2013. augusztus 15., 17:30

Mi lesz a hontfüzesgyarmati sírkövekkel?

HONTFÜZESGYARMAT. Továbbra sem tudni, mi lesz azoknak a magyar felirattal ellátott régi, hontfüzesgyarmati sírköveknek a sorsa, amelyeket öt éve távolítottak el a helyi temetőből.

A Lévai járásban folyamatosan csökken a magyar ajkú lakosság aránya: 1910-ben még elérte a 73,5 százalékot, jelenleg azonban már csak 25 százalék körül mozog. Hontfüzesgyarmaton (Hontianska Vrbica) – miként az egész régióban – a csehszlovák-magyar lakosságcsere okozta a legnagyobb veszteséget. Az 1946. február 27-én, Budapesten aláírt  megállapodás alapján nyírségi szlovákok érkeztek a faluból kitelepített 140 magyar család helyére. Hontfüzesgyarmat  magyar lakosságának nagy része a kitelepítés áldozata lett.

Akkoriban csak az maradhatott szülőfalujában, aki vállalta a "reszlovakizációt", azaz a szlovákosítást. A temető viszont utal a település múltjára, mert a sírfeliratok többsége magyar nyelvű. Foghíjas azonban a temető, mert sok régi sírkövet 2007 tavaszán eltávolított a falu vezetése. Többségük az 1800-as évekből származott. Kevés kivétellel olyan elhunytak nyughelyét jelölték, akiknek hozzátartozóit egykor kitelepítették, így a sírokért  senki nem fizette a bérleti díjat. A faluban többen kegyeletsértésnek tartják az önkormányzat eljárását.

Bakai István nyugalmazott állatorvos úgy gondolja, hogy az elhunytak történelmi és kegyeleti szempontból sem ezt a sorsot érdemelték. A sírköveket traktorral rángatták ki, majd egymás hegyén-hátán helyezték el őket. A polgármester ígéretet tett, hogy méltó módon ismét felállítják más helyen a síremlékeket, de erre mindeddig nem került sor – magyarázta portálunknak.

A nyugalmazott állatorvos már öt éve küzd a sírkövek megmentéséért, helyreállításáért. Eleinte többedmagával harcolt, mára azonban egyedül maradt. A helyiek nem hajlandóak nyilatkozni sem a síremlékekről, sem pedig a falun belüli szlovák-magyar ellentétről, vagy az asszimiláció megnyilvánulásairól. Egyedül Bakai István kész beszélni a témáról.

„Azt szeretném, hogy a szlovák az szlovák maradjon, a magyar pedig magyar. Ha már a sors és a történelem arra kényszerített, hogy egymás mellett éljünk, akkor tegyük ezt méltó módon, tisztelve egymást és egymás emlékeit” – hangoztatta. Azt mondja, a sírkövek is ilyen emlékek. „Kikérjük magunknak, hogy itt heverjenek egymás hegyén-hátán” – tette hozzá.

A temető kisebb része a katolikus, nagyobb része pedig a református egyház tulajdonában van, teljes jogú bérlője és üzemeltetője azonban a település. Tágas területről lévén szó, a sírhelyhiány sem indokolhatja a falu eljárását. Eddig mintegy 25 régi sírkövet távolítottak el, de maradt még belőlük szép számmal a temetőben.

Az 540 sírhely mintegy felére jelenleg nincs megkötve a bérleti szerződés. Ezeket nemrég fizetési felszólítással látták el – tájékoztatta portálunkat Karol Pilinský, Hontfüzesgyarmat polgármestere. Kifejtette: a sírhelyek további sorsát a temetkezésről szóló törvény szabályozza, amely 2011. január 1-jén lépett hatályba. Ennek értelmében ha a tulajdonos a felszólítást követő  három éven belül nem fizeti ki a bérleti díjat, eltávolíthatják a sír tartozékait.

A polgármester azt is elmondta, hogy a nyári munkák befejeztével visszaállítják az eltávolított sírköveket, bár nem biztos, hogy az eredeti helyükre. Hozzátette, a területrendezést mintegy öt éve tervezik, 2009-ben pedig emlékművet is állítottak a falu elhunyt református lakóinak tiszteletére. Nyitva marad azonban a kérdés: mi lesz a még helyükön álló régi sírkövek sorsa.

Bakai István továbbra is gondozza a hozzátartozók nélküli sírokat, hogy egy se tűnjön közülük elhanyagoltnak. A férfi ugyanis attól tart, hogy a még álló sírkövek is az eltávolítottak sorsára jutnak.

Megosztás