Kulturális közösség Nagymagyaron
A felső-csallóközi nagyközség nemzetiségi összetétele jócskán eltér a térségre jellemzőtől, mondhatni, különleges. Míg a csallóközi településeken a lakosság döntő többsége magyar, addig Nagymagyaron, nevével ellentétben, kisebbségben vannak a magyarok.
A2011-es népszámlálási adatok szerint a népesség kissé meghaladta a 3500-at, ebből körülbelül 1500-an voltak magyarok. A roma lakosok száma napjainkban kissé meghaladja a magyarokét, ráadásul a többségük szlováknak vallja magát. Ebből adódóan az itt élő magyarság helyzetét, anyanyelvének, hagyományainak megőrzését fokozottabban meghatározza a faluban zajló kulturális tevékenység.
A községben nagyon régóta nincs helyi szervezete a Csemadoknak, a magyar kulturális tevékenységet egy polgári társulás, a Nagymagyari Kulturális Közösség, a NaKK vállalta fel. A csoport egy családi ötletből fakadóan alakult meg 2011-ben, tudtuk meg a közösség elnökétől, Pőcz Ibolyától, aki szakmáját tekintve is kulturális szervező, és népművelőként dolgozik Pozsonyban. A NaKK segítőinek száma napjainkban harminc körül mozog,
A kezdetekkor a szűkebb család mellett a rokonok és a jóbarátok kapcsolódtak be a szervezési munkákba. Ma is ők azok, akikre a leginkább számítani lehet és a régi önkormányzati tagokra, akikkel szintén jó az együttműködés. Az előző választási időszakokban MKP-s többségű önkormányzat vezette Nagymagyart, amelynek képviselői közé tartozott Pőcz Ibolya is. Az őszi helyhatósági választások után a falu vezetése teljesen megváltozott, a helyi önkormányzat minden képviselője és maga a polgármester is a roma közösségből került ki. Ebben az új helyzetben kell megtalálnia az utat a Nagymagyari Kulturális Közösségnek, hiszen, küldetésükhöz híven, továbbra is a magyar kulturális értékeket szeretnék őrizni, éltetni és továbbadni.
Tevékenységükkel minden korosztályt igyekeznek megszólítani, a gyerekektől kezdve egészen a nyugdíjasokig. Az iskolások számára szervezett eseményekre, a nyári táborokra, az iskolával közösen szervezett rendezvényekre nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen a nemzeti öntudatnak, a lokálpatriotizmusnak, a szülőföldhöz és az anyanyelvhez való ragaszkodásnak ebben az érzékeny korban kell kialakulnia. Nagy népszerűségnek örvend a NAP-közis táboruk, amelyet már nyolcadik alkalommal szerveztek meg tavaly nyáron. Évről évre egyre több a jelentkező, a legutóbbin 53 gyerek vett részt. A magas színvonalú tábori program része volt tavaly például egy török hagyományőrző csoport bemutatója, vagy a Bartók és a fából faragott királyfi című színházi játék a Kempelen Biomatic Orchestra előadásában. A képzőművészet, a sport és a tudomány mellett helyet kapott a táborban többek között a környezetvédelem, és egy napot a népi mesterségeknek szenteltek. A Forgácsok – népi mesterségek napja nem először került megrendezésre a tavalyi táborban, amikor a kosárfonással és az agyagozással ismerkedhettek a gyerekek. Járt már náluk fafaragó, csipkeverő és kovács is az elmúlt években.
A gyerekeken keresztül a családokhoz is szeretne eljutni a NaKK. Rendezvényeiket igyekeznek a gyerekek és a szülők, nagyszülők számára egyaránt vonzóvá tenni.
Tevékenységük propagálásában és gyakran lebonyolításában is partnerre találtak a helyi magyar iskolában. Az év során nemcsak a magyar ünnepekről, történelmi eseményekről emlékeznek meg, de a gyerekprogramjaikon kívül helyet kapnak a képzőművészeti, zenei és irodalmi témák is. Pőcz Ibolya elmondja, hogy az eddigi pozitív visszajelzések alapján, amelyeket a gyermekeket megszólító események szervezésénél tapasztalt, a közösség bővíteni kívánja a tevékenységét.
Évente két túra szervezésével szeretnék megismertetni a környék természeti és történelmi értékeit, árulja el. Az első természetjáró útjuk a Kis-Kárpátokba vezetett február 28-án, a tavaszi szünetben. A családi túra résztvevői Dévényújfaluból a Morva folyón átívelő hídon átkeltek Ausztriába, a Schloss Hof kastélyhoz. Csaknem harmincan vettek részt ezen a túrán, gyerekek és felnőttek egyaránt.
A tavalyi év folyamán tizennégy rendezvényük volt, a március 15-i megemlékezéstől kezdve egészen Szvorák Katalin és Kudlik Júlia adventi előadásáig. Nemcsak rendezvényeket szerveztek, de sikerült tárgyi kulturális értékeket is létrehozniuk. A nyár folyamán felújították az országzászló körüli parkot, ahol egy emléktáblát helyeztek el az I. világháború nagymagyari hőseinek nevével. A parkfelújítást önkéntesek végezték, az emléktábla kialakításához szükséges anyagi forrásokat egyrészt pályázaton nyert támogatásból szerezték, másrészt a község biztosította.
A NaKK önkéntes, nonprofit, politikamentes közösségnek vallja magát. Fennállása óta pályázatok útján vagy egyéb támogatásokból próbálja megteremteni a rendezvényeihez szükséges anyagiakat. Emellé már „csak” az önkéntes munka, a szabadidő feláldozása kell, és még egy dolog: a lelkesedés. Bármilyenek is legyenek a külső körülmények, ha a belső elhivatottság lelkesedéssel párosul, megtalálja az útját és a módját a tervek megvalósításának.
"A jelenlegi helyzetben is meg kell találnunk a belső erőt, a hitet, a bizakodást a jövőben, a megmaradásunkban. Ennek a feladatnak pedig egyik, ha nem az egyetlen eszköze a kultúra, a lokálpatriotizmus erősítése" – osztotta meg érzéseit a kulturális közösség vezetője.
Pőcz Ibolya azt is elmondta, hogy további terveik között szerepel egy honismereti ház létrehozása, ahol az itt élők megismerhetnék Nagymagyar történetét, tárgyi emlékeit. A beszélgetést azzal a Széchenyi-idézettel fejezte be, amely a leginkább kifejezi a Nagymagyari Kulturális Közösség belső meggyőződését: „Munkálni nagyban, s ha nem lehet, munkálni kicsiben, de munkálni mindig.”
Megjelent a Magyar7 2019/15.számában.