Marcipán és gyerekzsivaj Szentendrén - KÉPTÖRTÉNET

2019. június 20., 07:59

Lassan véget ér a tanítás, s elkezdődik a nyári szünet. Most van itt az ideje az osztálykirándulásoknak. A komáromi Eötvös Utcai Alapiskola ötödikes diákjai kedden osztálykiránduláson vettek részt Szentendrén.

szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit
szentendrei osztálykirándulás
Kolek Margit

A nap első felében a Szamos Marcipán Múzeumba látogattunk el, ahol megcsodáltuk a marcipánból készült csodaszép alkotásokat, de

lehetőség nyílt a finomabbnál finomabb nyalánkságok megvásárlására is.

Szamos Mátyás és a marcipán manufaktúra
Az 1930-as évek elején a szegény sorsú szerb fiú, Szamos Mátyás (Szavits Mladen) egy híres dán cukrászmestertől leste el, mi mindent lehet készíteni a cukros, mandulás masszából. Az ifjú Szamos Mátyás a sok gyakorlásnak, és jó kézügyességének köszönhetően hamar megtanulta, hogyan készítsen rózsaszirmokat marcipán alapanyagból. Ebből a rózsából hajtott ki a kilencvenes évek közepére a Szamos marcipán manufaktúra. A titkok, a receptek és szenvedély, amellyel Szamos Mátyás megalkotta kreációit, generációról generációra száll a családban.

A magyar cukrászat két nagy alakja, Szamos Mátyás és Szabó Károly műhelye, munkássága fogott össze Szentendrén a közösen működtetett üzlet megvalósításával. Az emeleten egy marcipán múzeum várja a látogatókat, ahol marcipánból készült mesefigurákat, tortákat, és hírességeket tekinthetünk meg. Az alsó szinten pedig vásárlásra van lehetőség. 

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a szentendrei Skanzen

Diákjaink a nap második felében foglakozáson vettek részt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, közismertebb nevén a Skanzen célja, hogy bemutassa a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, régi településformák keretében a 18. század közepétől a 20. század közepéig tartó időszakban.

Tanulóink  nyomozókká váltak, s nyitott szemmel járva próbáltak a kérdésekre megfelelni, eleget tenni a feladatoknak.

Mi mindent tudhatunk meg a lakókról az épített és a tárgyi környezet alapján? Hogyan árulják el a tárgyak a házak lakóinak foglalkozását, vallását vagy épp nemzetiségét? Mesélnek-e ennél többet úgy, hogy a lakóikkal már nem találkozhatunk? 

A gyerekek saját megfigyeléseiket osztották meg egymással ezen az interaktív foglalkozáson.

A diákok megfigyelési szempontok alapján határozták meg a család nemzetiségét, vallását, megélhetését, vagyoni helyzetét a kiállítási helyszín alapján. 

Vajon miben volt más egy száz évvel ezelőtt élt gyermek környezete? Hogyan és mivel játszottak a gyerekek, amikor még nem volt számítógép és okostelefon? Mivel töltötték a szabadidejüket? 

A múzeum egy portáját bejárva ismerkedhettünk meg az 1900-as években élt gyerekek életével, keresve a párhuzamokat és különbségeket a múlt és jelen gyermekvilága közt. Az ötödikes diákjaink miután megismerték a parasztgyerekek életterét, játékvezető irányításával játszhattak olyan eszközös, ügyességi és népi sportjátékokat, amelyeket valaha az állataikat őrző, a mezei munkában segédkező gyerekek is játszottak.

Alig akarták abbahagyni, úgy elmerültek a játékban, senkinek sem hiányzott a mobiltelefon, vagy a számítógép.

Rájöttek, hogy otthon elkészíthető egyszerű játékékok is örömet okozhatnak, ha azt közösen, egymásra odafigyelve használják.

A minőségi szórakozás nem anyagiak kérdése.

Visszaúton a buszban sem ült le a hangulat, nézegették az ajándékokat, amit szüleiknek, testvéreiknek, vagy csak maguk örömére vettek. 

Hazaérkezve, a buszról leszállva, csillogó szemmel mesélték a rájuk várakozó szüleiknek, hogy mit láttak, s milyen jót játszottak.