Magyarnak lenni hivatásunk
A Petőfi Baráti Társulás 2001-ben hiánypótló szándékkal alakult meg Királyfiakarcsán. Abban az időben elenyésző volt a kulturális, hagyományőrző rendezvények száma a községben. Erdős Péter, a társulás elnöke egy kulturális csoportról szóló újságcikk elolvasása után döntött úgy, hogy létrehoz egy közösséget, amely kezdeményezője és szervezője lesz a Karcsák kulturális életének.
Az alakuló gyűlésen körülbelül huszonöten voltak, ám a létszám nagyon gyorsan meghaladta a százat. Híre ment a létezésüknek, és egyre nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a munkájuk iránt. A tagság összetétele ma is független munkahelytől, hivatástól, társadalmi beosztástól. A keresztény-konzervatív szemléletű közösség célja a nemzeti hagyományok tovább éltetése, a magyarság megtartása szülőföldünkön. Rendezvényeik sok nézőt vonzanak, nemcsak a Karcsákról vagy a Csallóközből, de távolabbi vidékekről is. Sokaknak olyannyira megtetszik az az eszmeiség, amelyet a társulás által szervezett események képviselnek, hogy csatlakoznak hozzájuk. Ma már a tagság létszáma kétszáz körüli, és a 70-80 karcsai mellett a Csallóköz más részeiről is érkeznek, de vannak köztük magyarországi és őrvidéki tagok is.
Egy emléktáblával kezdődött
A névválasztás nem volt véletlen. 1998-ban Királyfiakarcsa önkormányzata kihelyezett egy emléktáblát Petőfi Sándor halálának 150. évfordulójára. Erdős Péter kedvenc költője is Petőfi, a versekben tükröződő elhivatottsága a haza iránt magával ragadta. Erdős volt a kezdeményezője annak is, hogy a helyi iskola a költő nevét viselje.
Kapcsolatba léptek a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal és a kiskőrösi Petőfi Sándor Szülőházzal és Emlékmúzeummal, s el is látogattak mindkét helyre. Ennek köszönhető, hogy a Petőfi Múzeum elhozta a tárlatát Királyfiakarcsára. A csallóközi kis falu volt az első Magyarországon kívüli település, ahol ezt a kiállítást vendégül látták. Együttműködésük a magyarországi Petőfi Sándor Társasággal olyan szorossá vált, hogy a Petőfi-emlékhelyek nemzetközi találkozójára is meghívták őket.
A csoport kezdettől fogva polgári társulásként működik. Az első évek tevékeny és eredményes munkával teltek, és az egyre bővülő tapasztalatok egyre színvonalasabb rendezvényeket eredményeztek. Sokat lendített a munkájukon és növelte a lelkesedésüket a Cserkészliget megvásárlása. Ezen az egykori szeméttelepen akkor még csak méteresek voltak a ma égbe nyúló, árnyas fák. Kitakarították, és csináltak egy kis sportpályát. Felépült egy szabadtéri színpad, egy jurtára emlékeztető teraszos épület, majd egy székház. Később a színpadot megnagyobbították és tovább csinosították a ligetet. A liget rövid időn belül méltó helyszínéül szolgált a nyári rendezvényeiknek, a Szent István-napi ünnepségeket rendre itt tartják. A Cserkészliget neve őrzi azoknak az éveknek az emlékét, amikor a Társulás tevékenységei közé a cserkészet is beletartozott.
A kezdeti lendület azonban fokozatosan kifogyott a gyerekekből, és a csapat megszűnt. Ám a liget tovább viseli a nevet, várva, hogy újra sikerül nyitni a gyerekek felé. Táborokat szerveztek, vetélkedőket és más ifjúsági programokat rendeztek, ám tíz éve megszűnt az iskola Királyfiakarcsán, azóta egyre nehezebb megszólítani a fiatal generációt. Pedig nagy szükség lenne a fiatalításra, hiszen a társulás tagjai főleg a közép- és az idősebb korosztályt képviselik. Amíg működött az iskola, a pedagógusok is együttműködtek a Petőfi Baráti Társulással, de most már csak a saját gyermekeikben bízhatnak, akik remélhetőleg tovább viszik majd a stafétát.
A Társulás céljai és feladatai közé tartozik a kulturális programok szervezése – mondja a társulás elnöke. – Fontos, hogy a mélyben szunnyadó, csaknem elfelejtett hagyományok, emlékek a felszínre törjenek, ezeket ápoljuk, átadjuk és megőrizzük. A találkozók a magyarságunkat erősítik, közösséget kovácsolnak, ezt bizonyítja magas taglétszámunk is. Baráti kapcsolatokat tartunk fenn más kárpát-medencei magyar kulturális csoportosulásokkal, közös programokat, kirándulásokat szervezünk. Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt években olyan rangos személyiségek fordultak meg körünkben, mint Makovecz Imre, Barsi Ernő, Jókai Anna, Koltay Róbert és Koltay Gergely, a Kormorán együttes, Kondor Katalin, Szíjjártó Péter, Jeszenszky Géza, Dr. Papp Lajos. Olyan zenészeket láttunk vendégül, mint Varnus Xavér, Balázs Fecó, Vikidál Gyula és Varga Miklós. De járt nálunk Balczó András, Perjés Klára, Halzl József, Lezsák Sándor, Rieger Tibor, Béres József és Bakos István is. Megfordult itt Szvorák Katalin, Czimbalmosné Molnár Éva, Gubcsi Lajos, Kozma Imre, Medgyasszay László, Tímár Böske és még sokan mások.
2009-ben munkásságukkal kiérdemelték a Petőfi Sándor-emlékdíjat, amelyet a Magyar Művészetért Kuratórium és a Herendi Porcelánmanufaktúra alapított Petőfi halálának 160. évfordulójára, s amelyet hét civil szervezetnek ítéltek oda.
2017-ben két kiemelkedő esemény is történt a Petőfi Baráti Társulás életében. Augusztusban felavatták a Magyarok Nagyasszonya bronzszobrot a községben, Rieger Tibor alkotását, aki a gyermekéveit Királyfiakarcsán töltötte. Szeptemberen pedig a társulás átvehette a Magyar Örökség díjat. A sikerek természetesen további kitartó munkára ösztönzik a karcsaiakat, akik Koltay Gergely szavaival vallják a honlapjukon: „Új időkre, dalokra várunk / magyarnak lenni hivatásunk.”
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 17. számában.
