Májfaállítás Nyárasdon
Egykor szinte minden településen állítottak májusfát vagy ahogy gyakran mondják: májfát. A legények sokszor még a kedvesük háza elé is felállítottak egyet, de ma már az udvarlásnak más szokásai terjedtek el.
Persze az az igazi, amikor egy 20-25 méteres fát sikerül „átmenetileg” egy más helyre kiültetni. Legjobb a nyárfa, amelynek puha a fája, gyorsan nő és a folyóparti füzesekben akadnak szép sudár példányai. A Csallóközben, Nyárasdon bőven van belőle, elvégre maga a helység is a fáról kapta a nevét.
Évek óta hagyomány, hogy a helyi önkéntes tűzoltószervezet fiataljai május elseje előtt szemleútra indulnak a Kis-Duna partjára és kiválasztanak egy magas, de nem túl vastag törzsű példányt, amelyet aztán a tűzoltó szertár előtt egy füves területen felállítanak.
Hogy baj ne történjen még az ott álldogáló Szent Flórián szobor is vigyázza munkálkodásukat. Mielőtt felállítanák a májusfát a lányok (mert közöttük is vannak önkéntes tűzoltók) különböző színű szalagokkal díszítik fel a fa tetejét, egy-két borospalack is oda kerül, majd kezdődhet a szakértelmet igénylő faállítás.
A mélyre ásott hosszúkás gödör egyik végéhez kerül a fa szára, amelyet egy hosszabb fatörzzsel kitámasztanak, majd a gödröt betemetik a kiásott földdel, és hogy a fa feszesen álljon még egy traktorral is letapossák körülötte a talajt. Amíg állítják a fát, néhányan kötelekkel tartják az imbolygó törzset, nehogy véletlenül eldőljön. Manapság már nem szokás felmászni a májusfa tetejéig az oda elrejtett borospalackokért, egy-két hét múlva úgy is ki kell majd ásni, addig a bor nem romlik meg, legfeljebb „elpárolog”.
