Kirándulás a Vajdaságban
A Csemadok királyhelmeci Hajdók Géza Alapszervezete július 5-e és 8-a között tanulmányi kirándulást szervezett a Vajdaságba, amelyre a tagokon kívül bárki jelentkezhetett, aki érdeklődik a vajdasági magyar emlékhelyek iránt. Takács István elnök semmit sem bízott a véletlenre, ezért egy szegedi egyetemi tanárral, Mihály Péterrel egyeztetve állította össze a programot.
Egy autóbusznyi társaság gyűlt össze a kirándulásra, amelynek megszervezésével az is célunk volt, hogy bővítsük tagságunk létszámát, és egy-egy következő rendezvény megszervezésekor legyen kit megszólítanunk. Július 5-én Szegedig szerettünk volna eljutni úgy, hogy a délutánt Csongrád megye székhelyének megtekintésével tölthessük. Nos, ez is megvalósult. Láttuk Szeged Alsó- és Felsőváros részét, illetve Újszeged látnivalóit. Megnéztük a belváros legszebb épületeit, tereit, útba ejtettük a „hírös“ szegedi Dómot. A jól sikerült napot halvacsorával zártuk egy Tisza-parti halászcsárdában.
A második napon –Röszkénél átlépve a határt– utunk Újvidékre vezetett. Ez a város Vajdaság székhelye, ahol a városnézés elsősorban a belvárosra korlátozódott, illetve annak legfontosabb nevezetességeire, mint pl. a Mária neve nagytemplom. Egy rövid szabadprogram után átkeltünk a Dunán, és Péterváradon Európa egyik legnagyobb, 110 hektáron elterülő erődrendszerét tekintettük meg. Benéztünk a kazamata-rendszerbe is. Ezt követően Nagybecskerekre utaztunk, ahol vacsorával és szállással vártak bennünket.
A harmadik napot Belgrádban töltöttük. A város megismerését a folyók felől kezdtük egy sétahajózással, amely során megcsodálhattuk a belgrádi Száva-hidakat, a Nagy Hadi- szigetet és a nándorfehérvári várat. Azután egy nagy sétát tettünk a vár területén, majd megnéztük a zimonyi millenniumi magyar emléktornyot is, amelyet a honfoglalás 1000. évfordulójára emeltek.A 37 méter magas, három csúcsban végződő torony voltaképpen Hunyadi János halálának helyét jelöli. Szabadprogramként bekukkantottunk a belgrádi „Váci utcába“.
Az utolsó napot Szabadkán kezdtük, ahol a legtöbb magyar szót hallottuk. Láttuk a város szülöttének, Kosztolányi Dezsőnek 2014-ben emelt szobrát, ellátogattunk a csodaszép, szecessziós városházára, majd betértünk Palicsra, amely ugyancsak szecessziós épületeiről valamint a taváról híres. A boldog békeidőkben látogatottsága vetekedett Karlovy Varyéval, vagy Opatiájéval.
A kirándulás elérte célját, hiszen rengeteget láttunk, tanultunk, ráadásul kis társaságunk is nagyon összeszokott, baráti társasággá vált az utazás végére. Amit beterveztünk, azt maximálisan sikerült megvalósítanunk. Nagyon remélem, hogy ezek az emberek még sok-sok rendezvényen találkoznak majd egymással.
