Mindenki ludas volt tegnap Nagytárkányban - KÉPEKKEL
A Libagaliba évek óta az ősz nagy bodrogközi találkozója.
Szent Márton karddal az oldalán, lovas társával és az őket követő menettel méltóságteljesen vonult be Nagytárkány főterére. Bár az egykori római katona, későbbi püspök a történelem tanúsága szerint sohasem kötődött a Bodrogközhöz, érkezésén senki sem lepődött meg. Alakja ugyanis éppúgy hozzátartozik az őszi Libagalibához, mint a ludak és a belőlük készült ínyencségek.
Hogy mégis mi hozta össze Szent Mártont és a Tisza menti települést? A válasz természetesen a libákban keresendő. Míg a szenthez a püspöki méltóság elől való bujkálásának és a rejtekhelyét eláruló ludaknak a legendája fűződik, Nagytárkányban a libatartásnak van régi hagyománya. A két történet 2011-ben találkozott, amikor útjára indult a Márton-napi Libagaliba, amely az évek során a térség egyik legnépszerűbb őszi vigasságává vált. A rendezvényt idén immár tizennegyedik alkalommal tartották meg.
Libaételek, zene és sok-sok régi jó barát
Már reggel kilenc óra előtt hosszú autósorok jelezték, hogy Nagytárkányban ismét nagy lesz a nyüzsgés. Pedig a Márton-napi Libagaliba hivatalosan csak fél tízkor kezdődött, a község központjának közelében azonban már ekkor sem volt egyszerű parkolóhelyet találni. A községháza környékén hosszan sorakoztak a standok, az árusok pedig még javában pakolták portékáikat, készülődtek a hosszú napra. Ahogy telt az idő, egyre nagyobb tömeg lepte el a fesztivál helyszínét.
A fesztivál ünnepélyes megnyitóján Kopasz József polgármester köszöntötte a résztvevőket és a meghívott vendégeket, köztük Pataky Károlyt, Kassa megye alelnökét, Királyhelmec polgármesterét, Kis Gréta Diána főkonzult, valamint a térség több megyei képviselőjét és a környékbeli települések polgármestereit. A köszöntőket követően egy szép, személyes pillanatnak is tanúi lehettünk: Pataky Károly külön megköszönte Kopasz Józsefnek a hosszú éveken át tartó együttműködést és barátságot, egyúttal minden jót kívánt neki a következő évekre. A nagytárkányi polgármester ugyanis úgy döntött, hogy a következő önkormányzati választáson már nem indul újra.
A Libagaliba különlegességét nehéz egyetlen dologban megragadni. Van valami utánozhatatlan hangulata ennek az őszi vigadalomnak, amely egy kicsit a régi falusi disznótorokat is idézi. A közös lakomákat, a pálinkázást, a jóízű beszélgetéseket, a régen látott ismerősökkel való találkozásokat. Mintha ilyenkor az egész Bodrogköz összegyűlne Nagytárkányban.
Magam is, bár konferansziéként ezúttal bőven akadt dolgom, folyton az ismerős arcokat lestem, és amikor csak tehettem, szaladtam köszönni, néhány szót váltani, megölelni a régi barátokat. Van egy sanda gyanúm, hogy éppen ez az egyik titka a rendezvény töretlen népszerűségének: itt nemcsak enni és szórakozni, hanem találkozni is jó.
Persze a gasztronómiai kínálat önmagában is megér egy látogatást. A Libagaliba nem az a fesztivál, ahol a megszokott vásári ételek jelentik a fő vonzerőt. Itt lépten-nyomon libamáj, libacomb, libatepertő és más ínyencségek csábítják a látogatókat, a hozzájuk kínált krumplilángosról nem is beszélve, és persze, aki másra vágyna, az is megtalálja a kedvére valót. A standokban is sok jó barát, ismerős dolgozik és örömmel kínálja az ott készült finomságokat. Orlovský Józsi és felesége, Erzsike például évek óta elmaradhatatlan szereplői a rendezvénynek. Hozzájuk most is benéztem: a lilahagymával kínált libazsíros kenyér és a ropogósra sült libabőrbe töltött májas finomság ezúttal sem okozott csalódást.
Két színpad, egymást érő fellépők
A szervezők a kulturális program összeállításakor is igyekeztek minden korosztály kedvében járni. A kínálat olyan gazdag volt, hogy a községháza melletti szabadtéri nagyszínpad mellett a vele szemközti fedett filagóriát is igénybe vették. Amíg az egyik helyszínen a következő koncertre készülődtek, a másikon már folytatódhatott a muzsika. A helyi óvodások és iskolások mellett citerazenekarok, népdalkörök, hagyományőrző és tánccsoportok váltották egymást, majd a könnyűzenei fellépők vették át a főszerepet.
A közönség egyik nagy kedvence Gergely Róbert volt, aki nemcsak ismert slágereivel, hanem lehengerlő színpadi jelenlétével is elbűvölte a hallgatóságot. Jellegzetes, búgó hangja, humora, mozgása és a közönséggel folytatott közvetlen, játékos kommunikációja igazi show-műsort eredményezett. Különleges élményt nyújtott a Mohikán zenekar is, amely Bódi László, Cipő emlékét idézte meg a Republic jól ismert dalaival. Az énekes hangja, sőt olykor még mozdulatai is megdöbbentően emlékeztettek az egykori frontemberre, a zenekar pedig rendkívül igényes, profi hangzással szólaltatta meg a közönség kedvenceit. A fellépők között köszönthettük a bodrogszerdahelyi születésű Miroslav Sýkorát is, akinek énekesi sikereire méltán büszke a térség – ezúttal is nehezen engedték el a színpadról a művészt.
A Parobčaci férfi énekegyüttes pörgős, vidám népzenei előadásukkal emelték a jó hangulatot, de jó néhány viccet is elsütöttek. Műsoruk végén magyar népdalokkal lepték meg a közönséget. Az éneklésbe Kopasz József nagytárkányi és Bálint Csilla kistárkányi polgármester is bekapcsolódott, tovább fokozva a vidám hangulatot.
A fesztiválon a hazai termékek vására és a hagyományos főzőverseny mellett immár többedszer szerveztek jótékonysági süteményvásárt is, amelynek bevételével egy helyi, mozgásában akadályozott kisfiú költséges rehabilitációját és fejlesztését támogatják.
A nagyszabású rendezvény Nagytárkány község, a Kassa megye fenntartásában működő Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet, valamint a Csemadok nagytárkányi alapszervezetének közös munkájával valósult meg. A fesztivált Kassa Megye Önkormányzata, a Košice Región Turizmus, a Terra Incognita program és a Bethlen Gábor Alap támogatta.
A libák itt ismét maguktól „hazataláltak”
Noha Szent Márton valóban nem a mi tájunkon élt, mégsem véletlen, hogy éppen Nagytárkányban honosodott meg a Márton-napi Libagaliba. A Tisza menti településen egykor szinte minden család tartott libát vagy kacsát, ehhez a Holt-Tisza és a környező vízállások kiváló feltételeket biztosítottak. A szárnyasokat gyakran még terelgetni sem kellett: reggel maguktól lementek a vízre, estére pedig hazataláltak. A libatartás a családok élelmezésében játszott fontos szerepet, de jövedelemforrást is jelentett. Az 1950-es évek végén nem volt ritka, hogy egy-egy család évente 25–30 libát nevelt fel, részben eladásra.
Értékes volt a libatoll is, amelyből dunyhák és párnák készültek, a közös tollfosztás pedig a falu társasági életének része volt, beszélgetéssel, énekléssel, vendéglátással. A hagyomány később sem tűnt el teljesen: 2016-ban még akadt a faluban egy vállalkozó, aki több ezer libát tartott. A Libagaliba tehát egy régi helyi gazdálkodási hagyományt is továbbéltet, immár egy egész térséget megmozgató fesztivál formájában.
Egy biztos: Nagytárkányban idén is megadták a módját az őszi vigasságnak. Ettünk, ittunk, mulattunk, és ha valamiben, hát a mértéktelenségben bizony mindannyian ludasok voltunk. Most már akár jöhet is a tél!
