Kultúra, hagyomány, közösség – Megnyílt az 57. Szenczi Molnár Albert Napok
Idén 57. alkalommal rendezi meg a Csemadok Szenci Területi Választmánya és Országos tanácsa a társszervezők és támogatók segítségével a Szenczi Molnár Albert Napokat, amellyel a szenci születésű zsoltárfordító, tudós, nyelvész Szenczi Molnár Albert emléke előtt tisztelegnek. Az első emlékező rendezvénysorozatot a Csemadok helyi szervezete 1965-ben szervezte meg, a cél pedig egyértelmű volt, éreztetni a helyiekkel, mennyire fontos Szenczi Molnár Albert hagyatéka, mennyi mindent tett nemzetéért.
Az ünnepi megemlékezés ezúttal is a tudós-nyelvész szobrának megkoszorúzásával indult. „Szenczi Molnár Albertet méltán állíthatjuk példaképül a magyarság elé, hiszen tudását nemzete javára fordította, megküzdve szegénységgel, de hűen szolgálva nemzetét, ezért is lett a rendezvénysorozat a Csemadok országos jelentőségű rendezvénye” – mondta Neszméri Tünde, a Csemadok országos elnökségi tagja, Pozsony megyei képviselő a koszorúzási ünnepségén.
Hozzátette, a Csemadok 1965 óta, néhány év kivételével, adózik tisztelettel Szenczi Molnár Albert emléke előtt. „Kezdetben csak Szencen tartott megemlékezést a Csemadok, később a járás több települése is csatlakozott a rendezvénysorozathoz, sőt a Galántai járáshoz tartozó Jókán is emlékezünk Szenczi Molnár Albert nagyságára” – mondta.
Nagy szükség van az őrállókra
A koszorúzáson az ünnepi beszédet idén nagytiszteletű Simon Ilona, gútai lelkipásztor mondta. „Amikor erre a beszédre készültem elgondolkodtam azon, mi újat is mondhatnék Szenczi Molnár Albertről? Mi az, amit nem hallottak felőle, hiszen ez már az 57. alkalom itt, a városban, hogy megrendezik a Szenczi Molnár Albert Napokat, megkoszorúzzák a szobrát, felelevenítik az életrajzát, megemlékeznek a munkásságáról is, ami gazdag és óriási jelentőségű, hatása pedig megkérdőjelezhetetlen magyar népünk életére és református hitünk mindennapi gyakorlására nézve.
És rájöttem, nem vagyok könnyű helyzetben” – fogalmazott az ünnepi szónok, hozzátéve, elsősorban azért, mert a mai elvilágiasodott életben nehéz valakiről úgy beszélni, hogy az példakép legyen több száz év távlatából is.
Pedig „meglátásom szerint ebben a feje tetejére állt, bűnöktől elsötétedett világunkban nagy-nagy szükség van az ilyen őrállókra, mint amilyen Szenczi Molnár Albert volt, aki a többi reformátorral együtt Istentől rendelt eszközként felismerte az alkalmas időt, és hívásában megerősödve tudott és akart mások javára élni, munkálkodni és cselekedni” – fűzte hozzá a lelkipásztor.
Mint mondta, Szenczi Molnár Albert nyughatatlan természetének és Istenbe vetett rendíthetetlen hitének köszönhetően járta be Európa számos országát, hogy tapasztalatokat szerezzen a reformátori kultúra terén. „Állandó vándorlásaival, sokirányú személyes kapcsolataival eleven összekötő kapocs volt a magyar reformátor-prédikátorok és a német tudományos központok között” – mondta.
Az ünnepi szónok Szenczi Molnár Albert munkásságának a méltatása mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy az emlékezés mellett bátran vegyünk példát Szenc híres szülöttének életéből, munkásságéból, hogy mi is hozzá hasonlóvá legyünk.
"Hogy mi is tudjunk az életünkben, családunkban, környezetünkben az Úr Isten segítése és vezetése által olyan szép és nemes dolgokat cselekedni, létrehozni, ami hatással van magyarságunk és keresztény hitünk mindennapi megélésére, gyakorlására” – fogalmazott az ünnepi szónok, hozzátéve, kérdezzük meg magunktól, vajon mi megtesszük-e azt, ami a kötelességünk, feladatuk lenne.
Javára válunk-e a szűkebb, illetve tágabb környezetünkben élőknek, emberségben előbbre tudjuk-e vinni a ránk bízottakat?”
– tette fel a kérdést a református lelkész. Hozzátette, mai világunkban, nekünk, hívő keresztyéneknek kell felmutatnunk és képviselnünk a keresztyéni értékeket, „és a mindennapokban megélt hitünkkel, istenes életünkkel kell bizonyságot tennünk e bűntől megromlott világban!” – mondta a lelkész asszony.
Az ünnepi beszédet követően a helyi és járási szervezetek helyezték el az emlékezés koszorúit Szenczi Molnár Albert szobránál. A bevezetőben a Szenczi Molnár Albert Alapiskola volt diákja, Klenovics Anna Tóth Elemér: Vers az anyanyelvről című versét adta elő.
A koszorúzási ünnepséget megtisztelte jelenlétével Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége képviseletében Újvári Zoltán István diplomata, Szenc polgármestere, Pavol Kvál, Gubik László, a Magyar Szövetség elnöke, Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Takács Ottó, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója és a Csemadok országos titkára, a Szlovákiai Református keresztyén Egyház Pozsonyi Egyházmegyéjének esperese, Görözdi Miklós és Molnár Rudolf főgondnok, valamint Klenovics Gábor, a nemzeti közösségek polgármesteri meghatalmazottja is.
Díjátadó és kiállításmegnyitó
A koszorúzást követően került sor a Labirintusban a Szenczi Molnár Albert Díjak átadására. A Csemadok Szenci Területi Választmánya 2025. novemberében úgy határozott, hogy létrehozza díját, a Szenczi Molnár Albert Díjat, amelyet a Napok megnyitó ünnepségen adnak át.
„A díjat olyan személyek kaphatják meg, akik a Szenci járásban csemadokos tevékenységet folytatnak vagy folytattak valamelyik alapszervezetnél. Olyan tagok, akik tevékenyek voltak valamelyik helyi szervezetnél, alapszervezetnél, önkéntesként maradandót alkotott a magyar kultúra és társadalmi élet területén.” – áll a díj statútumában.
A díj egy tűzzománc alkotás Garai Angéla műhelyéből, amelyet egy oklevéllel együtt adtak át. A díjat első alkalommal négyen vehették át: Gyurcsi Erzsébet – a rétei színjátszócsoportban évek hosszú során betöltött aktív és meghatározó tevékenysége elismeréséül, Mészáros Erzsébet – aki pedagógusként több tanítványával szerettette meg a csemadokos életet, Rajcsányi Béla – az alapszervezet mellett működő Napsugár Énekkarban betöltött aktív szerepéért, illetve a Szenczi Molnár Albert-szoborállítás során, illetve az alapszervezetben betöltött aktív szerepéért, Sebők György – az alapszervezetben és a Napsugár vegyeskar szervezésében végzett tevékenységéért, a szoborállítás terén végzett munkájáért és a Szenczi Molnár Albert Klub megalakításáért.
A díjak átadása után a magyarbéli Tomovics Marianna kiállításának megnyitójára került sor a Labirintusban, illetve a jelenlévők megtekinthették a Farkas Jenő emlékére nemrégiben megnyílt kiállítást is, amely a pap-költőnek állít emléket.
„Amikor valaki egy pillantást örökít meg vásznon, amikor érzéseket közvetít, amikor a szempár beszédes, akkor sokan elgondolkodunk, vajon a mi szemünkben is minden látszik…” – fogalmazott Neszméri Tünde Tomovics Marianna kiállításmegnyitóján. A festő képeinek beszédes szempárjai a lélek mélyét mutatják meg, de néhány képet szemlélve az az érzése az embernek, hogy a festményen ábrázolt szem, szemek a néző lelkébe látnak, ami tükröződik is a festményeken.
Persze, tudjuk, hogy a festőn kívül mindig fontos a befogadó fél is, de az aprólékos részletességgel ábrázolt érzelemvilág mégis a festőnek köszönhető, mondta Neszméri Tünde.
Tomovics Marianna Magyarbélen született 1963-ban. Középiskolai tanulmányait az Iparművészeti Középiskolában – Pozsonyban végezte, propagációs grafika szakon. Dolgozott plakáttervezőként, kirakatrendezőként és fotósként, valamint rajztanárként is. Az alkotásában nagy mértékben meghatározó volt a művésztelepeken való részvétel is, ahol megismerkedett számos neves tapasztalt képzőművésszel, akiktől inspirációt gyűjthetett – olvasható a Magyar Alkotók Szlovákiai Egyesülete honlapján Tomovics Mariannáról.
Kezdetben kisebb méretű képeket festett, majd nagyobbakat, olajfestékkel, illetve pasztell technikával, későbbiekben az akrilfesték és különböző anyagok használata, kombinálása, újrahasznosítása jellemezte alkotásait, a mostani kiállításon is több technikával készült alkotásokat látunk tőle. Tomovics Marianna tagja a Szlovák Képzőművészeti Uniónak, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének, a magyarországi Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületnek.
„A képek témáját tekintve kiemelt helyet kap a vallási mondanivaló, illetve a Biblia jelentősége, amely mind az ábrázolásban, mind a képek címadásában is tetten érhető. Nagyon fontos számára az emberi lélek, művészetével igyekszik megfejteni a felszín alatti titkokat, az emberi lélek rejtelmeit. Művei vászon- vagy farostlemezalapra készülnek olaj, akril, illetve vegyes technika alkalmazásával, erőteljes, dinamikus, szinte szuggesztív színvilággal, figuratív és nonfiguratív képi elemek felhasználásával” – mondta róla Neszméri Tünde a Magyar Alkotók Szlovákiai Egyesületének honlapját idézve.
Egy néhány éve megjelent cikkben saját magáról így vallott a festő: „Úgy gondolom, hogy a művész tehetsége Isten ajándéka, és az alkotói munkát csak alázattal, tiszta szívvel és kellő önkritikával lehet művelni. A legjobb motiváció számomra az alkotáshoz a könyvek könyve: a Biblia, ami kimeríthetetlen lehetőségek tárháza. (…) A művész kinyitja az ember számára a kaput a transzcendens felé. Úgy érzem, hogy feladatom ezt közvetíteni a világba.”
Vallási képeire is jellemző a mélység, ugyanakkor a gondolat szabadága is megjelenik ezeken a műveken. Az ember szinte odaképzeli magát a festményre, és ezzel kissé a részesévé is válik az alkotásnak. Ezzel közelebb kerülnek a nézőhöz a megfestett figurák. A felénk sétáló néniben meglátjuk a nagymamánkat, a fiatal táncosokban álmaink jelennek meg” – fűzte hozzá Neszméri Tünde.
A díjátadó ünnepséget és a kiállításmegnyitót a rétei Molnár Zsuzsanna és Molnár Lajos műsora tette még ünnepélyesebbé, akik evangéliumi énekeket adtak elő, az ünnepség végén pedig Derzsi György kápráztatta el zenés összeállításával a közönséget.
