Merre tovább, juhtenyésztés?

2021. február 13., 14:17
Fábián Gergely

A napokban kezdődött meg a juhok ellése, sorra jönnek világra a kisbárányok. Ennek apropóján egy falugazdásszal és egy gazdával vizsgáltuk, milyen helyzetben van a juhtenyésztés a Kassa-környéki járásban.

A környéken három magyar gazda van, aki juhtenyésztéssel foglalkozik, illetve van egy nagyobb, magyar környezetben működő, de szlovák tulajdonban levő cég. A három magyar gazda néhány százas állománnyal rendelkezik, tájékoztat Gergely László, a Kassa-környéki járásért felelős falugazdász. Mint mondja, elsősorban azt kell tudatosítani, hogy az itteni mezőgazdasági területek nem olyan jó minőségűek, mint például a Csallóközben, viszont a legelők dúsak, az adottságok ideálisak az állattartásra, a juhtenyésztésre.

A juhokat a tejük, a húsuk és a gyapjújuk miatt tartják. Az utóbbi mostanra szinte eltűnt, a gazdák nem tudják eladni az állatokról lenyírt nyersgyapjút. Nincs kinek, hiányoznak a gyapjúfeldolgozók. Sokan áttértek olyan fajták tartására, amelyeknek kevés a gyapja, viszont sok tejet ad. Mások inkább a húsért tartják az állatokat, a bárányokat értékesítik. Ezzel sok munkától megkímélik magukat, hiszen a fejés nem könnyű.

Kevesen vállalják a szakadatlan munkát

Felkerestük a régióban a legészakabban tevékenykedő magyar gazdát, Semse (Šemša) településen. Mitro János gyerekkora óta állatokkal foglalkozik, igaz, kisebb-nagyobb megszakításokkal, hiszen volt traktorista és a vasgyárban is dolgozott. 2008 óta önállóan gazdálkodik. Ma már nyugdíjas, a gazdaságot három évvel ezelőtt átadta a fiának, ő már csak besegít neki. Egyidőben teheneik, lovaik is voltak, majd sertéseket is neveltek, de ezzel az afrikai sertéspestis miatt felhagytak. Ma már csak juhokkal foglalkoznak.

birka_2.jpg

Télen általában 300 darabot tartanak, tavaszra, az ellés után a kisbárányokkal 500 fölé emelkedik a számuk. Az állomány csaknem kizárólag lacaune juhokból áll, ez egy francia tejelő fajta.

Az állatokat nemrég nyírták. Az előző években, bár alacsony áron, még sikerült eladni a gyapjút, a bevétel többé-kevésbé fedezte a nyírás költségét. Az idén már nem volt, aki megvegye. Így hát csak a tej és a bárányok eladásából remélhetnek bevételt. A bárányok közül néhány tucatnyit eladnak helyben, vagy a húsvéti asztalra, vagy kertekbe kerülnek legelni, de a legtöbb Olaszországban végzi.

A semsei juhok január közepén kezdtek elleni, Mitro úgy véli, az idén 250-270 kisbárány születik. Az eladással kapcsolatban nem tudja, mire számíthat, az árak évről évre alacsonyabbak.

– Ezt nehéz megmondani. Meg szoktunk hagyni 50-70 darabot évente, utánpótlásra, fiatalításra. Az ember reménykedik, hogy csak javul a helyzet. De egyelőre nem úgy tűnik.

Nem lesz, aki dolgozzon?

Mitróék jelenleg körülbelül százhektárnyi bérelt földön gazdálkodnak. A bérletek ára egyre magasabb, a nagy cégek mindent felvásárolnak, amit csak érnek. De talán nem is ez a legnagyobb probléma.

Nagyon nehéz munkásokat találni, hiszen ez olyan munka, amit állandóan csinálni kell, hétköznap és ünnepnapon, télen-nyáron, hóban, fagyban vagy esőben, hőségben. Erre egyre kevesebben hajlandóak. Azokból is egyre kevesebb van, akik gazdának állnak.

– Ebből nem lehet meggazdagodni. A mi szüleink azt mondták, aki mezőgazdász volt, soha nem éhezett, de nem is gazdagodott meg. Ha ez így megy tovább, a földek parlagon fognak állni, nem lesz, aki dolgozzon.

Az agroturizmus jelenthet megoldást

Gergely László rámutat, hogy a juhok már említett hasznosítási módja mellett van egy további is, mégpedig az agroturizmus, hiszen a falusi kép szerves része a legelőről hazatérő kolompos nyáj. A turistáknak értékesíteni lehetne a tejet, a sajtot, a zsendicét és más termékeket, illetve mindezt továbbfejlesztve éttermet is lehetne nyitni. Bár ehhez már komoly tőkére lenne szükség.

Az agroturizmus fejlesztése megoldást jelenthetne egy másik aktuális problémára is, arra, hogy a gazdák bizonytalanságban élnek. Nem tudják előre, kinek, milyen feltételek mellett tudják majd eladni a termékeiket.

Ha rendszeresen sok turista érkezne az adott régióba, a gazdák a felvásárlók helyett közvetlenül nekik adhatnák el a termékeiket.

Népszerűbbé kell tenni a szakmát

A támogatások kapcsán a falugazdász megjegyzi, azokból sosincs elég, viszont úgy tűnik, hogy a dolgok jó irányban haladnak, legalábbis a kisebb gazdák szempontjából. A mezőgazdasági minisztérium ugyanis redisztributív támogatások bevezetését tervezi, vagyis hogy a kisebbeknek nagyobb mértékben jutna az uniós támogatásokból, mint az ezerhektáros vagy még nagyobb területen gazdálkodóknak. Meglátjuk, mennyire sikerül majd az elképzelést átültetni a gyakorlatba, hiszen például a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara (SPPK) már kritizálta az elképzelést.

birka.jpg

– Elsősorban arra lenne szükség, hogy a feldolgozóipar ráépüljön a termelésre. Én még a gyapjú értékesítését sem írnám le, nagy fantáziát látok egy gyapjúfeldolgozó létrehozásában – emeli ki Gergely László. Véleménye szerint hatalmas segítséget jelentene, ha az állam nagyobb hangsúlyt helyezne a szakma népszerűsítésére, hiszen nagyon kevés fiatal képzeli el a jövőjét a mezőgazdaságban, földművesként vagy állattenyésztőként.

– Nincs sok mezőgazdasági iskola, s a meglévőkbe is kevesen jelentkeznek, nincs értéke az ilyen irányú végzettségnek. Ha ezen sikerülne változtatni, nemcsak az ágazat számára fontos szakembereket tudnánk képezni, hanem azt is elősegítenénk, hogy a fiatalok itthon maradjanak – mondja a falugazdász.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/6. számában.

Kövesse facebook oldalunkat is!