Merre tovább, juhtenyésztés?

A környéken három magyar gazda van, aki juhtenyésztéssel foglalkozik, illetve van egy nagyobb, magyar környezetben működő, de szlovák tulajdonban levő cég. A három magyar gazda néhány százas állománnyal rendelkezik, tájékoztat Gergely László, a Kassa-környéki járásért felelős falugazdász. Mint mondja, elsősorban azt kell tudatosítani, hogy az itteni mezőgazdasági területek nem olyan jó minőségűek, mint például a Csallóközben, viszont a legelők dúsak, az adottságok ideálisak az állattartásra, a juhtenyésztésre.

A juhokat a tejük, a húsuk és a gyapjújuk miatt tartják. Az utóbbi mostanra szinte eltűnt, a gazdák nem tudják eladni az állatokról lenyírt nyersgyapjút. Nincs kinek, hiányoznak a gyapjúfeldolgozók. Sokan áttértek olyan fajták tartására, amelyeknek kevés a gyapja, viszont sok tejet ad. Mások inkább a húsért tartják az állatokat, a bárányokat értékesítik. Ezzel sok munkától megkímélik magukat, hiszen a fejés nem könnyű.

Felkerestük a régióban a legészakabban tevékenykedő magyar gazdát, Semse (Šemša) településen. Mitro János gyerekkora óta állatokkal foglalkozik, igaz, kisebb-nagyobb megszakításokkal, hiszen volt traktorista és a vasgyárban is dolgozott. 2008 óta önállóan gazdálkodik. Ma már nyugdíjas, a gazdaságot három évvel ezelőtt átadta a fiának, ő már csak besegít neki. Egyidőben teheneik, lovaik is voltak, majd sertéseket is neveltek, de ezzel az afrikai sertéspestis miatt felhagytak. Ma már csak juhokkal foglalkoznak.

Télen általában 300 darabot tartanak, tavaszra, az ellés után a kisbárányokkal 500 fölé emelkedik a számuk. Az állomány csaknem kizárólag lacaune juhokból áll, ez egy francia tejelő fajta.

Az állatokat nemrég nyírták. Az előző években, bár alacsony áron, még sikerült eladni a gyapjút, a bevétel többé-kevésbé fedezte a nyírás költségét. Az idén már nem volt, aki megvegye. Így hát csak a tej és a bárányok eladásából remélhetnek bevételt. A bárányok közül néhány tucatnyit eladnak helyben, vagy a húsvéti asztalra, vagy kertekbe kerülnek legelni, de a legtöbb Olaszországban végzi.

A semsei juhok január közepén kezdtek elleni, Mitro úgy véli, az idén 250-270 kisbárány születik. Az eladással kapcsolatban nem tudja, mire számíthat, az árak évről évre alacsonyabbak.

– Ezt nehéz megmondani. Meg szoktunk hagyni 50-70 darabot évente, utánpótlásra, fiatalításra. Az ember reménykedik, hogy csak javul a helyzet. De egyelőre nem úgy tűnik.

Mitróék jelenleg körülbelül százhektárnyi bérelt földön gazdálkodnak. A bérletek ára egyre magasabb, a nagy cégek mindent felvásárolnak, amit csak érnek. De talán nem is ez a legnagyobb probléma.

Nagyon nehéz munkásokat találni, hiszen ez olyan munka, amit állandóan csinálni kell, hétköznap és ünnepnapon, télen-nyáron, hóban, fagyban vagy esőben, hőségben. Erre egyre kevesebben hajlandóak. Azokból is egyre kevesebb van, akik gazdának állnak.

– Ebből nem lehet meggazdagodni. A mi szüleink azt mondták, aki mezőgazdász volt, soha nem éhezett, de nem is gazdagodott meg. Ha ez így megy tovább, a földek parlagon fognak állni, nem lesz, aki dolgozzon.

Gergely László rámutat, hogy a juhok már említett hasznosítási módja mellett van egy további is, mégpedig az agroturizmus, hiszen a falusi kép szerves része a legelőről hazatérő kolompos nyáj. A turistáknak értékesíteni lehetne a tejet, a sajtot, a zsendicét és más termékeket, illetve mindezt továbbfejlesztve éttermet is lehetne nyitni. Bár ehhez már komoly tőkére lenne szükség.

Az agroturizmus fejlesztése megoldást jelenthetne egy másik aktuális problémára is, arra, hogy a gazdák bizonytalanságban élnek. Nem tudják előre, kinek, milyen feltételek mellett tudják majd eladni a termékeiket.

Ha rendszeresen sok turista érkezne az adott régióba, a gazdák a felvásárlók helyett közvetlenül nekik adhatnák el a termékeiket.

A támogatások kapcsán a falugazdász megjegyzi, azokból sosincs elég, viszont úgy tűnik, hogy a dolgok jó irányban haladnak, legalábbis a kisebb gazdák szempontjából. A mezőgazdasági minisztérium ugyanis redisztributív támogatások bevezetését tervezi, vagyis hogy a kisebbeknek nagyobb mértékben jutna az uniós támogatásokból, mint az ezerhektáros vagy még nagyobb területen gazdálkodóknak. Meglátjuk, mennyire sikerül majd az elképzelést átültetni a gyakorlatba, hiszen például a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara (SPPK) már kritizálta az elképzelést.

– Elsősorban arra lenne szükség, hogy a feldolgozóipar ráépüljön a termelésre. Én még a gyapjú értékesítését sem írnám le, nagy fantáziát látok egy gyapjúfeldolgozó létrehozásában – emeli ki Gergely László. Véleménye szerint hatalmas segítséget jelentene, ha az állam nagyobb hangsúlyt helyezne a szakma népszerűsítésére, hiszen nagyon kevés fiatal képzeli el a jövőjét a mezőgazdaságban, földművesként vagy állattenyésztőként.

– Nincs sok mezőgazdasági iskola, s a meglévőkbe is kevesen jelentkeznek, nincs értéke az ilyen irányú végzettségnek. Ha ezen sikerülne változtatni, nemcsak az ágazat számára fontos szakembereket tudnánk képezni, hanem azt is elősegítenénk, hogy a fiatalok itthon maradjanak – mondja a falugazdász.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/6. számában.