Mocsáry Lajos, a nemzetiségek igazságának bátor szószólója
Születésének kétszázadik évfordulóján, szülőföldjén, Kurtányban és Fülekkovácsiban is megemlékeztek a XIX. századi magyar politikai élet különleges alakjáról. Az ünnepi alkalom nem csupán egy kivételes életút felidézésére adott lehetőséget, hanem arra is, hogy újragondolják Mocsáry legfontosabb üzenetét: egy ország erejét nem az ott élő nemzetiségek elnyomása, hanem jogaik tiszteletben tartása és együttműködésük biztosítása adja.
Vannak történelmi személyiségek, akiknek jelentőségét saját koruk nem ismeri fel kellőképpen. Gondolataik gyakran megelőzik a kort, amelyben megszületnek, figyelmeztetéseik pedig csak később, a történelem súlyos tapasztalatai után nyerik el valódi értelmüket. Mocsáry Lajos ilyen ember volt. A nemzetiségi jogok következetes védelmezőjeként, a politikai függetlenség híveként és a türelmes, igazságos közélet szószólójaként olyan örökséget hagyott ránk, amely ma is megszólítja a közép-európai népeket.
A nógrádi táj szülötte
Mocsáry Lajos 1826. október 26-án született Kurtányban, a mai Fülekkovácsihoz tartozó településrészen. Nemesi családból származott, gyermekkorát a családi kúriában töltötte. Tanulmányait Eperjesen végezte, majd a pesti egyetemen történelmet, filozófiát, algebrát és esztétikát hallgatott. Életének korai szakaszát egészségi problémák és hosszabb gyógykezelések is meghatározták, ám szellemi érdeklődését ezek sem törték meg.
1851-ben feleségül vette Lux Annát, Wesselényi Miklós özvegyét, és részt vállalt az asszony korábbi házasságából született gyermekek nevelésében is. Életének egy jelentős részét családja birtokain, Kurtányban, később pedig az Eger melletti Andornakon töltötte.
A vidéki élet azonban nem jelentett számára szellemi elszigeteltséget. Figyelemmel kísérte a közélet eseményeit, olvasott, írt, és mind határozottabban foglalkoztatták Magyarország társadalmi és politikai problémái. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eszméi egész életében meghatározóak maradtak számára. Meggyőződése szerint a magyar politikának egyszerre kellett kiállnia saját szabadságáért és tiszteletben tartania az ország más nyelvű népeinek jogos törekvéseit.
Egy politikus, aki szembement a korával
Mocsáry az 1850-es években kezdte közírói munkásságát. 1855-ben megjelent A magyar társasélet, majd 1858-ban a Nemzetiség című műve már világosan jelezte érdeklődésének irányát. Különösen az utóbbi vált gondolkodásának fontos alapdokumentumává: a magyarországi nemzetiségek helyzetét nem pusztán politikai nehézségként, hanem az ország jövőjét meghatározó, megoldásra váró kérdésként kezelte.
A XIX. század második felében a nemzeti eszmék Európa-szerte erősödtek. A magyar politikai elit jelentős része a magyar állam egységének megőrzését a magyar nyelv és nemzeti kultúra térnyerésével kapcsolta össze. Mocsáry ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy a magyar állam egységét nem lehet tartósan a szlovák, román, szerb és más nemzetiségek nyelvi-kulturális igényeinek háttérbe szorításával biztosítani.
A közös hazához való tartozást összeegyeztethetőnek tartotta az anyanyelv, a kultúra és a nemzeti sajátosságok szabad ápolásával. Úgy vélte, hogy a nemzetiségek nem az állam ellenségei, hanem annak egyenjogú polgárai lehetnek, ha a hatalom valóban igazságosan bánik velük. Mocsáry nem csupán elméleti munkáiban képviselte álláspontját, hanem a parlamentben és a nyilvánosság előtt is kiállt érte. Politikai pályafutása során a Függetlenségi Párt vezető szerepéig jutott, ám a nemzetiségi kérdésben vallott nézetei miatt egyre inkább elszigetelődött. A mindennapi politikától az 1890-es évektől fokozatosan visszavonult, de gondolatait továbbra is következetesen képviselte.
Kurtány és Fülekkovácsi: az emlékezet őrzői
Mocsáry Lajos emlékének ápolásában különleges szerep jut szülőföldjének. Kurtányban, a családi kúria közelében 1986-ban emlékművet állítottak tiszteletére, amely azóta is a megemlékezések fontos helyszíne. Fülekkovácsiban a Csemadok helyi alapszervezete és a Nógrádi Területi Választmány több alkalommal szervezett ünnepséget, amelyeken koszorúzással, előadásokkal és kulturális műsorokkal idézték fel a politikus életét és szellemi örökségét.
Emlékének gondozásában a magyarországi Andornaktálya is fontos partner. A két település közötti kapcsolat lehetőséget teremt arra, hogy Mocsáry életútját ne csupán helyi történelmi emlékként, hanem a határokon átívelő közös kulturális örökség részeként mutassák be. Nevét Füleken magyar tannyelvű alapiskola viseli, emlékét pedig a régió történelmi és kulturális közösségei is őrzik.
A kétszázadik évforduló kapcsán október 17-én Kurtányban megkoszorúzták a Mocsáry emlékművet, majd Galcsík Károly, a Nógrádi Területi Választmány egykori titkára tartott ünnepi visszaemlékezést, amelyet rövid kultúrműsor kísért. Ezt követően Fülekkovácsiban folytatódott az emlékezés, ahol Gál Veronika, a területi választmány elnöke mondott beszédet. Kiemelte Mocsáry hitvallásának legfőbb pilléreit: saját nemzetünk szeretete soha nem jelentheti más nemzetek lebecsülését; az emberi méltóság egyetemes, és nem függhet attól, hogy ki milyen nyelven beszél; a különböző kultúrájú és anyanyelvű közösségek képesek egymást megbecsülve, valódi közösségként együtt élni.
– Itt, ezen a vidéken, ahol különböző nyelvek, kultúrák és hagyományok találkoznak, különösen jól tudjuk, mennyit jelent az anyanyelvünk, a közösségünk és a szülőföldünk szeretete. De azt is tudjuk, hogy az igazi tisztelet nem áll meg saját közösségünk határainál. És talán éppen ezért olyan fontos, hogy ma itt vagyunk. Mert egy közösség nem attól marad erős, hogy soha nem változik. Hanem attól, hogy a változó világban is megőrzi azokat az értékeket, amelyekre épül. Ez a Csemadok munkájának is az egyik legfontosabb küldetése. Megőrizni, amit elődeinktől kaptunk. Továbbadni, amit értékesnek tartunk. És közben olyan közösséget építeni, amelyben a következő nemzedékek is megtalálják a helyüket – hangsúlyozta Gál Veronika majd felavatták az új emléktáblát.
Az ünnepségen különös hálával emlékeztek meg Böszörményi István tanár úrról, aki egész életében azért dolgozott, hogy Mocsáry Lajos neve ne merüljön feledésbe. Fontos szerepet játszott a negyven évvel ezelőtt felállított kurtányi emlékmű létrehozásában is. Bár ő maga már nem élhette meg a mostani eseményt, a most felavatott új emléktábla az ő értékmentő munkájának is a közvetlen folytatása.
Megjelent a Magyar7 2026/43.számában,
