2019. február 28., 16:02

Megyek túlra – Egy generáció sorsélménye

Kassán mutatta be Jezsó Ákos, a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársa családi ihletettségű, Megyek túlra című könyvét, amely a felvidéki magyarság hányattatott sorsát, a kitelepítést, az azt megelőző és utána következő időszakot tárja az olvasó elé.

img_3666.jpg
Médialapozó
Fotó: Fábián Gergő

A Kassai Polgári Klub szervezésében, a MaJel Rovás Központban tartott rendezvényen a szerzővel Acél Anna televíziós műsorvezető beszélgetett. A könyvbemutató elején hangsúlyozta, nagyon fontosnak tartja, hogy az emberek történelemtudata tisztuljon, fejlődjön, ahogy azt is, hogy mindenki megértse és tegye magáévá azt a morális tartást, amit ez a könyv képvisel.

Jezsó Ákos kifejtette, miért a Megyek túlra címet adta a kötetnek. Mint mondta, nagymamája Pozsonyban, nagyapja Érsekújváron született, az apja pedig Csallóköznádasd mellett, Bakán látta meg a napvilágot. A családot 1946-ben kitelepítették Magyarországra, bár nagymamája ikertestvére Csehszlovákiában maradt. A nagyszülei végül Győr mellett, Abdán, a Kis-Duna mellett, a határ közelében telepedtek le, azt remélve, hogy egyszer hazatérhetnek.

Fotó:  Fábián Gergő

„A nagyszüleim tanárok voltak, gyermekkoromban sokat voltam náluk. A 70-es, 80-as években, amikor már mehettek, sokat jártak a testvérekhez, rokonokhoz. Soha nem mondták azt, hogy Csehszlovákiába mennek. Azt a szót, hogy Csehszlovákia, nagyapám, nagymamám haláláig nem volt hajlandó kiejteni a száján. Mentek haza, a rokonokhoz. Mentek a Duna túloldalára. Mentek túlra. Hát innen van az elnevezés, nagyszüleim mondása után” – magyarázta.

A könyv egyszerre családregény és történelmi regény. Családregény, hisz a két főhős, a kitelepítést megélő Kálmán és Rózsika életét dolgozza fel. A történet 1938-ban kezdődik és 1949-ben zárul. Ugyanakkor történelmi regény is, mert történelmileg hűen mutatja be az első bécsi döntést megelőző időszakot, a magyarság körében a várakozást, a komáromi tárgyalásokat, a Felvidék visszakerülését, a bevonulást, később a háború időszakát, majd a kitelepítést és az azt követő néhány évet. „Nagyon komoly kutatómunkát végeztem ahhoz, hogy minden mondat, amit leírtam, megfeleljen a valóságnak” – hangsúlyozta a szerző hozzátéve, nem kifejezetten nagyszülei életét írta meg. „Egy generációnak szerettem volna emléket állítani. Annak a generációnak, amelyik túlélte mindazt, amiről most beszéltem” – mondta.

A kötet borítójáról is ejtett néhány szót, amelyen a Duna két partja és az azokat összekötő híd képe szerepel. „A folyó elválaszt, a híd pedig összeköt. Nagyon fontos üzenetnek tartom, hogy itt éltünk, itt élünk és itt fogunk élni, és ezt a hidat, nem pedig a folyót, a minket elválasztó dolgokat kell erősíteni” – emelte ki. Legfontosabb dolgunknak a megmaradást nevezte. „Ennek a két népnek akkor lesz boldogsága, ha együtt tud élni. Meg kell találni egymást. De nagyon fontos, úgy, hogy mindenki vállalja föl a múltját, a sérelmeket pedig nyugodtan ki lehessen mondani. Ahhoz, hogy a megbékélés irányába tudjunk menni, ahhoz az is hozzátartozik, hogy el tudjam mondani, nekem mi fáj” – fogalmazott Jezsó Ákos.

A szerző azt is elárulta, a könyv folytatódik, már készül a második rész, amely az első kötetben szereplő Rózsika Csehszlovákiában maradt ikertestvérének történetét dolgozza fel.  

img_3666.jpg
+8 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.