Kutatás egy fényképalbum nyomán
A X. Szapi Halásznap nyitónapjának egyik különleges programja Darnai Zsolt helytörténész izgalmas előadása volt az 1935 augusztusában Szap árterében megvalósult nagyszabású árvízvédelmi és tűzoltógyakorlatról.
Mézes Vivien, a Csemadok Szapi Alapszervezetének elnöke csordultig megtelt kultúrházban köszönthette a jelenlévőket, és szót ejtett az előadó Csallóközi sztorik a múltból című kötetének új, bővített kiadásáról is, amelyet az érdeklődők a helyszínen megvásárolhattak. Darnai Zsolt prezentációja rövid, ám alapos történeti áttekintéssel indult.
1834-ben a szapi nemesek fordultak a vármegyei nemesi közgyűléshez azzal a panasszal, hogy a szomszédos Nyárad területéről a vizek Szap irányába folynak, ami ellen nem tudnak védekezni. Amíg a csilizközi falvak egymás ellen pereskedtek, a folyamatos gátszakadások és árvizek egyre nagyobb problémát jelentettek a térségnek. 1876-ban létrejön az Alsó-Csallóközi Árvízvezető Társulat, kiegészülve a Csilizközi Ármentesítési Társulattal, majd a Felső-Csallóközi Árvízvédelmi Társulat is. Az 1800-as évek végére minden csilizközi településen megalakulnak a helyi egyletek, amelyek együttműködnek és közös gyakorlatokat is tartanak. Az akkori szabályozások alapján szükség esetén minden település tudott segítséget nyújtani, ha tűzoltásról vagy árvízi védekezésről volt szó.
Ez a tapasztalat nemzedékről nemzedékre szállt tovább, s ugyan a határok változtak, a tudás megmaradt, így az első Csehszlovák Köztársaság is sokat profitált ebből. A húszas években a Csilizközben is újjászerveződtek azok az egyletek, amelyek valójában még a Monarchiában alakultak meg a 19. század végén. Az új állam vezetésének kezdetben nyilván nem feltétlenül volt meg a bizalma a lakosokban, hogy azok különböző tömegrendezvényeket tartsanak, azonban a térségben továbbra is óriási károkat okozott az árvíz, így lépni kellett. A járási és az országos tűzoltóság vezetői végül is egyetértésben úgy döntöttek, hogy a Csilizközben egy nagyszabású gyakorlatot rendeznek, melyet a nyilvánosság számára is bemutatnak és a tapasztalatait a későbbiekben hasznosítani tudják.
A gyakorlat helyszínéül végül Szap községet határozták meg. Darnai Zsolt akkor kezdett behatóbban foglalkozni a témával, amikor pár hónapja Bodó András bősi tűzoltó bevitte a Csallóközi Múzeumba azt a fényképalbumot, amely az ominózus, 1935. augusztus 18-án megvalósult gyakorlatot 85 jó minőségű fénykép segítségével, egy bizonyos Trokán nevű pozsonyi fotós munkája révén, alapos részletességgel dokumentálja. A fotóalbumot a gazdája a múzeum alkalmazottjaira bízta, mondván náluk jobb kezekben lesz, és hátha sikerül több információt szerezni erről a különleges napról.
Közben kiderült, több fényképalbum is készült, jelenleg háromról biztosan tudunk, melyek esetében a törzsanyag azonos, de apróbb eltérések (például a fedőlap és pár fotó) előfordulnak. Darnai Zsolt szerint valószínűsíthető, hogy az akcióban részt vevő tűzoltóegyletek és a rendezőség egyéni rendelés alapján kaphatott ilyen albumot saját egyesületük számára. A fényképek beszédesek, elárulják, hogy a tűzoltók igazán komoly feladatokat oldottak meg a gyakorlat folyamán.
A szakmai gyakorlat több száz tűzoltó és több ezer néző jelenlétében valósult meg, s ott volt a Csehszlovák Rádió is, melynek az akkor pár éve Ungváry Ferenc vezetésével indult magyar adása bizonyíthatóan élőben tudósított az eseményről. A helyszínen lévőket hangosbemondóval tájékoztatták arról, éppen milyen gyakorlatok zajlanak.
– hangsúlyozta Darnai Zsolt, aki portálunknak azt is elmesélte, hogy 300 tűzoltó kifejezetten szakmai szempontból jött az eseményre, mert a gyakorlaton kívül szövetségi gyűlésük s egyéb megbeszélésük is volt, és ezenkívül komoly létszámú vendégsereget is fogadtak, mivel azt is szerették volna, hogy a civil lakosság is tekintse meg az eseményt. Így nagyjából 5-6 ezer fő volt jelen a rendezvényen, ami hatalmas tömegnek számított.
Már a kora hajnali órákban kocsisorok hozták az árusokat, a tűzoltókat és a nagyközönséget. Az egyes helyszínek között a jelentéseket motorkerékpáros tűzoltók és lovasok vitték. A falu Csiliznyárad felé eső bejáratánál díszkapu fogadta a vendégeket. A községi bíró, az elöljáróság és Szap apraja-nagyja magyaros vendégszeretettel köszöntötte az érkezőket. Az öreg töltés Duna felől eső részén ült a közönség, azt használták tribünnek. Szap akkor csupán hatszáz fős település, de mégis a község adta a logisztikát. Külön helyet biztosítottak a parkoló autók, buszok, kocsik számára is, hiszen még Pozsonyból is buszjáratot indítottak. Természetesen a csilizköziek, az országos és a járási vezetés is segített, hónapokon át készült rá mindenki, de az egész rendezvényt akkor sem volt könnyű lebonyolítani. Mindehhez afféle fesztivál jelleggel volt még lacikonyha, cigányzene, szórakoztató műsorok, szabadtéri színielőadás, azaz a szakmai nap egy búcsúszerű rendezvénybe torkollott, igazi közösségi eseménnyé vált. Magának a rendezvénynek mediálisan is professzionális előkészítése volt, hiszen a különböző sajtóorgánumok – joggal – a térség kiemelt eseményeként kezelték a gyakorlatot.
Ami a fő programot, azaz az árvédelmi és a tűzoltási gyakorlatokat illeti, először a korábban töltésekkel körülrakott és vízzel elárasztott területen egy faépítményt helyeztek el, amely a beszámolók szerint egy vízimalmot szimbolizált. Az árvíznél ez bajba kerül, és az ott lévő értékeket és személyeket, köztük gyerekeket is mentették. Volt vállon mentés, s amikor magasabb lett a vízállás, akkor pallókat építettek, és arról mentették az építménybe szorultakat, illetve az ott lévő értékeket, így száraz lábbal lehetett menteni. Aztán a gátat magasabbra építették, miközben folyamatosan árasztották el vízzel a területet. Közben szakszerűen ismertették, miképp kell egy ilyen gátat megemelni. A vízzel elárasztott területen cölöpverés is volt, a vízben bajba került személyt mentették csónakkal, majd újraélesztették, hordágyra tették. Mentettek élő állatokat, szekeret és helyben ácsolt tutajjal nagyobb mennyiségű személyt is.
A nap végén a vízen oltást is gyakorolták. A gyakorlatot végig figyelte az országos parancsnok, aki a végén megállapította, hogy a teljes árvízvédelmi nap gyakorlata megfelelően zajlott.
– mondta Darnai Zsolt. Végezetül Miklós Ferenc, Szap község polgármestere köszönte meg a Csallóközi Múzeum helytörténészének az érdekfeszítő, színvonalas és izgalmas előadást.
Megjelent a MAGYAR7 29. számában.
