2018. július 28., 13:45

Kompbotrányok futószalagon – most a Most‑Híd háza táján

Ahány kompbeszerzés, annyi botránytól bűzlő tender. Az eddigi történések sajnos ezt igazolták. Június végétől fut már az újabb versenypályázat, a megismételt második, és hamarosan nyertest hirdetnek. Októbertől pedig már vízre is bocsáthatják Vajka és Keszölcés között az újabb vízi járgányt, amely a három éve vadonatújan átadott kompot váltaná fel.

vajkai komp
Médialapozó
Fotó: Vajka község és a szerző archívuma

A bomba üzlet hátterében ott tülekedik egy 63 éves kompmatuzsálemet kínáló cég is, amely eddig csak házeladásokkal foglalkozott. Akár erre a Hollandiában már kiszuperált csodabogárra is lecserélheti az üzemeltető állami cég a mostani kompot, a hidas érdekeltségű felettes környezetvédelmi minisztérium áldásával. Ez a lehetőség még mindig benne van a pakliban. A közbeszerzést kiíró állami vállalat már áprilisban megkötötte a Christina névre hallgató, nyugdíjas korú komp „potom” 970 000 eurós (áfa nélkül) megvásárlásáról szóló szerződést. A résen lévő média azonban kitálalt, és Solymos László emberei májusban nagy hirtelen visszamondták a több szempontból is botrányos üzletet. A Christina előtt azonban továbbra sem csukták be az ajtót. A június végén újra meghirdetett tender továbbra is csak a motorok életkorát szabja meg 5 évben, a kompét nem.

Az itt lakók nem értik, mire az egész

A bősi felvízcsatorna környékén lakók nem értik, miért kell háromévnyi működés után lecserélni a bevált kompot, hiszen előzőleg 23 éven keresztül nem volt szükség semmilyen cserére. Annak dacára sem, hogy a népnyelven csak Binder‑hintóként emlegetett, lapátkerekes PD Vojka nevű komp gyakran beadta a kulcsot, ezzel azonban nem igazán foglalkoztak pozsonyi vízügyes körökben. A jelenleg csaknem gond nélkül üzemelő Oravát viszont három év után le akarják cserélni.

Pedig a 2015 júniusában átadott vadonatúj komp elnyerte az utazóközönség tetszését. Csak az első hónapban 22 ezer gépjármű fordult meg a fedélzetén. Nagyobb a befogadóképessége, komfortosabb, a korábbi 12‑höz képest 18 gépkocsi fér el rajta, a nagyobb hullámoknak és széllökéseknek is ellenáll, sőt ködben is közlekedhet.

Nem hibásodik, mert szívómotoros, míg az elődjét folyton javítani kellett, ha úszó fadarab akadt be a lapátkerekeibe. Az Orava egyébként hazai gyártású, és három éve szinte fennakadások nélkül ingázik a két part között kora reggeltől késő estig. Csak akkor nem, ha befagy a csatorna vize, de minden kompnak ez a sorsa. Telente ebből gyakran adódnak gondok, amikor az emberek csak nagy kerülővel, Bősön keresztül tudnak átkelni a túlsó partra.

Nagyot kaszált a Ponton City

Hiába voltak elégedettek az új komppal az utasok, a politikusok állandóan támadták a Smer egyszínű kormányát, amiért a holdudvara nagyot kaszált az üzleten. Három éve hetekig a kompbotránytól volt hangos a média. Smeres körökhöz köthető arcátlan pénzlenyú­lásról szóltak a kommentárok és az ellenzéki politikai megnyilatkozások. Bugár Béla sem fukarkodott a jelzőkkel, hogy soha senki nem lopott úgy, mint egyesek Lazáréknál, a smeres vízügyes vezérigazgató embereire célozva.

Volt is mit a bizniszből kimaradóknak irigyelni. A 15 évre szóló szerződés az átkelési szolgáltatásokra általános forgalmi adó nélkül 25 millió ­eurós bevételt garantált a pozsonyi székhelyű Ponton City Rt‑nek. Ez egy évre kivetítve 1,67 millió eurós bevételt jelentett, áfával együtt 2 milliót. Az 520 méter széles csatornán minden egyes átkelés 206 eurót ért a smeres hátterű cégnek. Nem kis összeg járt készenléti díjként azért is, hogy éjjel nem közlekedett a komp, csak ki volt kötve.

Fotó:  Vajka község és a szerző archívuma

Hiába nyilatkozta akkor a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat vezérigazgatói székébe ültetett smeres Ladislav Lazár, hogy sokkal folyamatosabb lesz a közlekedés, mert a komp erősebb és ellenáll az időjárás viszontagságainak. Hangsúlyozta azt is, hogy a környező falvak polgármesterei és lakosai is fellélegezhetnek, ami be is igazolódott. Szavai nem hatották meg a háborgó ellenzéki politikusokat. A Ponton City üzletére akkor a kompbotrányt kiborító Veronika Remišován kívül a Most‑Híd is figyelmeztetett. Igaz, a vegyespárt akkor még a barikád másik oldalán állt, és nem cseresznyézett egy tálból Fi­cóékkal.

Smeres lopást emlegettek

A 2016‑os választások után Solymos László megkapta a környezetvédelmi tárcát, amely a Bőssel kapcsolatos témákat is felügyeli. Az egyik fő célnak a korábban bírált kompügylet megoldását nevezték meg. A már idézett pártelnökhöz hasonlóan a Most‑Híd több más politikusa is nyíltan lopásról beszélt. Érsek Árpád miniszter nyilatkozataiban manipulált tendert, a jó üzlet odapasszolását és duplán árazott bizniszt emlegetett.

A Smer címére megfogalmazott kemény kritikák a Most‑Híd kormányba lépésével természetesen elfogytak. Majd csendben egyezséget kötöttek a Ponton Cityvel, hogy a méregdrágán működtetett komp befejezi ingázását a bősi csatornán, és a hidasok által levezényelt versenypályázat nyertese fogja üzemeltetni az új kompot.

Mi történt azóta? A Ponton City változatlanul bezsebeli a forgalmi adó nélküli, havi mintegy 130 ezer eurót. Vagyis a 15 éves szerződésben eredetileg beígért összeg egyötödét már zsebre tette. A simának hitt kompcserét azonban megzavarta egy újabb affér.

2018‑at írunk, és a kompbotrány az idén sem maradt el. Ez azonban már a hidas irányítású környezetvédelmi tárca zűrje. Előzménye az a tavaly kiírt versenypályázat, amelyre egyetlen jelentkező akadt. A meghirdetők ezt az időszűkével magyarázták. Sokan testre szabott tendert gyanítottak. Miután kiderült, hogy ki a nyertes pályázó, a DenníkN napilap azonnal több botrányt sejtető furcsaságra hívta fel a figyelmet. Például arra, mit keres a pályázók között egy ingatlanközvetítő iroda? A besztercebányai székhelyű, állami tulajdonú Szlovák Vízügyi Vállalat ugyanis egy ingatlanközvetítő céget nevezett meg győztesnek. Ráadásul a nyertes kft menet közben nevet és tulajdonost is váltott. A pályázati beadványon még a TUreality Vrútky cég szerepelt, amely lakások és házak értékesítésével foglalkozott, kompokkal soha. A tender fu­tam­ideje alatt hirtelen RTech Slovakia lett belőle, nagyszombati székhellyel és új tulajdonossal. A régi cég tulajdonosa csalásról beszél, és azt állítja, hogy sosem adott árajánlatot kompra, s azon valakik az ő nevét tüntették fel. Martin Mandák szerint hamisított okiratokat adtak le a nevében a pályázatra, visszaéltek a nevével, az aláírását pedig kifehérítették.

A vízügyes állami cégben az értékelő bizottságot az sem zavarta, hogy azonos dátumú okiraton két különböző cégtulajdonos neve szerepel. A bizottság mégis sikeresnek minősítette a közbeszerzési pályázatot, és az SZVV nevében a Most‑Híd jelöltje, Stanislav Gáborík, az Rtech új tulajonosával, Milan Kúdelával aláírta a kompvásárlási szerződést, amely április 13‑án lépett érvénybe.

Fotó:  Vajka község és a szerző archívuma

Ezután újabb botrányos részletek derültek ki az említett napilap jóvoltából. Az ügyben belső ellenőrzést is lefolytattak, nem tudni, milyen eredménnyel, sőt, a rendőrség is úgymond operatív jelleggel foglalkozott a csalással. Solymos László miniszter a kedélyek megnyugtatására arról beszélt, hogy az ügyet megvizsgáltatja a közbeszerzési hivatallal is.

38 nap után felmondták a szerződést

Az ezer sebből vérző történet vége az lett, hogy Solymos László emberei már 2018. május 22‑én, tehát 38 nappal az aláírás után gyorsan szerződést bontottak a kiszemelt céggel. Nem volt (nem is lehetett) logikus magyarázatuk a történtekre, így jobbnak látták mielőbb kihátrálni belőle. Arra sem találtak magyarázatot, miért akarták a csallóközi emberek és a kompot használók szemét kiszúrni egy olyan járgánnyal, amelyet 1955‑ben gyártottak a hajdani Német Szövetségi Köztársaságban. Eddig Hollandiában közlekedett, most pedig a szlovák állami cég közel egymillió eurót fizetett volna a kiszolgált matuzsálemért.

Napirenden az újabb közbeszerzés

Június végén kiírták az újabb pályázatot. Könnyen előfordulhat azonban, hogy októbertől újra egy lestrapált kompot próbálnak hadrendbe állítani a hároméves Orava helyébe. Ez lehet akár a Christina is. A június végén megjelentetett újabb tender ugyanis semmit nem említ a komp életkoráról. Nem írja elő, hogy új legyen, amire még az előző kompot beszerző Smer‑kormány is ügyelt, hiszen feltételként szabták meg, hogy a komp új legyen.

A mostani pályázatban mindössze az a megkötés, hogy a motorok ne legyenek 5 évnél régebbiek. Így a kiszolgált, 63 éves komp újra versenybe szállhat, s ha minden feltételnek megfelel, akár nyerhet is.

Ezt maga az állami cég szóvivője erősítette meg a vajkai polgármesternek, ­Álló Donátnak válaszolva, aki írásban érdeklődött, hogy újra beszállhat‑e a versenybe a 63 éves kompot kínáló előző pályázó. „A nyilvánosságra hozott versenypályázati feltételek világosan megszabják az ajánlatok kiértékelésének kritériumait, miközben ha az Ön által leírt ajánlat eleget tesz a legelőnyösebb ajánlat valamennyi megszabott feltételének, a Szlovák Vízügyi Állami Vállalatnak a közbeszerzési törvényből ere­dően nincs oka arra, hogy ezt az ajánlatot ne fogadja el” – írta válaszában Pavel Machava szóvivő.

Jöhet az alagútmutyi?

Felmerül a kérdés, mire számíthat negyedszázad után a bősi erőművet alaposan megsínylő Csallóköz, amikor a Most‑Híd‑asok kormánypozícióban vannak? Kikérik‑e végre a véleményüket, vagy újra csak a fejük fölött döntenek az őket érintő kérdésben? Egy Lex Csallóközt már kaptunk, jöhet egy másik komp is, és a felvízcsatorna alatt húzódó alagutak közlekedésre alkalmassá tételén is ügyködik Solymos László minisztériuma. Úgy hírlik, az illetékes nagyszombati építészeti hatóság a tárca beadványára már ki is választotta a kataszterileg illetékes Nagyszarvát, amely kiadja majd a szükséges építményelhelyezési engedélyeket a két alagúthoz vezető utak ügyében.

Érdemes azonban felidézni az időközben megboldogult Agócs Zoltán professzor aggályait, aki elismert hídügyi szakemberként feltette a kérdést, miként fog biztonságosan működni ez a két alagút a vízoszlop alatt, ha nincs benne menekülősávra hely?

Erre is megnyugtató választ várnak azok, akik őrült ötletnek tartják az alagutas projektet. Egy biztos, ez is drága mulatság lesz. Az alagút ötletét elsőként előhúzó Nagy József exminiszter szerint az első becslések (átépítés, kivezető utak) 2,3 millió eurós költségről szóltak.

Már Binder megmondta: tízévente kotorni kell a medret

A nemrég elfogadott Lex Csallóköz a jövőbeni vízszennyezőket keményen bírságolja. De a múltbeli szennyezésekre nem ajánl gyógyírt. Síri csend van akörül is, hogy mit kezdenek az egész magyarlakta régiót átszelő bősi beton­teknő alján 1992 óta lerakódott üledékkel. Pedig már a vízierőmű atyja, Jú­lius Binder is megmondta, hogy leg­alább tízévente ki kellene kotorni az ott lerakódott, káros anyagokat is tartalmazó iszapos üledéket. Az átadás óta a huszonhatodik év telik.

Nem tudni róla, hogy a felvízcsatorna alját valaha is tisztították volna. Erről mindenki diszkréten hallgat. Kósza hírek ugyan terjedtek arról, hogy az éjszaka leple alatt történt ilyesmi. Azt is találgatták, hol rakhatták le a valószínűleg kontaminált anyagokkal szennyezett üledéket. Megnyugtató válaszokat senki nem fogalmazott meg.

Nem véletlenül tett aggasztó kijelentéseket egy vízügyi szakértő a nemrég több csallóközi falut is érintő ivó­vízstop kapcsán. Arról beszélt, hogy a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet mérései szerint a felszín alatti vizek minősége egyre rosszabb, mivel a vízben egyre kevesebb az oxigén. Alena Trančíková szerint azért, mert a Csallóköz nagy része le van betonozva, meg azért is, „mivel a Pozsony melletti hatalmas körtvélyesi víztározó alja tele van iszappal és lerakódásokkal, amit senki nem tisztít”.

Erről is ideje lenne nyilvánosan, őszintén beszélni. Mert ez még a kompügynél is súlyosabb. Ráadásul a kilencvenes években a környezetvédők ígéretet kaptak, hogy a hatóságok rendszeresen tájékoztatnak az éves vízminőségi monitoring‑vizsgálatok eredményeiről. Méghozzá úgy, hogy a sok bonyolult táblázatot közérthető nyelvre lefordítva mondják el az embereknek. Ez rövid ideig működött is, aztán „megfeledkeztek” róla. Joggal kérhető számon, hogy az illetékes minisztériumnak legalább annyi energiát kellene szentelnie az ivóvízminőség szempontjából kulcsfontosságú kérdésre, mint amennyit a komp­cserére fecsérel. Nemcsak a csal­lóközi emberek érdemelnék meg ezt, hanem mindenki, akinek fontos, milyen ivóvizet hagyunk a jövő ge­ne­rá­ciók­ra.

A cikk a Magyar7 hetilap 2018/12. számában jelent meg.

vajkai komp
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.