Már elmúlt 60 év
„Ifjúságom még visszanéz. Emlékeim közt lapozva, jót és rosszat felidéz, ahogy jöttek váltakozva.” Ez a Suhajda József idézet állt a 60 évvel ezelőtt érettségizett pozsonyi Magyar Tannyelvű Pedagógiai Gimnázium diákjainak meghívójában, akik szeptember 12-én ünnepelték meg a jubileumi eseményt Pozsonyban.
A mai Duna utcai Gimnázium épületében számos intézmény és iskola működött az 1875-ös évtől kezdve. A pozsonyi Magyar Tannyelvű Pedagógiai Gimnázium is egyike volt ezeknek, ahol az 50-es évektől a magyar tannyelvű iskolák 1–5 évfolyamára készítették fel a pedagógusokat.
1954. szeptember 1-jén 38 leány foglalta el helyét a pozsonyi intézmény egyik osztályának iskolapadjában, akik csillapíthatatlan tudásszomjjal érkeztek annak reményében, hogy később remek pedagógusokká válnak. Sokoldalú képzésben részesültek, többek között megismerkedtek a pedagógia, pszichológia alapjaival, s az egyes tantárgyak módszertanával. A nevelési tantárgyak oktatása is magas színvonalú volt: a diákok különböző hangszeren tanultak játszani. Janda Iván vezetésével nagylétszámú énekkar is működött az iskolában. Ebből alakult meg aztán az Ifjú Szivek énekkara.
Hatvan év elteltével pedig nagyon sok minden történt a pedagógiai gimnázium 1958-ban végzett diákjaival.
Ennek fényében megrendezték a hatvanéves osztálytalálkozót, amelyen kiderült hányan is látták viszont egymást a hosszú idő elteltével. Sokan közülük sajnálatos módon örökre eltávoztak az élők sorából, de a 25 még életének örvendő volt diákból 14-en mégis eljöttek a nagy esemény megünneplése érdekében. A résztvevők első útja a vereknyei temetőbe vezetett, ahol a volt diákok osztályfőnökük sírjára helyezték az emlékezés virágait.
A programban továbbá az emlékezés és a jeles alkalom megünneplése szerepelt, ezért a társaság átvonult az egyik pozsonyi vendéglőbe, ahol a nosztalgiázás nagy fontossággal bírt. Beszámoltak egymásnak az eltelt évekről, megosztották tapasztalataikat, s ahogy egymást hallgatták, megállapították, mindnekinek jutott a szépből és a rútból is egyaránt. Bárhogy is volt, a jelenlévők szeretettel gondoltak vissza munkájukra, hiszen őszintén és tisztaszívvel végezték azt a hivatást, amelyet ők maguk választottak.
Az ünnepély nagyon kellemes hangulatban telt, mindenki örült a másik sikerének, sőt voltak köztük olyanok is, akik már a nyolcadik x-et ünnepelhették, így őket is éltette az összeverődött társaság egy kedves dal kíséretében.
Akinek pedig köszönhető ez a találkozó, Gémesi–Kubicskó Irén, ugyanis ő az egyetlen tag, aki Pozsonyban tevékenykedik a 38 volt diákból. Az eddigi összejövetelek is az ő szervezőkészségének tudhatóak be, amelyre minden volt diák szeretettel emlékezik meg. Az idei azonban még inkább belevésődik a résztvevők szívébe, s ez minden jelenlévőnek köszönhető.
Az idő azonban nagy úr, mert nem tudni, hogy következő alkalommal mennyien gyűlnek majd össze ismét az ünneplés reményében. Megegyeztek egymás között, hogy ezúton minden évben ugyanazon az időponton találkoznak majd a volt diákok.
