2019. április 7., 13:28

Kicsiségben a szépség és a lehetőség

Pelsőcardó kisközség a Rozsnyói járásban, Pelsőctől mintegy négy kilométerre fekszik délkeleti irányban, a szlovák–magyar határ, egyben a Domica és Aggtelek felé vezető út közelében. Fábián Dániel polgármester szerint a regionális turizmus hatalmas lehetőségeket rejt magában, csak élni kellene vele.

pelsőcardó
Médialapozó
Fotó: Fábián Gergő

A település első írásos említése 1243-ból származik. Manapság már sokan nem tudják, de a középkor óta folyt itt bányászat, ólmot és cinket termeltek ki, bár ennek mára nem sok nyoma maradt. A község nevezetességei közé tartozik klasszicista stílusban épült evangélikus temploma és barlangja, amely szénnel készült őskori barlangrajzokat rejt.

Fábián Dániel 2010 óta tölti be a polgármesteri tisztséget a 163 fős lélekszámú faluban.

A kis településen a méretéhez képest élénk közösségi, kulturális élet zajlik, évente 16-18 kisebb-nagyobb rendezvényt szerveznek. Ezek közül a legnépszerűbbek közé tartozik a már hagyományosnak mondható januári túra – amely az idén rekord részvétellel zajlott, megközelítőleg 150-en vettek részt rajta –, vagy a szeptemberi Lecsófesztivál. Még színjátszó csoport is működik a kicsiny faluban. Ugyancsak nagy sikere volt a tavaly első alkalommal megtartott kétnapos zenei tábornak, amely az idén a tervek szerint 4-5 napon keresztül várja majd a gyerekeket. Bár a faluban sem óvoda, sem iskola nem működik, a gyerekeknek, fiataloknak nagy figyelmet szentelnek, és sok rendezvényt tartanak számukra. Mi több, az idei év a család, a családosok éve Ardóban.

Fotó: Fábián Gergő

Ahogy Gömör számos településén, Ardóban is a magas, nagyjából a Rozsnyói járás átlagának megfelelő munkanélküliség jelenti az egyik legnagyobb gondot.

Ezzel úgy próbálják felvenni a harcot, hogy egyrészt igyekeznek itthon tartani a fiatalokat, másrészt hazacsalogatnák azokat, akik elmentek, jellemzően nyugatabbra kerestek munkát. Ehhez kitörési pontot a regionális turizmus jelenthetne.

Kilátó és tanösvény

Az idegenforgalom erősítése érdekében egyebek mellett egy kilátó építését tervezik, amelynek 2020-ig kellene elkészülnie.

Eléggé félreeső falu vagyunk, a Pelsőc és Domica, Aggtelek között közlekedő autók úgymond csak elsuhannak mellettünk, kevés turista tér be a faluba. Ezen szeretnénk változtatni – mondja a polgármester, hozzátéve, a projektterv elkészült, az építkezési engedély kiadása is folyamatban van, viszont anyagi gondok merültek fel. A KRAS Helyi Akciócsoporton (MASKRAS) keresztül pályáztak, de a pénz nem elég arra, hogy a kívánt magasságig építsék a kilátót.

A vaskonstrukciójú, faborítású építmény ugyanis 17 méter magasra nyúlna, abból megfelelő időjárási viszonyok mellett a Magas-Tátrát, illetve a Sajó és a Csetnek-patak völgyének jelentős részét, több települését látni lehetne. A tetején információs paneleket helyeznek el, amelyek a látogatók tudtára adják, melyik irányban mit látnak.

A kilátóhoz a tervek szerint egy tanösvény is vezetne,

amely egy újonnan kialakítandó erdőparkon keresztül kanyarogna, több megállóval, s a falu legöregebb épületénél, az 1852-ben épült Máté-háznál érne véget, amely jelenleg tájházként funkcionál. Az utóbbit is szeretnék vonzóbbá tenni. Kertjében már jelenleg is termesztenek zöldséget, ezt állattartással bővítenék – akár munkalehetőséget teremtve egy-két ember számára –, valamint egy csűr is lenne, ahol a különböző rendezvények mellett a régi falusi élet eseményeit elevenítenék fel, például a disznóvágást vagy a tollfosztást. A tanösvénynek lenne egy hosszabb változata is, amely a tájház mellett a klasszicista stílusú evangélikus templomhoz, a bányához és a barlanghoz is elvezetné a turistákat.

35-40 ezer éves barlangrajzok

A polgármester a távlati tervek között említi, hogy

megnyitnák a látogatók előtt a barlangot, amely egykor ősemberek lakhelyéül szolgált, az itt található barlangrajzok korát egyes vizsgálatok 35-40 ezer évre teszik.

Ezek védelme érdekében korlátoznák a turisták számát, előzetes bejelentkezéssel lehetne látogatni a barlangot, hasonlóan, mint Várhosszúréten.

A bejutáshoz egyébként is felszerelésre és szakember segítségére van szükség, ugyanis a barlang belseje jelenleg csak egy hatméteres szakadékon keresztül közelíthető meg – árulja el további tervüket Fábián Dániel. – A több mint 1500 méter hosszú barlangnak amúgy eredetileg más bejárata volt. Azt mondják, a gazda, akié egykor a terület volt, megelégelte, hogy az emberek oda jártak, ezért berobbantotta a bejáratot. Beszéltünk már róla barlangászokkal és Gaál Lajos geológussal is, hogy nem lenne haszontalan megnyitni a barlang első 50 méterét, hogy az emberek meg tudják nézni a rajzokat, hogyan és hol éltek azelőtt az emberek, illetve pár cseppkőképződményt is.

Kicsiben kell kezdeni

Fábián Dániel úgy véli, a környezet, a nyugalom, a csend mellett számos olyan helyi látnivaló van, ami vonzóvá teheti a települést a látogatók számára, csak mindezt jobban ki kellene használni. Ennek érdekében az idei költségvetésben elkülönítettek egy nagyobb összeget a falusi turizmus fejlesztésére és propagálására.

Most ott tartunk, hogy

elsősorban az emberek hozzáállásán kellene változtatni.

Sokan aggódnak, hogy mi lesz, ha… Nem kell azonnal nagy dolgokban gondolkodni, kicsiben kell kezdeni. Ha a házban van egy éveken keresztül kihasználatlanul álló, fölösleges helyiség, legyen kialakítva egy kiadó szoba, vagy egy kis étterem, kávézó. El fog ez jönni, csak most még elég szkeptikusak az emberek. Sokan kérdik: ugyan minek jönnének ide? Eljönnének, de ehhez nyújtani kell nekik valamit. A természeti környezet csodálatos, ehhez kell hozzátenni az elképzeléseinket. 

Az írás megjelent a Magyar7 2019/14. számában.

pelsőcardó
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék