Komáromi megemlékezés: ne csak várakozzunk, hanem cselekedjünk
Az aradi vértanúkra és a komáromi vár hőseire emlékeztek a nemzeti gyásznapon a komáromiak. A megemlékezés hagyományosan Klapka György honvédtábornok szobránál kezdődött, majd az aradi vértanúk 2004-ben emelt emlékoszlopánál folytatódott.
Meddig kell még arra várnunk, hogy jobb legyen?
A Klapka téren Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnökségi tagja köszöntötte az emlékezőket, majd Dráfi Mátyás, Jászai Mari-díjas színművész mondott el egy részletet Petőfi Sándor Apostol című költeményéből. Közreműködtek a Ghymesi Igricek.
Katona István koreográfus-dramaturg ünnepi beszédében egyebek mellett arról beszélt, hogy Magyarországon több mint 300 évig csak nemes emberek foghattak fegyvert. Ha ezt mások is megtették, őket szigorúan megbüntették. Az 1848-as magyar szabadságharc során azonban változott a helyzet. Miután Kossuth Lajos azt üzente: elfogyott a regimentje, és megtörtént a jobbágyfelszabadítás, több mint 160 ezer magyar és más nemzetiségű, köztük nagyon sok nemességgel nem rendelkező ember ontotta vérét a hazájáért.
– hangzottak el a tettre sarkalló mondatok.
Ne nézzük tétlenül a magyarságot gyengítő mesterkedéseket!
A Klapka-szobor megkoszorúzása és a Himnusz eléneklése után a jelenlevők átvonultak a vértanúk emlékoszlopához, ahol Bajcsy Tünde, a Selye János Gimnázium diákja énekelte el az Elindultam szép hazámból című magyar népdalt. Majd a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöksége nevében Keszegh Margit elnök üdvözölte a komáromiakat és a környező falvakból érkezetteket.
„1849. október 6. a magyar nemzet gyásznapja. Komáromban is gyásznap, jelzi ezt a városházán lengő fekete zászló. Ők, az aradi tizenhármak: 12 tábornok és 1 ezredes az igazság tudatának mártírnyugalmával mentek 1849. október 6-án, Aradon a halálba. Ezen a napon végezték ki Budapesten Batthyány Lajos, felelős magyar miniszterelnököt is. Aradon még folytatódtak a kivégzések. Kossuth Lajos 1890-ben, az aradi vértanúkra emlékezve beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte” – idézte a hajdani eseményeket beszédében az egyesületi elnök.
Hangsúlyozta: a hősök mártíromsága újra és újra, máig megismétlődik e térség zaklatott történelmében. Feltette a kérdést: a magyar közösségben élők ma gondolnak-e arra is, hogy jó példát mutassanak a fiataloknak.
„Teszünk-e eleget és jót a mai kor kérdéseinek megválaszolásában, megoldásában? Láthatjuk, hogy Európa és a magyarság sorsa mennyire törékeny. Láthatjuk a történéseket – a napokban éppen a kárpátaljai döbbenetes mesterkedéseket a magyar nyelv, az ottani magyar közösség ellen és tudatosítanunk kell, hogy nagyon sok a tennivaló. Feladatunk van! Itt, Komáromban és a Kárpát-medence minden országában is. Meg kell mutatnunk, hogy van bennünk összetartás, elkötelezettség. Erős hittel, történelmi múltunkba, mint egy erős gyökérbe kapaszkodva, azon munkálkodni, hogy egymást segítve tegyük a dolgunkat, kitartsunk. Ne nézzük tétlenül azokat a mesterkedéseket, amik a magyarság gyengüléséhez vezethetnek. Tetteinkhez merítsünk erőt az aradi tizenhármak, köztük a Komáromhoz kötődő Török Ignác tábornok áldozatából és Lenkey János honvéd vezérőrnagy áldozatából, aki az aradi várbörtönben halt meg...” - fogalmazott.
Merjük elhinni, és lészen csillagfordulás megint!
Kiemelte: szolgáljon az aradi vértanúk elkötelezettsége, bátorsága és hite ma is, nekünk is példaként. Majd felkérte Oláh Kálmán Pro Urbe-díjas tanárt Wass Albert Üzenet haza című versének tolmácsolására. Leszögezte: a költő e versével üzen ma is, nekünk is, akik itthon maradtunk és itthon maradunk. Kétségbeesése mellett is hitet tesz amellett, hogy van megújulás. Merítsünk hát a költő bizakodásából, tegyünk hitet az ő hite mellett: és lészen csillagfordulása megint!
Végül Bajcsy Tünde tolmácsolásában felhangzott a Klapka-induló, s az újabb koszorúk, virágcsokrok és mécsesek elhelyezése után az emlékezők elénekelték a Szózatot.
