Lomnici Zoltán: a félelmek jogsértések forrásaivá váltak

Fábián Gergő 2018. május 26., 09:23

Gondolatok az emberi jogokról címmel tartott előadást Dr. Lomnici Zoltán jogász és Dr. ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász pénteken Kassán, a MaJel Rovás Központban.

Fotó: Fábián Gergő

A Bocskai Keresztény Társaság és Magyarország Kassai Főkonzulátusa rendezésében, a Rovás társszervezésében megvalósult előadás fővédnöke Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja volt. Bitay Levente konzul elmondta, a pénteki előadás a Sorskérdések sorozat – amely olyan témákat érintett, mint a magyar-szlovák együttélés vagy a migráció kérdése a V4-országok viszonylatában – tavaszi záró rendezvénye. Rámutatott, van egy Európai Uniós folyamat, melynek egyik ütközőpontja a migráció és annak értelmezése. A magyar külgazdaságnak és külpolitikának az a véleménye, hogy saját identitásunk erősítése révén menjünk előre – emelte ki hozzátéve, Lengyelország, Csehország, Magyarország és Szlovákia „egyaránt elutasítja azt a dogmát, hogy a migráció jó”.

Fotó: Fábián Gergő

Lomnici Zoltán jogász arra mutatott rá, hogy az utóbbi időben jelentősen fejlődnek a magyar-szlovák politikai kapcsolatok, de véleménye szerint a még meglévő – és tagadhatatlan – feszültségek, esetleges ellentétek csak tiszta, őszinte beszéddel oldhatók fel, úgy, hogy ismerni kell az itt élő magyaroknak a lelkületét, hisz ez a nemzetrész is nagyon fontos szerepet játszik a magyarság életében.

Kiemelte: a trianoni tragédia után, a bécsi döntéseket követően a legegyértelműbb határozatok éppen a Felvidékkel kapcsolatban születtek. Az első bécsi döntéssel visszacsatolt területeken csaknem 90 százalékban magyarok éltek. Ha megnézzük ugyanezt Kárpátalján, ott az arány csak 8,6 százalék, Erdély esetében majdnem ugyanannyi volt a magyar, mint a román, 1,3 millió magyarra 1,1 millió román jutott, s a Délvidéken is csak 27 százalék volt a magyarok aránya – fejtette ki.

Fotó: Fábián Gergő

„Történelmi szempontból a legigazságosabbnak mondható döntés az itteni volt, hisz azokon a területeken, amit itt visszaadtak, gyakorlatilag majdnem mindenki magyar volt” – mondta Lomnici Zoltán.

Ezt követően részletesen ismertette a második világháború után hozott jogfosztó rendelkezéseket. Hozzátette, sokáig az a nézet uralkodott, hogy a szlovákiai magyarok sorsa viszonylag rendezett, Erdélyben viszont nagyon súlyos sérelmek vannak, ezért a figyelem a rendszerváltásig – és bizonyos értelemben azt követően is – oda összpontosult. „Az én megítélésem szerint a jogsértések súlyát, jellegét tekintve a Felvidék nemhogy jobban állt volna, mint Erdély vagy a Délvidék, ellenkezőleg. Talán a Felvidéki magyarokat érte a legalattomosabb és a legsúlyosabb sérelem”.

Fotó: Fábián Gergő

A rendszerváltás óta Szlovákia és Magyarország is számos egyezményhez csatlakozott, s azt láthatjuk, hogy az emberi jogok tekintetében komoly előrelépés van. „Azonban a kisebbségek helyzete nem változott, jogaink elismerése elmaradt” – szögezte le.

Lomnici Zoltán ezt követően részletesen beszélt a Tamás Ilonka nénit és családját, illetve a további felvidéki jogfosztottakat ért sérelmekről. „A szlovák hatóságokban munkálkodó félelmek jogsértések forrásaivá váltak” – mondta. Hozzáfűzte, a közeledés minden nemzetiség érdeke, de ahhoz, hogy valóban rendezzük közös dolgainkat, jó néhány olyan történelmi tényről őszintén kellene beszélni – legalább a tankönyvekben –, ami napjainkig ott van az emberek lelkében. Semmivel sem vagyunk jobbak vagy rosszabbak, mint a szlovákok, és ugyanúgy megilletnek jogok, sőt, kényszerkisebbségbe kerülvén még inkább – húzta alá.

Fotó: Fábián Gergő

Mint mondta, illúzió lenne azt hinni, hogy nem lesznek nehézségek a jövőben.„Harcolni kell és minden erőnkkel küzdeni, hogy egyenrangú félként kezeljék a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki magyarokat, ez mindannyiunknak, jogászoknak kötelességünk. Amikor teljesen reménytelennek látszik a küzdelem, akkor sem szabad feladni” – hangsúlyozta Dr. Lomnici Zoltán, aki szerint pusztán állampolgársági alapon még ma is ér sérelem magyarokat, és ebbe nem nyugodhatunk bele.

Dr. ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász a V4-ek szerepe kapcsán megjegyezte, Európa tekintetében a súlypontok, ha nem is áthelyeződnek, de megoszlanak az elmúlt időszakban. Ez azt is maga után vonhatja, hogy már nem csak Brüsszelben, vagy épp Párizsban és Berlinben dőlnek el a legfontosabb sorskérdések az EU jövője szempontjából. „Ráadásul egy új fejlemény kezd kibontakozni a 2015 utáni migráció hatására, a probléma felmerülésének köszönhetően, mégpedig az, hogy a magyar polgárok tudásspektruma jelentősen kitárult, és olyan kérdésekkel kezdtünk el foglakozni közösen, mint például a brüsszeli – sok esetben – diktátumoknak hogyan lehet nemzetállami szinten ellentmondani, megálljt parancsolni” – húzta alá.

Rámutatott, a migrációhoz köthetően hatalmas változások történtek az EU-ban, s legkevésbé sem üdvösek. Az elmúlt három esztendőben több mint 25 terrorcselekmény történt, 300-nál többen életüket vesztették és közel 1300-an sebesültek meg. A terrortámadások egy régiót nem érintettek, mégpedig a visegrádi négyek országait. „Ez óriási dolog. Azért nem tudjuk talán érzékelni, mert nem voltunk érintettek” – jegyezte meg.

Fotó: Fábián Gergő

Hozzátette, jött egy alapvető, elementáris változás a térségben, a nemzetpolitikát folytató erők kerültek hatalomra. Ennek egy sokkal kevesebb sérelmet okozó, de patrióta, hazafias kiteljesedés lett a vége és egy kitűnő együttműködés a V4-ek tekintetében.

„Azt gondolom, hogy nagyon előremutató, kiváló kapcsolatokra utaló jelek mindenképp vannak a térségben. A konfliktusokat természetesen nem elfedni kell, nem a szőnyeg alá seperni, hanem kibeszélni, ha lehetőség van rá, akkor megoldani. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy az Emberi Méltóság Tanácsa egy nagyon fontos és kiemelten fontos jogvédő tevékenységet folytat, nem külföldről finanszírozva, nem állami forrásból teszi ezt, hanem alapvetően magánkezdeményezésre, és a külhoni magyarság szeretete táplálja ezt a mozgalmat” – mondta ifj. Lomnici Zoltán.

Képgalériánk:
Fotó: Fábián Gergő

Az emberi jogok érvényesítése kapcsán kiemelte, számos nemzetközi egyezmény– egyesek szerint maga az Európai Unió is – azért jött létre, hogy a békét fenntartsák a térségben, és lehetőség szerint a világban. A második világháború után sorra születtek azok a nagy kódexek, amelyek megteremtették az alapján annak, hogy mindenkit egyenlő emberi méltóságúként, mindenkit teljes értékűként kezeljenek. Ez mellérendeltséget teremtett az emberek között. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a kettős mérce ezen a területen is érvényesül – hangsúlyozta. „Ha nem lenne kettős mérce, akkor nyilván nem lehetne beszélni felvidéki jogfosztottakról. Nem lehetne arról beszélni, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) sokkal érzékenyebb mondjuk harmadik országbeli személyek emberi jogaira, mint Szlovákiában a magyarokat ért jogsérelmekre” – fogalmazott.

0 HOZZÁSZÓLÁS