2018. szeptember 23., 12:17

Lévárt nem felejti hőseit

Ünnepi szentmisével kezdődött az I. és II. világháborús emlékmű avatása Lévárton. Az apró, alig 80 lelket számláló gömöri kis település példamutató módon emlékezett meg az I. és II. világháborúban meghalt fiairól.

lévárti világháborús megemlékezés
Médialapozó
Fotó: Majoros Jácint

Ezen a mai napon emlékezni szerettünk volna és emlékeztünk is az I. és a II. világháborúban elesett hősökre, mivel kötelességünk az, hogy emlékezzünk ezekre az emberekre, hiszen a múltból merítünk erőt a jövőbe. A mi falunkból az I. világháborúban életüket vesztették: Benik András, Czibula János, Duczman László, Galo Géza, Galo Béla, Galo János, Galo Pál és Radnóti János. A II. világháborúban elesett hőseink Jónai Béla, Jónai János és Szobonya Bálint volt – tudtuk meg Halász Márta polgármestertől.

„Ma emléktáblát avatni gyűltünk össze, tanúbizonyságot téve arról, hogy nem felejtünk és nem felejtjük el őket. Tisztelegni jöttünk, emlékezni és leróni kegyeletünket azokkal szemben, akik a legdrágább kincsüket, az életüket adták a hazáért“ – mondta Gris Emese Diána, első beosztott konzul a Kassai Főkonzulátusról.

Fotó: Majoros Jácint

Az emlékmű átadásán díszőrséget a Kopóbérci Palócok Hagyományőrző és Kulturális Egyesület katonái álltak, akik felvállalták a magyar királyi 23-as losonci gyalogezred hagyományainak őrzését.

„Úgy érzem, hogy nagyon nagy tisztelet és megbecsülés azoknak az embereknek, akik így emlékezhetnek a felmenőikre, hiszen ezek az emberek, akár az I. akár a II. világháborút nézzük, iszonyú nagy dolgokat vittek véghez, emberfeletti dolgokat tudtak megcsinálni, amire azt kell, hogy mondjam, hogy emlékezni kell és büszkének kell lenni rá” – emelte ki Oravecz Zoltán, a karancsberényi Kopóbérci Palócok Hagyományőrző és Kulturális Egyesület elnöke.

Gömörből az I. világháborúban a legtöbben a 25. császári és királyi losonci gyalogezreddel indultak el megállítani a cári orosz hadsereget.

Fotó: Majoros Jácint

„Az üknagyapám Radnóti János, ezredkürtös volt, úgy tudom. Sajnos, elesett a háború első hónapjaiban, talán egy fél évet harcolt. Szerbiában érte a halál. A dédapám ükanyámmal elment a kenyeres pajtásához, bizonyos Matejka Andráshoz, Ratkólehotára. A kenyeres pajtás azt mondta, hogy csatában esett el, éppen támadás volt, térdlövést kapott, a térdéhez kapott, azt mondta, hogy: pajtás várj, eltaláltak. De mire megfogta a kezét, a második golyó pont homlokon kapta. Gyors halála volt” – mesélte a lévárti Szobonya Árpád.

Fotó: Majoros Jácint

A heves eső ellenére a megjelentek kitartóan hallgatták Vadkerti Imre előadásában a Nélküled című dalt, valamint a harkácsi asszonykórus tolmácsolásában a Felvidéki himnuszt. Az emléktáblaavatást követően a fellépők birtokba vették a község frissen elkészült színpadát, ahol díszpolgárrá avatták többek között László Ottó, hanvai kovácsmestert, aki az I. és II. világháborús emlékművet alkotta a feszület aljában.

lévárti világháborús megemlékezés
+8 kép a galériában
Megosztás
Címkék