés csupán az:  ha egyszer véget ér ez a borzalom, lesz-e még otthonuk . Egyelőre felelősen nem tudtak  a kérdésre választ adni. Azt viszont valamennyien hangsúlyozták: ezúton is szeretnék megköszönni az itt élőknek, hogy  szorult helyzetükben, mindenben megpróbálják segíteni őket.
 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.