Mit rejt Csonkavár kútja?
A közelmúltban fejeződött be a Bodrogköz szívében, Királyhelmecen található, ma már műemlékké nyilvánított Csonkavár eddig ismeretlen középkori kútjának régészeti feltárása.
A néhai nevén Helmecként emlegetett település a honfoglalást követő századokban több tulajdonváltást élt meg. A 14. század közepén már a Felső-Bodrogköz legjelentősebb települései között jegyezték. Ahogy a városról kiadott legfrisseb könyvben olvashatjuk, a középkori Európa legtekintélyesebb uralkodója, Zsigmond király 1403-ban Helmecet is a Pálócziaknak adományozta a csehországi hadjáratban szerzett érdemeikért, valamint a királyellenes felkelésben tanúsított magatartásukért.
Kíváncsi voltam, írt-e valami újat ez a 2013-ban kiadott vaskos kötet a Csonkavárról, netán annak kútjáról. Nem akartam hinni a szememnek, de még csak meg sem említi egyiket sem! Mindkettőről említést tesz mintegy 2 és fél oldalon az előző monográfia, az 1969-ben megjelent Királyhelmec 700 éve. Mindebből most csak azt érdemes kiemelni, hogy a Pálócziak a királytól kapott engedély alapján 1414-ben kezdik meg a várépítést.
A vár később Perényi Péterhez került, ám 1548-ban az országgyűlés a rablófészekké vált várat leromboltatja.
A Csonkavárat a környékbeliek generációkon át csak egy ikonikus sarokfal maradványként ismerték, illetve az elmúlt rendszerben is működő, az egykori vár alagútrendszerének bejáratánál lévő Borharapó várpincéjét idézhetik fel. Ahogy arra lapunk olvasói emlékezhetnek, éppen ez az időközben Perényi Pincére átnevezett boros pince játszott jelentős szerepet abban, hogy az előző tulajdonosától, a ma már várúrnak vagy várkapitánynak is becézett lokálpatrióta, Gönczy Bertalan lett többségi tulajdonosa. A saját romjaiba temetett épület több mint 600 négyzetméternyi területén a Kassai Műszaki Egyetem szakembereinek felügyelete alatt zajló teljeskörű régészeti feltárásokról felületeinken folyamatosan olvashatnak.
A helyszínen találkoztam Gönczy Bertalannal. A véletlennek köszönhetően találta meg a kutat idén márciusban, a leomlott oldalsó várfal körüli munkálatok során, annak törmelékhalma melletti szemétdomb alatt megbújva. Első gondolata az volt, hogy a későbbi munkálatok során foglalkozik majd vele. De az értékmentő munkásságóról ismert Sine Metu polgári társulás elnöke, Orosz Örs felajánlotta, hogy a kút feltárási munkálatait társaival ingyenesen elvégzi. Neki, mint tulajdonosnak csak a régészi szakfelügyeletet, illetve a leletanyag hivatalos feltárási dokumentációjának anyagi keretét kellett biztosítania. Ez össze is jött a célirányosan meghirdetett gyűjtés során.
Azt már Balog Árpád, a Kassai Műszaki Egyetem munkatársa pontosította, hogy intézményük csak olyan céggel, vagy magánszeméllyel dolgozhat, amely vagy aki végezhet régészeti ásatásokat, de közvetlen szerződést nem köthet velük.
Az illetékes kassai műemlékvédelmi hivatal metodikusa, Martin Pristaš régész is azt tanácsolta, hogy a kút képezze külön régészeti feltárás és szerződés tárgyát, ezért is volt járható út az Orosz Örs által felvetett megoldás. A Sine Metu elnöke olvasóinknak elárulta, hogy immár hatodik éve ismeri Gönczy Bertalant, akinek értékmentő munkásságát a kezdetektől követi és segíti. Azért ajánlotta fel konkrétan a Csonkavár kútjának feltárásában a segítségét, mert dr. Bali Henrietta régésszel, a lévai Barsi Múzeum igazgatójával eddigi 4 közös kutatásukból kettő éppen kút volt (az ipolysági kolostor egyik kútja és a százdi kút), van tehát ezen a téren tapasztalatuk.
A Sine Metu sorrendben ötödik kútfeltárása az év egyik legizgalmasabbnak ígérkező kalandja, amely április végén kezdődött. Ekkor ereszkedtek le első ízben a megtaláláskor mért 6,2 méteres mélységbe, hogy remélt leletek után kutatva megtalálják a lapos andezit palakövekből épült kút fenekét.
Ehhez azonban ki kellett takarítani a kutat. A rengeteg szemét és törmelék között két nagy méretű, téglaszínű, a szentesi kőbányából származó faragott kő is volt, ami az udvarházhoz tartozott. A 9 méteres mélységet elérve azt gondolták, elérték a kút alját, de kiderült, hogy az agyagos, földes réteg egy eldugulás, amit sikerült áttörniük.
Ez alatt 6 köbméternyi törmeléket találtak, majd elérve a 13,4 m mélységet érdekes faragott, nagyon jó állapotú épületkövekre, és vörös trachitból faragott ablakráma darabjaira bukkantak.
Május végén, a második feltárási szakaszban további 7 m mélység volt a kitűzött cél, remélve, hogy az átlagosan 1 m széles kút 20 m körüli mélységében már rábukkannak a vízerekre. Ekkor már a tengerentúlról érkezett speciális háromszög alakú ausztrál csákányokat is bevetették, amelyek érdekessége, hogy a nyelére erősített 3 beépített mágnesnek köszönhetően az esetlegesen talált vastárgyakat is kiszedhetik. Meglepetésükre a vártnál hamarabb, a környező kutak átlagos, 18 méteren lévő vízszintjénél feljebb, már 15,2 méternél megtalálták a vizet. Eltávolítására búvárszivattyút használtak. A feltárás ezen szakaszában elérték a nagyjából 18 m-es mélységet, a legszebb leleteket is rejtő (gömöri fehér és zöld mázas kerámiák, díszített kályhacsempék) 5 tonnányi üledék felszínre hozatalával.
A feltárás pár napja zajló harmadik szakasza volt a középkori kút feltárásának legkoszosabb, legsárosabb, éppen ezért a legnehezebb szakasza is, mert a sűrű üledéktől a szivattyú folyamatosan eldugult.
A térdig érő víz mélyén, 17,95 méteren kitapintható volt a kút alján annak kávája, az utolsó kő alatt pedig fa zsaluzás kezdődik. Ennek oszlopaiból egyet Orosz Örs ki tudott emelni, amelyet C14-es izotópos vizsgálatnak vetnek alá. Vélhetően ennek alapján meg tudják határozni a kút korát, mert a régészek számára értékes információkat hordozó pénzérmékből sajnos egyet sem találtak Csonkavár kútjában. Ahogy a kutatás vezető régésze, dr. Bali Henrietta olvasóinknak elárulta, a feltárt leletegyüttest rendszerezi, kiértékeli és dokumentálja, és csak a pozsonyi központi műemlékvédelmi hatóság ellenőrzése után kerülhetnek a leletek a lévai Barsi Múzeumba.
Megjelent a Magyar7 2024/33.számában.
