2019. január 13., 10:39

Kinek a munka dandárja, kinek a siker

A nagyságos fejedelem szülőfalujában, a bodrogközi Borsiban már 35 éve nincs magyar tannyelvű alapiskola. Amikor egy született szlovák igazgató került az alapiskola élére, házról házra járva győzködte a falu lakóit, hogy adják szlovák iskolába a gyermeküket, mert a magyar iskolának nem lesz jövője.

borsi-1.jpg
Galéria
+2 kép a galériában

Pedig a magyar iskolából főiskolát végzők aránya ebben a faluban volt az egyik legjobb. Amikor az iskola bezárása megtörtént, a borsi fiatalok otthon továbbra is magyarul beszéltek, az iskolában pedig beléjük nevelték a kisebbrendűséget.

A történelemkönyvek tele vannak hazugságokkal és abszurditásokkal, vág a történet közepébe Laczkó Lajos, a helyi MKP alapszervezet, illetve a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás elnöke.

– Mára odáig jutottunk, hogy községünkben a magyarok és a szlovákok aránya nagyon közelít egymáshoz: 60:40%. Volt olyan helyi vezetőnk is, aki mindent megtett azért, hogy elhitesse, nem is nálunk született a nagyságos fejedelem. Az az ember, aki fél Magyarországot birtokolta, élhetett volna nyugodtan, anyagi gondok nélkül családja körében, mégis felvállalta, hogy népe élére áll, hogy az kivívhassa szabadságát. Végül birtokait és családját is elveszítette, 1735-ben idegen földön, szeretteitől távol hunyta le örökre szemét. Közösségi érdek volt tehát, hogy a kastélya egyre romló állapotára felhívjuk a figyelmet, ahogyan az is, hogy a fejedelem emlékét szoborral örökítsük meg.

A szobor és a kastély sorsa sem egyszerű történet. Először szóljunk a mellszoborról, Mayer Ede alkotásáról. Mayer a Mozdonyvezetők Országos Szövetsége számára készítette a mellszobrot, melyet a fejedelem hamvainak hazahozatalát követő évben, 1907. június 2-án avattak fel Zólyom főterén. 1919 júniusában a szobrot ledöntötték, de csak a kócsagtoll törött le a sapkájáról. Ezt követően tisztázatlan körülmények közt a zólyomi várba került, itt talált rá 50 év múltán Balassa Géza tanár, a II. világháború végén. Ő rejtette el a várkápolnában a szobrot, amely 1968-ban Fülekre került, itt azonban a leleplezésére nem került sor. Innen vándorolt az alkotás 1969-ben Borsiba, méltó helyre, a fejedelem szülőhelyére. A szobor talapzatát a Csemadok készíttette.

– Azóta tartunk a  fejedelem születésnapján emlékünnepséget – folytatja Laczkó Lajos. – Kezdetben a Csemadok szervezésében, majd a Csemadoktól a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság vette át annak szervezését. S mert a társaság a képzőművészek részéről támogatást élvezett, ráadásul falunk is részese lett a Sapard-programnak, magyar és szlovák segítséggel a kastély történelmi részét látogathatóvá tették. A nagy lelkesedés azonban fokozatosan alábbhagyott, és az emléktársaság végül megszűnt. 2011-ben jegyeztettük be a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulást, de már a fejedelem 333. születésnapját is mi rendeztük. Azzal a céllal alakultunk, hogy összefogjunk mindent a faluban, ami magyar. Az alakuláskor 30 tagunk volt, ma 45 van. Nem a létszámnövelés a célunk, hanem az, hogy egyre céltudatosabban, következetesebben dolgozzunk. Rendkívül aktív társaság alakult ki. Elsősorban olyan embereket szólítottunk meg, akiket a nyilvánosság is ismer: megfordult itt Surján László, Szamosvölgyi Péter, Bauer Edit, Orosz Ildikó, Csáky Pál, Berényi József, dr. Kövér László, hogy csak néhány nevet említsek. Szamosvölgyi Péternek, Sátoraljaújhely polgármesterének különösen hálásak vagyunk, nem véletlen, hogy ő a polgári társulásunk tiszteletbeli elnöke. Ő gyógyította be azt a sebet, amelyet 2004-ben az anyaország ejtett rajtunk. Tettekkel bizonyította, hogy egy vérből valók vagyunk. Amikor a kastély tetőzetének beomlása fenyegetett bennünket, felhívta a figyelmünket a külügyminisztérium pályázatára, amellyel 10 millió forintot nyertünk, így menekítve meg a tetőt.

2013. március 1-jén valaki ledöntötte és elvitte Rákóczi szobrát. Laczkó Lajosék akkor is Magyarországról kaptak segítséget. Közben egy nap alatt kiderült, helyi kiskorúak voltak a tettesek. Szobor nélkül ünnepeltek, de közadakozásból végül meglett az az összeg, amelyből helyreállíthatták. Óriási volt a felháborodás, példátlan az összefogás. S a háttérben támaszként ismét Szamosvölgyi Péter állt. Végül találniuk kellett egy művészt, aki a háromfelé vágott szobrot restaurálni tudja. A feladatot Gere László budapesti művész vállalta.

Laczkó Lajos elmondja, hogy Berényi József javaslatára a szlovák és a magyar köztársasági elnök találkozóját kihasználva, tőlük kértek segítséget a kastély felújítására. A borsiak ügyét Berényi képviselte a találkozón. Ígéretet kapott, hogy a fejedelem 340. születésnapjára kész lesz a felújított kastély. 2014-ben a társulás megalapította az Igaz Ügyért díjat, amelyet az kaphatja meg, aki segíti a Rákóczi-kastély felújításának a megvalósulását. Az első díjazottjuk Szamosvölgyi Péter polgármester, a második Berényi József lett.

– Amikor kiderült, hogy a szobor talapzata is megérett a cserére, Potápi Árpád János sietett a segítségünkre a talapzat cseréjéhez szükséges összeggel – folytatja Laczkó János. – Egy gödöllői mester süttői mészkőből készítette el az új talapzatot. Most már joggal érezhetjük, hogy nem éltünk hiába, a szobor kálváriáját mi is és az alkotás is túlélte. Bár a fejedelem mellszobra Sárospatak felé tekint, nálunk, Borsiban áll. Itt kell megmaradnia a szellemiségének! Az MKP és Magyarország segítségével végre korlátlanok a lehetőségeink – mondja Laczkó Lajos, aki szemérmes ember. Nem dicsekszik, és nem panaszkodik. Pedig abban, hogy végre megvalósul a kastély rekonstrukciója, oroszlánrészt vállalt. Így van ez annak dacára is, hogy polgári társulását a Teleki Alapítvány és a helyi önkormányzat igyekszik kirekeszteni a sikerből.

Az írás megjelent a Magyar7 2019/2. számában.

borsi-1.jpg
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.