Mert kell egy hely
Kopjafát avattak Leléden - ebben az Ipoly menti kis faluban - a pozsonyi csata emlékére. Lelédi fából, lelédi ácsok faragták, abból a célból, hogy létrejöjjön egy emlékhely, ahol a magyar vonatkozású ünnepeket, emléknapokat méltó módon meg tudják ünnepelni.
Lukovics Tamás a kopjafaállítás ötletgazdája ünnepi beszédében elmondta, őseink pontosan 1111 éve mértek megsemmisítő csapást a Keleti Frank Királyság hatalmas hadseregére a pozsonyi csatában. Árpád vezér 907-ben megmentette a nemzetet. "Hogy ehhez az időponthoz igazítottuk az avatást, az nem véletlen, mert üzenete van e tettnek a mai nemzedék számára, mégpedig az, hogy a "HAZA mindenekfelett"- hangsúlyozta az ötletgazda. Hozzáfűzte, ha a nagyhatalmak gúnyhatárokat vetítettek is a térképre, ez még nem jelenti Kárpát hazánk feladását, hiszen az anyaországbeli, erdélyi, a kárpátaljai, a felvidéki, a délvidéki és őrvidéki magyar is egy, oszthatatlan nemzetet alkot.
Másfél hónapig készült a faluban nőtt fából faragott kopjafa, melynek elkészülte csapatmunka volt - alapokat építettek, vaspántokat hegesztettek, festettek, lakkoztak, szállítottak, környezetet szépítettek. "20-30 ember tevőlegesen is részt vett a munkálatokban, de az eszmei támogatás is megvolt a falubeliek részéről, ez adott értelmet a munkának' - sorolja lelkesen Lukovics Tamás. Magyar emlékhely felállítását az önkormányzat és a polgármester is támogatta, és kijelölték helyét a közterületen.
A megemlékezésen Alexander Mezei polgármester köszöntője után Lukovics Tamás mondott ünnepi beszédet, majd Vecserka Péter tárogatózott. Kupecsek Attila zoboraljai versmondó Wass Albert Üzenet haza versét szavalta el a közönségnek, majd ifjabb Zsákovics László katonai hagyományőrző énekelt egy szép nótát.
Bolya Szabolcs az MKP Nyitra megyei képviselője is részt vett az ünnepségen. "Üdvözlöm e hiánypótló nemzeti emlékhely létrejöttét, mert minden magyarok lakta községben szükség van olyan helyekre, ahol ünnepelhetünk, történelmi megemlékezéseinket megtarthatjuk" - mondta el az avatás kapcsán.
Vanda Károly plébános atya megszentelte az emlékhelyet, majd a résztvevők által egy szívvel énekelt magyar himnusz hangjait kapta fel a lágy szellő, s országhatárt nem ismerve vitte a Ipoly túloldalára.
