Marcipán és gyerekzsivaj Szentendrén - KÉPTÖRTÉNET
Lassan véget ér a tanítás, s elkezdődik a nyári szünet. Most van itt az ideje az osztálykirándulásoknak. A komáromi Eötvös Utcai Alapiskola ötödikes diákjai kedden osztálykiránduláson vettek részt Szentendrén.
A nap első felében a Szamos Marcipán Múzeumba látogattunk el, ahol megcsodáltuk a marcipánból készült csodaszép alkotásokat, de
lehetőség nyílt a finomabbnál finomabb nyalánkságok megvásárlására is.
A magyar cukrászat két nagy alakja, Szamos Mátyás és Szabó Károly műhelye, munkássága fogott össze Szentendrén a közösen működtetett üzlet megvalósításával. Az emeleten egy marcipán múzeum várja a látogatókat, ahol marcipánból készült mesefigurákat, tortákat, és hírességeket tekinthetünk meg. Az alsó szinten pedig vásárlásra van lehetőség.
Diákjaink a nap második felében foglakozáson vettek részt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.
Tanulóink nyomozókká váltak, s nyitott szemmel járva próbáltak a kérdésekre megfelelni, eleget tenni a feladatoknak.
Mi mindent tudhatunk meg a lakókról az épített és a tárgyi környezet alapján? Hogyan árulják el a tárgyak a házak lakóinak foglalkozását, vallását vagy épp nemzetiségét? Mesélnek-e ennél többet úgy, hogy a lakóikkal már nem találkozhatunk?
A gyerekek saját megfigyeléseiket osztották meg egymással ezen az interaktív foglalkozáson.
A diákok megfigyelési szempontok alapján határozták meg a család nemzetiségét, vallását, megélhetését, vagyoni helyzetét a kiállítási helyszín alapján.
Vajon miben volt más egy száz évvel ezelőtt élt gyermek környezete? Hogyan és mivel játszottak a gyerekek, amikor még nem volt számítógép és okostelefon? Mivel töltötték a szabadidejüket?
A múzeum egy portáját bejárva ismerkedhettünk meg az 1900-as években élt gyerekek életével, keresve a párhuzamokat és különbségeket a múlt és jelen gyermekvilága közt. Az ötödikes diákjaink miután megismerték a parasztgyerekek életterét, játékvezető irányításával játszhattak olyan eszközös, ügyességi és népi sportjátékokat, amelyeket valaha az állataikat őrző, a mezei munkában segédkező gyerekek is játszottak.
Alig akarták abbahagyni, úgy elmerültek a játékban, senkinek sem hiányzott a mobiltelefon, vagy a számítógép.
Rájöttek, hogy otthon elkészíthető egyszerű játékékok is örömet okozhatnak, ha azt közösen, egymásra odafigyelve használják.
A minőségi szórakozás nem anyagiak kérdése.
Visszaúton a buszban sem ült le a hangulat, nézegették az ajándékokat, amit szüleiknek, testvéreiknek, vagy csak maguk örömére vettek.
Hazaérkezve, a buszról leszállva, csillogó szemmel mesélték a rájuk várakozó szüleiknek, hogy mit láttak, s milyen jót játszottak.
