Komáromi megemlékezés: itt és most is megteremthető a nemzeti egység - KÉPGALÉRIA
Az aradi vértanúkra és a komáromi vár hőseire emlékezett a helyi lakosság vasárnap délután Klapka György honvédtábornok szobránál, majd az 1849-es vértanúk közeli emlékoszlopánál. A Csemadok Komáromi Városi Alapszervezete, valamint a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület által szervezett megemlékezés fő szónoka Szarka László történész volt.
A Klapka téri rendezvény a Szózat közös eléneklésével kezdődött, amelyet a Komáromban főhadnagyként szolgáló Egressy Béni zenésített meg.
Stubendek László a Csemadok Komáromi Alapszervezete nevében köszöntötte a jelenlevőket, köztük a Klapka-szobornál később koszorúkat elhelyező civil szervezetek, pártok és intézmények képviselőit. Azután a megemlékezés fő szónokának, Szarka László történésznek adta át a szót.
„Kölcsey Himnuszát feledve, sokan úgy gondolják, a magyar történelem súlyos vereségek, megalázó békekötések láncolata, s emiatt nem igazán alkalmas a nemzeti öntudat erősítésére. Ma, amikor a 170 évvel ezelőtti osztrák megtorlások közel 150 mártírjára, köztük az aradi hős tábornokokra emlékezünk, bizton állíthatjuk, hogy történelmünk a nemzeti közösség semmivel sem pótolható kötőanyaga.
A történeti felelősség pedig a legnehezebb időkben is éltető eleme az együvé tartozásnak. Annak a demokratikus nemzeti egységnek, amely a társadalmi, politikai, kulturális különbségeket magától értetődőnek tartja, s nem használja egymás becsmérlésére“ - fogalmazott.
Majd Petőfi Sándorra emlékezett, aki a Segesvár melletti félegyházi csatatérről Világos előtt két héttel egyenesen a halhatatlanság Parnasszusára emelkedett. Korán felismerte a magára maradó forradalmi Magyarország közelgő tragédiáját. Fekete-piros dal című versében a magyar nemzeti színek megváltoztatását látta indokoltnak: „Fessük zászlainkat fekete-pirosra, mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa”.
Hangsúlyozta: 1848/1849 sok ezer honvéd és civil áldozata, a pozsonyi, pesti és aradi vértanúk tragédiája az egész korabeli Európát megdöbbentette, és tiltakozásra késztette.
A magyar és a közép-európai szabadság gondolatával azonosuló pozsonyi, pesti és aradi mártírok emléke számunkra is erőt és reményt jelenthet.
Az önzést száműzve, tiszta célok jegyében itt és most is megteremthető a nemzeti egység. A szabadságharc megmutatta, milyen hatalmas energiákat lehet mozgósítani, ha demokratikus népjogokra, közszabadságra épül a nemzeti közmegegyezés. Minden más múlékony, törékeny és hamis hatalmi játék csupán“.
Továbbá kiemelte, hogy
a szabadságharc főtisztjei nem ismerték a nemzetiségi különbséget, lengyelek, olaszok, németek, szerbek, horvátok egyaránt ott voltak köztük. A kivégzés során szeretteiket, a szabadságot és a magyar hazát éltették.
„Dessewfyn kívül Aradon két magyar anyanyelvű tábornokot, Nagysándor Józsefet és Török Ignácot végezték ki. A mártírok sorában találjuk a magyarsággal teljesen azonosuló szerb Damjanich Jánost, valamint a magyar-örmény családból származó Kiss Ernőt és Lázár Vilmost. Többeknek nem magyar volt az anyanyelve, vagy nem is beszéltek magyarul. Anyanyelvük különbözősége és belső vitáik ellenére, az aradi hősök a magyar szabadságharc alapvető céljaiban egyetértettek, és mellettük halálukig kitartottak.“
Úgy véli, hogy március 15. és október 6., forradalom és önkény, győzelem és gyász – mindez együtt jelenti Magyarország és a magyarság történelmének élő hagyományát.
1849 októberében megbukott a független Magyarország kossuthi gondolata, de az aradi kivégzéseket támogató Ferenc Józsefet 1867-ben csak a 48-as törvények helyreállítása és a nemzettel való kiegyezés után lehetett magyar királlyá koronázni.
„Diadalok és vereségek, újra-feltámadások és súlyos megtorlások követték egymást a magyar történelemben. Talán még okulni, tanulni is lehetne belőle. Hiszen Muhi, Mohács, Világos, Trianon, Don-kanyar, de kivált Világos és Arad súlyos öröksége egyszerre jelzi, az igaz ügyért vállalt áldozatnak volt, van és lesz értelme. Ehhez a vereségből erőt adó hagyományhoz akkor tudunk leginkább felnőni, ha akár a 48-asok, mi is képesek leszünk a megosztó párt- és nemzetiségi érdeket összeegyeztetni, összehangolni a sorsunkat meghatározó, tiszta és igaz ügyekkel“ - szögezte le.
Ezt követően az Anglia parkban található, hajdani komáromi várvédő hősöknek emléket állító oszlophoz vonultak az emlékezők. A komáromi vár két hős kapitánya is az áldozatok között végezte be az életét. Török Ignác honvéd vezérőrnagy, hadimérnök volt a második, akivel a hóhér kötele végzett, Lenkey János huszárszázados pedig felsőbb parancs nélkül, saját elhatározásából állt át a szabadságharc oldalára. 1849. március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. Ő is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, elborult elmével végzett magával az aradi várbörtönben.
A másik helyszínen a Selye János Gimnázium három diákja: Pfeiferlik Anna, Bajcsy Tünde és Stirber Bianka teremtette meg verses-dalos összeállításával az alkalomhoz méltó hangulatot. Majd Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület irodalmi szekciójának elnöke szólt a közösen emlékezőkhöz. Azt is megemlítette, hogy Szénássy Zoltán tanár, a JKME tiszteletbeli elnöke kezdeményezésére éppen 15 évvel ezelőtt avatták fel a két hős komáromi várkapitánynak: Török Ignác és Lenkey János tábornoknak a nevét őrző emlékoszlopot. Hangsúlyozta: az áldozatként hullott vérből történelmünk során mindig új élet sarjadt, így annak ontása sosem volt hiábavaló.
