Mi az erőnk? A szeretet!
Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk, szeretet töltsön el minket… Hadd legyünk testvéri szívvel, mindnyájan egyek, lobbantsa lángra szívünket szereteted! – üti meg fülemet a gyermekhangon csengő dallam, egy augusztusi, táborba érkezve. Pozsonyvezekény kultúrházának udvarát két jószívű tanító néni, négy ifjú és virgonc táborvezető és sok gyerek szállta meg egy hétre.
Élménytábor zajlik a mátyusföldi Pozsonyvezekény kultúrházának udvarán. A máskor mindig nyitva álló nagykapu most bezárva, óvó és meghitt udvari teret biztosítanak a táborozó gyerekeknek. A kultúrotthon nagytermében mesekellékek, bábok, színes szőnyegek, labdák és játékok sorakoznak, a konyhán szakácsnénik sürgölődnek.
Az udvaron batikolt pólók száradnak, Lacza Katus és Karácsony Tímea tanító nénik az udvaron mondókáznak és énekelnek a gyerekekkel, amikor megérkezem.
A tábort ők ketten álmodták meg, a vezekényi Csemadokkal karöltve toborozták a gyerekeket augusztus közepére, hiszen ekkorra már minden iskolai, napközis és környékbeli tábor lezajlott. A kultúrház terét és udvarát pedig szívesen biztosította a helyi önkormányzat. A tanító nénik segítségére négy fiatal csapatvezető – Luca, Dorina, Olivér és Andris siet. Ők azok, akik azonnal megismertetnek a tábor himnuszával és teli torokból éneklik a „szeretet áradjon” szöveget.
Tímea felnevet, majd elmagyarázza, a tábor a magyar Így tedd rá módszer és a néphagyomány oktatási elemeire épül.
– magyarázza Tímea, míg Lacza Katus játékot vezet a gyerekekkel, akik a felsorolt négy szín szerint alkotnak csapatokat. Maguk készítették el, batikolták a csapatszínű pólóikat. A piros a tűzhöz, a kék a vízhez, a sárga és a zöld más-más mozgásokhoz, játékokhoz kapcsolódik, és szinte észrevétlenül válik a játék tanulássá, a tanulás pedig közös élménnyé.
– A gyerekek diófát „ráznak”, lépéseket tanulnak, majd néhány perccel később már egy másik játékban vesznek részt. Mindezt úgy, hogy valószínűleg eszükbe sem jut, hagyományt tanulnak. A mozdulatok, énekek és játékok egyszerűen beépülnek a tudatukba.
A tábor egyik mondókája is ezt az összetartozást erősíti.
– Kik vagyunk? Tulipánok. Mi az erőnk? Szeretet. Mi vezet minket? Barátság. Mit őrzünk? Hagyományt. Hajrá, tulipánok! – idézik fel a csoportvezető fiatalok.
A hét minden napja más élményt tartogat. Az egyik nap az egészségé, a gyerekek játékosan orvosokká és nővérkékké válhatnak, köpenyt húzhatnak és a Teddy Maci program résztvevői segítségével közelebb kerülhetnek ahhoz a világhoz, amely egyébként sok kisgyermek számára inkább félelmetes. Vak kóstolót is szerveznek nekik, bekötött szemmel kell felismerniük a különféle falatokat, sajtokat, zöldségeket és más ételeket.
A program közben még egy találkozóra is sor került. A vásárúti iskola biciklitáborának résztvevői felfigyeltek a népi fajátékokra, így jelezték, szívesen csatlakoznának. Így lett a két tábornak közös programja.
A táborozóknak saját élményútlevelük is van. Naponta négy foglalkozáson kell részt venniük, és ha teljesítették őket, uzsonna után bekerül az útlevélbe a hivatalos pecsét.
És ahogy napindító kezdőkör van, úgy lezárás is. Énekkel, beszélgetéssel búcsúznak egymástól délután. Meghatotta a szervezőket, hogy a szülők áhítattal hallgatták a gyerekek záróénekét.
A táborozók döntő többsége vezekényi óvodás vagy iskolás, csupán néhányan érkeztek más településről. Éppen ezért ez az egy hét egy kicsit a falu közösségének a hete is. A gyerekeké, a négy fiatal segítőé, a két tanító nénié, a szakács néniké, a szülőké – mindenkié, aki valamit hozzátett.
Magyar7 2026/34. számában.
