Kik a Szövetség Komáromi Helyi Szervezetének parlamenti képviselőjelöltjei?
Bemutatta saját parlamenti képviseljelőtjelöltjeit a Szövetség Komáromi Helyi Szervezete. Annak jelen levő elnökségi tagjai azt is bejelentették, hogy határozatban utasítják el az új, magyarellenes közigazgatási reformtervezetet.
E magyar párt helyi szervezetének régi-új elnöke, Iván Tamás bejelentette, hogy a szeptember 30-i parlamenti választásokon – a márciusi jelöltállító ülésükön elfogadott döntés értelmében – parlamenti képviselőként Bauer Ildikó, Kiss Márton, Králik Róbert, Marcinkó Adrián, Orosz Örs és Iván Tamás mérettetne meg. Továbbra is az egység politikáját képviselve és azt itt élő lakosok érdekeit szem előtt tartva, mindnyájan azt szeretnék elérni, hogy Komáromnak újra legyen képviselete a pozsonyi parlamentben.
Az is elhangzott, hogy e hat jelöltnek majd át kell esnie a párt három platformjának vonatkozó procedúráján. Mivel a helyi szervezet a megyei választások során sikert ért el (a korábbi 1 helyett már 3 komáromi megyei képviselője van), bízik abban, hogy a felvidéki magyarság fővárosának parlamenti képviselője is lesz. Mindegyik platformnak megvan az adott helye a jelöltlistán, s majd a platformok mérlegelik, hogy melyik képviselőjelölt hányadik helyre kerüljön. Országos viszonylatban a 150 helyből 75-re az MKP-platform, 45-re a Híd-platform, 30 helyre pedig az Összefogás-platform állít jelöltet.
Orosz Örs hozzáfűzte: annak, hogy a felvidéki magyarságnak nincs parlamenti képviselete, s legfelső szinten nem hallattatja a hangját, már régóta isszuk a levét. Az érdekeink háttérbe szorítása kapcsán konkrétumként említette a komáromi elkerülőút építésének halogatását, a Sajó-katasztrófa bekövetkezését és következményeinek kezelését, a csallóközi ivóvízkészlet szennyezését, a krasznahorkai vár újjáépítésének elhúzódását...
Azután bejelentette, hogy a helyi szervezetük teljes mértékben elhatárolódik a Roman Mikulecék által szorgalmazott új, magyarellenes közigazgatási reformtervezettől, amit a kiötlői az érintett térségben élők véleményének kikérése nélkül akarnak megvalósítani. Hangsúlyozta: újabb szintet lépett a dilettantizmus és arcátlanság, ismét támad a gerimanderizmus, ami a választókerületek olyan átalakítása, amely az uralmon lévő hatalomnak biztosít kedvezőbb feltételeket. Míg a hatalom urai évtizedekkel ezelőtt e cél elérésére erőszakos módon, kitelepítésekkel, lakosságcserével, reszlovakizálásra való kényszerrel törekedtek, manapság finomabb módszereket vetnek be. Ugyanis rájöttek: elég, ha a nemzeti kisebbségek számára egyre szűkebbre szabják az önrendelkezés jogát és lehetőségét...
Orosz három térképet is bemutatott. Azok egyike a masaryiki Csehszlovákia magyarok számára is kedvezőbb, közigazgatási beosztását idézte fel, ami 1960-ig volt érvényben. Majd a nagy járások rendszere következett, s 1996-ig többé-kevésbé azonos fajsúlyú, nagyságú járások alkották az országot. Azután Vladimír Mečiar kormányfőnek „köszönhetően“, az új megyehatárok megrajzolásával létrejött a szlovákiai gerimanderizmus első és mindmáig működő emlékműve. A felemás közigazgatási beosztás hátrányos helyzetbe hozta a magarlakta, déli térségeket: furcsa amőbaszerű nyúlványokat alakítottak ki a térképeken. Például a Tőketerebesi járáshoz csatolták az egész Bodrogközt, aminek eredményeként egyes településekről 70-80 kilométert kellett utazgatnia annak, aki a járási székhelyen akarta intézni a fontos ügyeit.
Ahogy elhangzott: a semmiféle alapelvet nem követő jelenlegi reformtervezet még messzebbre megy: A Komáromi járást megszüntetné, és azt az Érskújvárihoz csatolná, miközben önálló Párkányi járást hozna létre azért, hogy az Érsekújvári járásban se lehessenek túlerőben a magyar választók. A Dunaszerdahelyi járást Somorja és vidéke elvesztésével gyengítené, miközben a magyar szavazói jelentős része beolvadna a hatalmas Pozsony járásba, Galánta és Vágsellye magyar választóit pedig bekebelezné a szintén gigantikusra tervezett Nagyszombati járás.
Ráadásul a tervezet az eddig nyolc megye helyett öttel számol, amelyek közül egyikben sem alakulhatna ki magyar dominancia, ahelyett a megyékben megnövekedett lakosságszám azt eredményezné, hogy a magyarság politikailag-gazdaságilag még nehezebben tudná érvényesíteni a saját érdekeit. Tehát egyértelmű az, hogy Szlovákia tervezett újrafelosztása nemcsak közigazgatási jellegű, hanem beavatkozást jelentene a politikai erőviszonyokba is, s az érintett magyarok helyzete jelentős mértékben romlana. Mindezt a Szövetség Komáromi Helyi Szervezete határozatban utasítja el.
A Belügyminisztérium Közigazgatási és Biztonsági Kutatások Intézetének (ISBA) Szlovákia Működő Regionalizmusa című anyagával kapcsolatban Andruskó Imre megjegyezte: a komáromi képviselőtestület április 20-i ülésén javasolni fogja, hogy foglalkozzanak ezzel a tervezettel, illetve a továbbiakban kívánatos, hogy az érintett régiók, társulások is tiltakozzanak annak elfogadása ellen. Megjegyezte: a kormány dilettantizmásának „köszönhetően” valószínűleg a komáromi szlovákok sem akarhatnak Érsekújvárba utazgatni ügyintézés végett, miközben helyi szinten is rendelkezésre áll a szükséges infrastruktúra…Majd a parlamenti bejutás kapcsán hangsúlyozta: az nem cél, hanem eszköz annak érdekében, hogy a magyar közösség fennmaradjon, és minden tekintetben, így a pénzügyi támogatások elosztásánál is méltányos helyzetbe kerüljön.
Végül teret kaptak az újságírói kérdések, amelyek során a Ma7 arra is kíváncsi volt, hogy a komáromi helyhatósági választási kudarc kapcsán önként lemondott Iván Tamás helyi elnök milyen úton-módon került ismét a Szövetség Komáromi Helyi Szervezetének élére, mert erről mindmáig nem adtak ki sajtóközleményt. A régi-új elnök felidézte a történteket: felelős vezetőként a választások után helyes lépésnek tartotta a saját lemondását. Mivel azonban még decemberben a helyi elnökségükön kívül mindhárom platform a 100 százalékos bizalmáról, további támogatásáról biztosította őt, folytatja az elnöki munkát. Az általa mondottakat Andruskó Imre azzal egészítette ki, hogy egységesen a fiatal erőt és tenniakarást képviselő Iván Tamás mögé álltak, megkérve őt az elnöki tevékenysége folytatására.
