Konferencia a mindennapi migrációról Tornalján

A rendezvénynek a Kazinczy Ferenc Alapiskola adott otthont. Szögedi Anna, Tornalja polgármestere köszöntőjében emlékezetett, kapcsolatuk a Republikon Alapítvánnyal több évre nyúlik vissza, s már harmadik alkalommal szerveznek ilyen konferenciát Tornalján. Megjegyezte, a mostani rendezvény témája nagyon aktuális, hisz tájainkon is vannak kínai boltosok, balkáni fagyisok, kebabosok, de akad montenegrói pszichiáter, ukrán veseorvos vagy afgán ortopédus, ugyanakkor szerény becslések szerint is az állandó lakhellyel rendelkező – főleg fiatal – tornaljai lakosok közül legalább félezren élnek tartósan külföldön.

Köteles László, a Csemadok országos alelnöke úgy vélekedett, túl kellene lépnünk a migráció fekete-fehér megítélésén. Megjegyezte, az elmúlt két évben pejoratív értelmezése lett a migráns kifejezésnek, a migránst erőszakos, más vallású egyénként képzeljük el, aki vissza akar élni a befogadó államok jóindulatával. Mint rámutatott, mi általában külső forrásokból értesültünk róluk, amelyek vagy az egyik, vagy a másik irányba elfogultak voltak, objektív információkat nagyon nehezen lehetett kapni. Az itt élők elég gyakran politikai szimpátiájuk alapján foglaltak állást – mondta.

Hangsúlyozta, a folyamat nem most indult, már régóta tart. Az aktuális évforduló, a Felvidék 80 évvel ezelőtti visszatérése kapcsán kifejtette, akkor felgyorsult a folyamat, előbb a cseh hivatalnokok indultak haza, a háború alatt a zsidók menekültek el vagy hurcolták el őket, majd a háború után erőszakos kitelepítések, elhurcolások következtek, lakosságcsere. Később lassan elindult az országon belüli migráció, Aki Pozsonyba, Nyitrára járt tanulni, nagy eséllyel nem tért vissza, ugyanez fokozottan vonatkozott azokra, akik cseh egyetemeken végeztek, ezzel párhuzamosan – ha arányaikban nem is nagy számban, de – ott voltak a disszidensek, akik nyugatra távoztak. Az 1989-es társadalmi változások kinyitották a határokat, az addigi visszafogott folyamatok felerősödtek. „Mára már generációk hiányzanak itthon. Főleg a 30-as, 40-es generáció” – mondta Csemadok alelnöke hozzátéve, a szakmák terén is hasonló a helyzet, hiányoznak a mesteremberek, nővérek, orvosok, számítógépes szakemberek. Ennek kapcsán – elsősorban Ukrajna irányából – elindult egy vándorlás irányunkban, a kelet-szlovákiai régiókban már elég nagy számban megjelentek.

Az elmúlt éveket vizsgálva úgy fogalmazott, a migráció szempontjából együtt érezhetünk Magyarországgal. „A módszerekkel én vitatkoznék, de azt el kell ismerni, a kerítés építésével Magyarország Európát is védte” – hangsúlyozta hozzátéve, nekünk viszont elsősorban önmagunkkal kellene foglalkozni. Itthon, településeinken is zajlik egy migrációs folyamat.

„Van egy folyamat, amit én csendes migrációnak neveznék, mert nem akarunk, nem merünk róla beszélni. Az üres teret az élet mindig kitölti. Elnéptelenedő falvainkban ez az üres tér szintén ki van töltve, romák költöznek be” – mutatott rá hozzátéve, a számuk egyre nő, s ezt sokszor a városok, nagyobb települések erősítik azzal, hogy falukon üres házakat vásárolnak az „alkalmazkodni képtelen” polgáraik számára. Leszögezte, nekünk elsősorban a belső migrációval kellene foglalkoznunk. „Azzal, hogy innen ne menjenek el legalkotóképesebb korosztályaink, mesterembereink, és a roma betelepülés olyan keretek között valósuljon meg – mert meg fog, akár akarjuk, akár nem –, amelyek következtében nem ez lesz jövőnk egyik legnagyobb tehertétele. Ehhez kell együttműködni, a legalsó szinttől egészen az Európai Unióig” – húzta alá.

Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója megjegyezte, történészként nem foglalkozik a jelenkori migrációs folyamatokkal, ugyanakkor értékelni tud minden olyan lehetőséget, amikor értelmesen, higgadtan tudunk egy olyan kérdésről beszélni, amiről beszélni kell. Kifejtette, ez a térség mindig nagyon szorosan kapcsolódott a népmozgásokhoz, amelyek a XX. századig természetes folyamatok voltak, akikor megjelenik a migráció egy sajátos formája, amit nevezhetnénk kényszermigrációnak is. „A bécsi döntés, a holokauszt, a lakosságcsere, a deportálások nagyon erőteljesen otthagyják a lenyomatukat a mai Dél-Szlovákián” – mondta hozzátéve, a szocializmus évtizedeiben migrációs szempontból fontos folyamat zajlik le Dél-Szlovákián. Megfosztják az embereket a földtől, ami addig leginkább odakötötte őket, a földhöz való kötődés híján pedig a fiatalok elmennek, főleg az iparilag fejlett vidékekre, ahol a magyarok sorsa az asszimiláció, a beolvadás volt. Erre erősített rá1989, majd 2004, amikor a schengeni övezetbe való belépésünk megnyitja a határokat, egyszerűbbé válik a külföldi munkavállalás, tanulás. „A szlovákiai magyar társadalom egyre inkább töredezett és elöregedő, mert pontosan azok a produktív rétegek nem maradnak itt, amik ezt meg tudnák akadályozni” – hangsúlyozta.

Simon Attila úgy vélekedett, akiknek kellene, azok nem a tényleges problémákat oldják. Mint mondta, a szír menekültek helyett inkább arról kellene beszélni, ami ténylegesen érinti az itteni embereket. „Arról, hogy munkalehetőség hiányában Gömörből elmennek a fiatalok. Ez az igazi probléma. Arról kellene beszélni, hogy bejön a szlovákság ide, Dél-Szlovákiába, és megváltoznak az etnikai viszonyok. Ezt is problémának tartom. Amikor mindennapi migrációról beszélünk, ezeket a problémákat kellene valamiképpen oldanunk” – hangsúlyozta.

Virág Andrea, a Republikon Intézet kutatásvezetője azokat az adatokat ismertette, amelyekre az intézet ezer fő bevonásával készített reprezentatív kutatása alapján derült fény. Egyebek mellett azt vizsgálták, a magyar társadalom mennyire látja problémának a menekültkérdést, illetve a többi probléma között hol helyezkedik el.

A felmérés eredményei alapján a bevándorlást Magyarország harmadik legégetőbb problémájának tartják 21%-kal, az egészségügy és a korrupció előzte meg. A személyes problémák között eléggé hátra szorul. Ugyanakkor a megkérdezettek 55%-a egyetért azzal, hogy a migráció az egyik legkomolyabb veszélyforrás az ország számára, s 60%-uk tartja nemzetbiztonsági kockázatnak.

Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai rámutatott, a való életben sokszor nagyon nehéz meghatározni, ki a gazdasági bevándorló és ki az, aki humanitárius okokból, háború elől menekülve hagyja el a hazáját. Mint mondta, számos tényező befolyásolja a migrációt, ezek közül kiemelte az ún. push és pull faktorokat. Az előbbi arra vonatkozik, amikor a kibocsájtó helyen valami történik, tipikus eset a polgárháború, a pull faktor pedig az a folyamat, amelyben az a benyomás keletkezik – indokoltan vagy indokolatlanul –, hogy valaki várja ezeket az embereket. Ez a két dolog nagyon sokszor egyszerre hat. Az elmúlt évek migrációs hullámának legfőbb kiváltó hatásaként a szír polgárháborút, illetve Líbia destabilizációja nevezte. Hozzátette, vélemény szerint a következő években Afrikában nagyon fontos változások történnek majd, további országok destabilizálódnak.

„A legfontosabb pull faktort én leginkább nem Angela Merkel személyének, hanem inkább a közösségi médiának tulajdonítom. 20 évvel ezelőtt például egy kis afrikai faluban az ember álmodozhatott arról, milyen lehet az élet nyugaton, esetleg nézhetett hollywoodi filmeket. Ma felmegy az Instagramra vagy a Facebookra, és megnézni, hogy milyen az élet Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, és azt látja, hogy ez adott estben akár számára is elérhető lehet” – mondta hozzátéve, így öngerjesztő folyamatok indulnak be, s a migráció egy diaszpórás logikát követ, tehát az emberek oda mennek, ahová már korábban abból a közösségből eljutottak emberek.

Európa migrációs helyzetét egy, a nettó migrációt ábrázoló térképpel illusztrálta, rámutatva, e tekintetben Magyarország és Szlovákia messze nem a legrosszabb helyzetben van. Rossz a helyzet, mint Kelet-Európa egészében, de a legdurvább a balti államokban, ahol a lakosság 20-30 százaléka távozik, de Spanyolországban is vannak ilyen területek. „Nem tudunk jó hírekkel szolgálni, nem nagyon látszik, hogy mindez mitől állna meg. Egy dolgot tudunk, a brexit hatására vissza fognak jönni emberek, de nem feltétlenül ide, hanem Nyugat-Európa más részeibe” – jegyezte meg Tóth Csaba.

Mit lehet tenni? – tette fel a kérdést a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. Úgy véli, ezeket a tendenciákat megállítani nem nagyon tudjuk, viszont vannak módszerek, amelyekkel reagálni lehet rájuk. Ezek egyik fontos eleme a gazdaság, a másik a kultúra. Építhetünk például a turizmusra, a különlegességekre, helyi specialitásokra. Erőteljes kormányzati támogatással is lehet vonzani bizonyos területre embereket, például Magyarországon ez jelenleg Debrecenben történik különböző beruházások útján.  Végezetül megjegyezte, az említett folyamatok folytatódása esetén talán azon érdemes elgondolkozni, hogyan lehet elérni, hogy azok, akik elmentek, ha nem is költöznek haza, de tegyenek valamit itthon, fektessenek be, nyissanak vállalkozást. „Az nem reális, hogy mindenki visszajöjjön, aki elment külföldre dolgozni, de az, hogy fenntartson egy kapcsolatot, az talán reálisabb” – fogalmazott.