Megoldás mindig van, csak helyesen kell a nyomába erednünk!
A tőle megszokott lehengerlő előadást tartott Párkányban Pál Feri atya, aki mint mentálhigiénés szakember azt a témát járta körbe, vajon hogyan lesz a tapasztalatból bölcsesség. A majd kétórás baráti hangvételű, de mélyen elgondolkodtató program során saját segítő munkájából kölcsönzött példatörténetekkel láttatta, milyen döntési helyzeteket produkál az élet, s mi lehet az ezekből való kiút.
Az előadás a nagy hagyományokra visszatekintő Balassi Klub sorozat részeként valósult meg a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás szervezésében, Himmler György főszervező jóvoltából.
Tudunk-e tapasztalatainkból valóban tanulni is, hogy aztán bölcs döntéseket hozzunk életünkben – tette fel a kérdést Pál Feri. A gyermeki kíváncsiság és felfedezés során gyakran abba a naiv, de édes tévképzetbe ringatjuk magunkat, hogy reálisan érzékeljük a körülöttünk zajló folyamatokat, pontosan tudjuk, mi miért történik, átlátjuk az ok-okozati összefüggéseket.
A mentálhigiénés szakember azonban rámutatott, számos múltbéli, vagy akár felmenőinktől hozott élmény befolyásolhatja ezt, valamint gyakran, ha kihívással szembesülünk, az elemző, logikus gondolkodás helyett gondolataink csapdájába esünk. A nehéz élethelyzetet megélő ember gyakran téves következtetésekre jut, hiszen a kétségek és kihívások hálójában észre sem vesszük, hogy gondolataink parttalanul csaponganak elménkben. Agyunk folyamatosan körbe-körbe próbálja emésztgetni a problémát, s ezt még nehezíti, hogy ilyenkor én-központú, szűk látókörű és rövidtávú gondolkodásra vagyunk hajlamosak. Ezek természetes folyamatok – világított rá az előadó.
A közös gondolkodás során kiviláglott, a család, a párkapcsolat nem éppen az a hely, ahol azt kell eldöntenünk, kinek van igaza. Életünkben igazságaink nem kell, hogy győzedelmeskedjenek.
A családban a feleség igazságát kiegészíti a férj igazsága, az apa igazságát, az anya igazsága, az övéket pedig a gyermek igazsága. A veszekedéseket, nézeteltéréseket sokszor már az megoldaná, ha a másik fél igazságával megpróbálnánk kiegészíteni a magunk nézeteit, s nem vakítana el a magunk igazának bizonygatása.
„Te fontosabb vagy nekem, mint hogy igazam legyen”- lehet ez az a mondat, ami véget vet a kicsinyes vitáknak és gondolkodásunkat a lényegi, valódi jelentőséggel bíró dolgok felé fordíthatja. Ha sikerül kiküzdenünk magunkat a körkörös gondolati spirálból és az elmélyült, kreatív megoldást kereső habitusra váltanunk még mindig egy fontos lépés magasodik előttünk, mielőtt a helyes cselekvést meg tudnánk tenni – döntenünk kell.
Feri atya kiemelte: a döntés mindig veszteségekkel is jár, hiszen azáltal, hogy valami mellett döntünk, valamiről le is kell mondanunk. Döntés nélkül azonban nem lehet hatékony a cselekvésünk. Függőségeinktől nem tudunk megszabadulni, míg nem döntünk úgy, hogy többé nem nassolunk, nem hűtlenkedünk, nem fogyasztunk alkoholt, vagy nem dohányzunk többé. Döntenünk egyszer kell, persze az átlagember igyekszik ezt a döntést addig halogatni, amíg lehetséges. Ha sikerült döntést hoznunk a továbbiakban emellett a döntés mellett el kell köteleződnünk. Az elköteleződés hiánya is sokszor gátja annak, hogy megküzdjünk az életünkben felmerülő nehézségekkel. Az előadó azt is elárulta, csupán a felnőttek 16 százaléka képes végül mind a négy stádiumon – tapasztalás – elmélyült gondolkodás – döntés – cselekvés – sikerrel végigküzdenie magát.
A felemelő, és vitális, sok-sok szeretettel és humorral fűszerezett előadást a párkányi közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta és hála Pál Feri atyának, talán mindenki egy kicsit bölcsebben tért haza.
