Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Duncsák Mária

2020. november 26., 15:07
Fábián Gergely

Magyarország köztársasági elnöke Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozott Duncsák Mária nyugalmazott pedagógusnak, a Csemadok Kassai Városi Választmánya alelnökének. Az elismerést Magyarország kassai főkonzulátusán adták át.

Duncsák Mária a kárpátaljai, illetve felvidéki magyarság anyanyelvének és kultúrájának megőrzését szolgáló pedagógusi pályája, valamint közösségépítő munkája elismeréseként kapta a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.

Hetey Ágota főkonzul az elismerés átadásakor hangsúlyozta, Duncsák Mária, aki hosszú éveken keresztül dolgozott a kárpátaljai és a felvidéki kisebbségben élő magyarok neveléséért, a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar kultúra megőrzéséért, áldozatos munkát végzett és végez közösségünkért, megérdemli, hogy az anyaország elismerje a munkásságát.

_dsc7896.jpg
Fotó: Fábián Gergely

Duncsák Mária úgy nyilatkozott, neki tényleg két hazát adott a végzete.

Az egyik a sokat szenvedett Kárpátalja, ahol születtem és felnőttem, a másik pedig Kassa, ahol már több mint 30 éve élünk. Mind gyerekkorom színhelyén, Ungváron, mind Kassán azt tanultam és azt a munkát végeztem, amit nagyon szeretek. Számomra a magyar nyelv, a magyar irodalom az életet jelenti”

– mondta.

„Az anyanyelvünk a legősibb és legfontosabb értékünk, ezért őrizni, ápolni, továbbadni gyermekeinknek és unokáinknak, mindannyiunk nagy feladata. Örülök, hogy ezt a munkát végezhetem, hálás vagyok érte a sorsnak, és nagyon örülök annak, hogy ezt észrevették itt, Kassán és az anyaországban is, és ilyen elismerésben részesülhettem” – tette hozzá a díjazott.

_dsc7950.jpg
Fotó: Fábián Gergely

Duncsák Mária méltatása:

Duncsák Mária a kárpátaljai Ungváron született 1950-ben. Kora gyermekkora a legkeményebb szovjet diktatúra idején telt. A rezsim számára mindenki gyanús volt, aki megtartotta nemzetiségét, hitét, vallását, de tősgyökeres ungvári családja számára nem volt kérdéses, hogy magyar iskolába írassa gyermekét. Ungvár  egyetlen magyar iskolájában, a Zalka Máté Középiskolában érettségizett, majd az 1967-1972 között az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett diplomát. 1973-1981 között az Ungvári Rádió és Televízió magyar nyelvű adásainak szerkesztőjeként és bemondójaként dolgozott. A Brezsnyev-korszak alatt Kárpátalján nehézséget jelentett a legalapvetőbb élelmiszerek beszerzése, de a fojtogató légkörben nemcsak a lelki, de a fizikai létükben is veszélyeztetettek voltak. A Kárpátalján uralkodó szegénység, a diktatúra, a hatóságoktól való  félelem, s az 1979-es afganisztáni háború, amely során orosz katonákként a magyarlakta területek fiataljait is besorozták, arra késztették családját, hogy elhagyják szülőföldjüket. Először Magyarországra szerettek volna átköltözni, de mivel a családegyesítés csak szülő és gyermek viszonylatában volt engedélyezett, erre nem kerülhetett sor. Sógora és anyósa ekkor már Kassán élt, így kérvényezték, hogy férje Kassán élő rokonaihoz költözhessenek. 6 éven át tartó procedúrát követően a Duncsák család végül 1982 novemberében települhetett át Kassára.

Kezdetben a Kuzmány utcai alapiskolában, majd a kassai Szakkay József ipari szakközépiskolában tanított, összesen 28 évet töltött a katedrán. Magyar-angol tanárként diákok nemzedékeibe oltotta be a magyar nyelv és kultúra szeretetét, azt hogy a magyar anyanyelv lelki örökségünk, maga az élet, mely a családot, az otthont, az érzelmi biztonságot jelenti. Duncsák Mária hivatására küldetésként tekintett, úgy vélte, olyan örök érvényű értékeket kell közvetítenie, mint a család, a szülőföld,  az anyanyelv és a nemzet tisztelete.

Kiemelten fontosnak tartotta, hogy legyen bármilyen is a világ, pedagógusként az ismeretek mellett a lelkiismeret törvényeit is tanítsa, azt, hogy bárhol is éljünk a világban, közös kincsünk, a magyar nyelv összetart bennünket.

Pedagógusi karrierje mellett aktív közéleti tevékenységet folytatott: 1989 decemberében alapító tagként jelen volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség kassai alakuló ülésén. Egész életében aktív szerepet vállalt a Szövetségben: számos előadás és ünnepi beszéd fűződik nevéhez. Kiemelendő, hogy ungvári-kassai pedagógusként 2017-ben „Szellemi építkezés értékeink mentén” címen tartott előadást a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség közös országos tanévnyitóján, amelyre  szimbolikusan a kettészakított faluként emlegetett Nagyszelmecen került sor. A szlovák–ukrán határ mentén fekvő településen tartott rendezvény az összetartozás, az összefogás és az egymásra találás üzenetét hordozta.

1982-es áttelepülésüket követően Duncsák Máriát a kassai magyar közösség nyitott szívvel és barátsággal fogadta, amelyet meg is hálált. Rendkívül hamar a kassai magyar közösség aktív tagjává vált, a Csemadok munkájában már az 1980-as évektől kezdve tevékenyen részt vett és több mint 10 éve tölti be a Kassa városi választmány egyik alelnöki tisztségét. Főszervezőként évtizedek óta kulcsszerepet vállal a több, mint fél évszázados múltra visszatekintő kassai Kazinczy Napok szervezésében, amely a szép magyar nyelvhasználat szerepét és fontosságát hangsúlyozza. A nyelvművelés és az anyanyelv ápolásának érdekében mindmáig készít fel diákokat nemzetközi és országos versenyekre, kortárs és szépirodalmi felolvasó-maratonokat szervez. A kassai magyar vonatkozású történelmi megemlékezések összeállításának felelőse, a Tompa Mihály szavalóversenyek rendszeres zsűritagja. 

Duncsák Mária élete során minden tisztségében kimeríthetetlen erővel, bátran, meghátrálás nélkül végezte a nemzedékeken átívelő munkát. Mindig szem előtt tartva a magyar nyelv tisztaságának megőrzését és az anyanyelvi kultúra ápolását, szíveket oltott be a magyar nyelv és irodalom tiszteletével és szeretetével. 

A többszörösen határon túli, kárpátaljai és a felvidéki gyökereiből fakadóan, rengeteget tett környezete és a felnövekvő generációk magyar nemzettudatának megőrzéséért. Magyar pedagógusként, valamint a Csemadok alelnökeként megvalósított tevékenysége során kiemelt figyelmet fordított a minőségi anyaországi és kárpátaljai előadók, művészek meghívására, a kapcsolattartásra, valamint arra, hogy az évszázadokon keresztül fonódó, közös műveltség kötelének minden elszakadt szálát megtalálja és újra egyesítse.